FEZEN 2009 Szeptember 11.

Atilla - 2009. szeptember 27. vasárnap, 07:00    
FEZENTavalyel?tt hallottam el?ször a FEZEN fesztiválról, akkor a Barinstorm és az Ignite kapcsán, s az utóbbira be is ruháztam volna, de az id?járás, az es? keresztülhúzta a terveimet. Következ? éven a Helloween volt a vonzó név számomra, és gondoltam rájuk mindenképpen elnézek, hiszen sosem láttam még él?ben az európai power metal mez?ny nagyjait azel?tt.
Reklám:
Err?l az eseményr?l a honlapon bárki olvashatja a beszámolómat. Az idei évben az el?z? tapasztalatok miatt már jó el?re vártam a fellép?k listáját, gondoltam hátha elcsípek egy olyan nevet, mint a remek albummal visszatér? Stratovarius, vagy az örök kedvenc Sonata Arctica. Azonban „mindössze” az U.D.O. és a Therapy neve merült fel, majd kés?bb utóbbi helyett a Paradise Lost. Bevallom ?szintén, közülük egyik miatt sem szedném a sátorfámat, de hála a szervez?knek azért a magyar színtér nagyjai és „kisebbjei” már elegend? okot adnak az utazásra. (hozzáteszem azért, hogy jó volna végre egy fesztivál, ahova nem kell elutaznom, és így Gy?r is kitenne végre magáért ezen a téren a sznobságok és a populáris szenny mellett, na de mit is várok egy olyan várostól, aki még az EFOTT rendezését?l is elesett Baja ellen?)

A dühöngés jután még egy picit, hogy mikor odaértem, és felvettem volna a belép?met és a fotós passzt a VIP bódénál, vagy 20 percet álltam sorban – miközben ugye a Lord már rég nyomta, így róluk nagyrészt lemaradtam – és még csak azt sem tudták ki vagyok, és hogy mi az a lap ahonnét jöttem. Emellett azért nagy nehezen bejutottam az új helyszínre, ami azt kell mondanom, egyrészt tetszett, másrészt viszont ne lett volna annyira szar a terep, hatalmas kövekkel, amik nyomták a lábunkat, és sokszor még a bokánk is ki-kibicsaklott.

El?ször átnéztük a színpadokat, mi hol található, bel?ttük, hogy mit is akarunk, majd szereztünk egy programfüzetet. (Szerintem amúgy alap, hogy ezeket az érkez? kezébe nyomják, vagy legalábbis állványokon kihelyezik a büfékhez, sátrakhoz.

Legel?ször a sajátos feldolgozásokban utazó Zorall-t csekkoltuk a , akik a szokásos módon tolták a nagy slágereket. A zenekar mindig nagy elánnal zenél, de Kicsi az, aki a leglehengerl?bb. Ezután átnéztünk a Media Markt sátorba a 30Y-ra, ahol Beck Zoliék hozták szokásos formájukat, és rendre vezették el? a Bogozd ki, Sötét van, Puhatalpú lányok jelleg? nótáikat. ?ket eleinte nem nagyon szerettem ugye, ezt már talán le is írtam egyszer itt, de végül meggy?ztek, s azóta ha csak tehetem, megnézem ?ket. Azonban ezen a napon kellett egy kis kitér?t tennem az U.D.O. zenekar dedikálása miatt, és csak a Sötét van-ra értem vissza, és itt véget is ért a program. Azonban az is hozzátartozik a dologhoz, hogy a dologhoz, hogy az els? három dalra engedélyezett fotózás miatt a Jurij-on kívül egy bandát sem sikerült végighallgatnom. A Sláger Rádió színpadon ekkor kezdett a Junkies, gyermekkorom nagy kedvence, így hát ide is behallgattam pár dal erejéig, majd elmentünk kajálni, hogy a nap f? attrakciója az U.D.O. alatt nehogy korogjon a gyomrom. Megmondom ?szintén, nekem a reszel?s hanggal felvezetett true metal-ból egyedül a Grave Digger jön be, így Dirkschneideréket sem ismerem, mindössze elismerem alapbanda mivoltukat a stílusban. Úgy húsz percig hallgattam az egyszer?, de azért zeneileg fogós dalokat, és megállapítottam, hogy ha egy kellemesebb hangot társítanék a dalokhoz, minden bizonnyal sokkal többethallgatnám ?ket. A tagok rendkívül szimpatikusak voltak, és mindenkin érz?dött, hogy élvezi is amit csinál. A mini méret? Udo igazi fém-frontember, egyéni gesztusrendzserrel. Az még pozitívum volt, hogy a tavalyi Helloween-t?l eltér?en itt tisztán szólt minden. Amit láttam bel?lük, abban a periódusban szinte átkötések nélkül sorjázta a saját, és az anyazenekar, Accept szerzeményei. Utánuk visszaeveztünk a Hammer-be, és belenéztünk az Isten Háta Mögött komor, szigorú, elvont, és beteg programjába. A fejkötéssel, és n?i hálóingben feszít? gitáros-énekes igazi jelenség volt, de fura szerzetnek t?nt a koszos ruhában és arccal fellép? gitáros-billenty?s srác is. A dalaikat nem ismerem, talán csak a legutóbbi lemezükbe hallgattam bele pár dal erejéig, de rá kellett jönnöm, hogy nem az én zeném. Egykor újra a Mediában „tolongtunk” az alter-szférában nyomuló Jurij alatt. Szégyen, de a 30Y tagjain kívül alig valaki tette tiszteletét, és mindössze ha ötvenen lehettünk a korábban tele sátorban. A srácok alapvet?en szimpatikusak, de az énekes – szerintem - m?mosolyával nem vagyok kibékülve. Csak barátn?m lejátszójából voltak némileg ismer?sek az elhangzott dalok, de így sem ismertem a program egy jó részét. Az egyik dal alatt – a címét nem tudom – felhívták a színpadra a 30Y gittyósát, Andy-t, mert a szólógitáros srác énekelte a dalt, és csak így tudott odakoncentrálni a dalszövegre – ami amúgy két teljes sorból állt – és elég jó poénnak t?nt. A banda dalai egyébként letölthet?ek a honlapjukról, ha valakit érdekelne. A kett? óra után fennmaradó 2 bandából nem is tudtuk melyiket nézzük meg, így a Háború elnevezés? formáció fellépésén kötöttünk ki. Én még életemben nem hallottam róluk, de a korosodó rockerek m?sora alapján nem is hiszem, hogy közelebbr?l meg szeretnék ismerkedni a zenéjükkel.

Miután úgy döntöttünk, hogy inkább egy ül?helyes sátrat keresünk, és pihenéssel töltjük az utolsó FEZEN járatig fennmaradó id?t, átruccantunk újra a Media Markt sátorba, és DJ Palotai „fergetes muzsikájára” aludtunk egy sarokban elhelyezett ül?alkalmatosságon, ahol egyébként fekve is elfért jó néhány ember.

Alapvet?en kellemesen telt ez a nap-éj, de azért akadtak hiányosságok a szervezés terén is, és még mindig reménykedem, hogy jöv?re egy er?sebb programmal, és jobb szervezéssel várnak mindenkit. Konklúzióként pedig még csak annyit, hogy minden szépséghibája ellenére ez a fesztivál az ország egyik legjobbja, hiszen a meglep?en alacsony belép? mellett elhozzák a nagy neveket is, és minden évben meglepnek bennünket külföldi sztárokkal is. Csak így tovább, és köszönet a szervez?knek.

 
Atilla


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez