Heten mint a gonoszok fesztivál 2007.04.07. - Vörös Yuk

Barátosnémmel vonatra szállva, irány az eddig még ismeretlen Vörös Yuk! Megérkezésünkkor derült ki, hogy a másik felében, a Kékben éppen akkor tombolt az a Black Hell fesztivál, amire Pyros kolléga is hivatalos volt. Egy szöveges üzenet, és pár perccel kés?bb már meg is jelent oldalbordájának látszó hölgyemény társaságában. Miután a tegnapi élménybeszámoló rövid s?rítménye, és a ma este program felvázolása is abszolválódott, kicsivel odébb, a Vodka-Kubu varázslatos kombinációjának lehettem részese! Paraszt biztonságiak (nyomokban semmi kedvességet nem tartalmaztak!) persze ezt is elrontották…

Maga a Vörös Yuk egészen kicsi pincehelyiségek komplexumaként jellemezhet?, mocsok drága piával, tányérméret? hamutartókkal, és a fáradt arcoknak menedékül szolgáló kényelmes kanapékkal.  

A másodikként kiírt Graveyard kezdett. Kisebb mal?rként történt, hogy sem a dobosuk, sem a basszeros kolléga nem tudott eljönni. Ezért aztán a meglév? három tag kreatívan kiagyalt egy csendes ül?s, akusztikus performance-t, olyan klasszikus dalokkal, mint pl. Nothing Else Matters. Ismert nótákkal semmi rizikófaktor. A Hell for Breakfast-ék különösen messzir?l érkeztek, Egerb?l. Metálos kórban alkották számaikat, s mint megfigyeltem, Pokoli Reggeliék egész ügyesen használták hangszereiket.

Carpenter személyében egy vidám, érettebb (értsd: középkorú) triót hallottunk; érz?dött, hogy szívb?l jön a hard rock! Bemelegítésként közkedvelt Sex Action, Beatriche kóvereket toltak, és nem csoda, hogy marhára betalált az embereknek az általuk közvetített ’örömrock’. Saját számaik is hasonlóképpen íródtak, dicséretes szólókkal telítve. A Moby Dick pólós, Akela nadrágos énekes ígérete is teljesült: a végén még egyet forgott a rozsdás Körhinta!

Stopyt-ékban nem lehet csalódni - 100%-ig totál-brutál, kompromisszummentes überdühöngést nyomnak. Mindig! Intró, Shackle, aztán a Roots nekünk címezve, mert hát ugye mégiscsak felzarándokoltunk Gy?r Cityb?l… Lenyomták mind a kilenc számukat – a System ezúttal nem hangzott el; mind1 –, ráadásként még megörvendeztettek egy Throwdown feldolgival. Elégedetten konstatáltam magamban, hogy most aztán fullra levezetettem a szakdolgozatom kapcsán felgyülemlett heti feszültséget…

Armadáék - akik Stopyt-tal már szintén zúztak Gy?rben – rendezték a fesztivált, így nem csoda, ha rajtuk ugrabugrált a legtöbb nép. Metálosan drasztikus dalaik mellett jól hangzott a Bonanza feldolgozás, plusz a ’tizennégy’ éves gitáros felköszöntésére hivatkozva szólt a Barátok közt hc-verzióban, ami hol Ufó Balatoni nyarába, hol a sz?kehimnusz Cuki vagyok-ba torkollott, wrehehe! J Bennünk sem csalódtam.

Akire igazán kíváncsi voltam a fellép? bandák közül, az ezután következ? CsakazértiS. Hallottam már pár számukat a rap ’n roller csapatnak, de él?ben mégis más. Hát (amivel sosem kezdünk mondatot!) valami elképeszt?! Hat örökmozgó, kiapadhatatlan energiájú zenész a színpadon, amint nyomják a nu-s groove-okat, az énekesnek meg be nem áll a szája, szal garantált a folyamatos szóáradat! Le se lehetne l?ni ?ket, gondoltam. Háttérben meg egy skreccs-ember bújt meg, s dobta feljebb a hangulatot; hasonlót talán a Necropsia-nál hallottam anno, de náluk csak az albumon szerepelt/szkreccselt a DJ. Az élet szigorú, de igazságtalan (kedvencz szong) engem is el?revonzott, s roptam rendesen! Egy röpke húsvéti csokinyuszi-osztogatásra még sor került, aztán már zárták is programjukat. Sajnos új dobosuk miatt „csak” ennyire futotta…

Eközben a kinti részben, alternatív lehet?ségként feliratos (cseh, szlovák vagy valamilyen egyéb idiótán ékezetes nyelven) japán mangán lehetett szemünket legeltetni, csak és kizárólag kanapén dögledezve! Fett cimborám közrem?ködésével sikerült néhány szót váltanom a nemsokára (Ossian el?zenekaraként – ápr. 14.) Gy?rben koncertez? Hordával.

Mikor már mindenki teljesen kész volt (vagy totál részegre itta magát) kezdett bele a Szakadék nev? trió. Amúgy ?k is alaposan boldogra szlopálták magukat, ha lehet így mondanom, hehe. Nevük valahonnét ismer?sen csengett, de csak pár szám elhangzása után jöttem rá, hogy a Country Metál válogatáson találkoztam velük az Egész nyáron kaptafa-punkslágerük kapcsán. Punkba oltott metál, vagy metálos hangzású punk - ki tudja?! Amit nyomtak, arra egy csomó mindent rá lehetett sütni. Egyszer az egyik m?faj dominált, másszor a másikra hajazott. Nem az én tisztem megítélni, bár elég érdekesre sikerült ez a vegyes repertoár.

A fesztivál után három óráig rockdiszkó szólt a küls? részben; el?ször kellemesen andalító bigbend-ek muzsikáltak, majd Ignite-ra lehetett kelni a marcona biztonságiaknak köszönhet?en.

Ha még nem említettem volna, imádom a kilencessel kezd?d? (tehát éjszakai) buszjáratokat Pest szerte, mikor minden él? vagy annak látszó organizmus erre zsúfolódik fel, mert nem lehet máshogy tömegközlekedést folytatni. Egyszer?en tökjó, kár hogy Gy?rben nincs hasonló! Aztán hajnalban megébredtem a vonaton s csal akkor vettem csak észre, hogy Pck kollégám is most tart haza: a Kultiból, szintén koncertr?l. Úgy látszik, kicsi a világ…