Deströyer 666 - Defiance

holth - 2009. szeptember 30. szerda, 07:00    
Deströyer 666 - Defiance
Nem tudom, említettem e már, mennyire komálom, amikor egy külföldi zenekar nevében "ö" bet? szerepel, különösen ha még egyértelm? utalást is tesznek rá, hogy ?k bizony egyfajta antikrisztusi vadállatok, és f?ként ha konkrétan a Deströyer 666-ról van szó, kiknek új lemezére hét hosszú évet kellett várnunk, mígnem júniusban végre vége szakadt a "türelmi zónának".
Reklám:
A lényeg, hogy K.K. Warsluték nem törekedtek saját maguk újraértelmezésére (azt hiszem annál jobban semmit sem utálok, amikor sajátos ismertet? jegyeket próbálnak emberek „korszer?sített“ burkokba csomagolni, és próbálnak eleget tenni a „lecseréltük a sz*rt f*sra“ jelmondatnak). Igencsak kiegyensúlyozottnak mondható „termékre“ lelhetünk a Defiance személyében, eme balanciális mérce könnyedén megszemélyesíthet? a hangzásvilággal, ami olyannyira egyszintre emelte a hangszerek megszólalását, hogy teljesen egyenérték?vé teszik azokat, emellett nem hagyja elveszni a megkapó dallamokat és a „tüneményes“ szólókat.
 
Netán ha valaki nem lenne vele tisztában, black-thrash a jelszó a körhintába való berugaszkodáshoz, amire szívesen felhívom a figyelmet, hogy: nem a primitív maszatoló fajtából, komoly zenei értékekkel bír ez az album (legalábbis számomra), és végre mondhatom azt is, hogy nem valami hitvány újrahasznosított riffgyárral állunk szemben (ezzel nem a Deströyer eddigi munkásságát, hanem a jelenlegi szcéna alkotói vénáját kívánom illetni), hanem határozottan jól felépített, okosan kitalált harapós dalokkal állunk szemben, amiknek legalább akkora a lendületük, mint egy körbeforgó rúgásnak, iszonyat dühösek a fiúk, nekünk meg nagyon kellett már egy ilyen gyors, és agresszív kinyilatkoztatás, hogy tudjuk, azért még van, aki manapság is le tudja tépni a tökeinket a zenéjével.
 
A Weapons of Conquest lendületes startjából azonnal lesz?r?dik, hogy Warsluték szemernyit sem vesztettek bájukból, és még mindig simán képesek lennének kézigránátot dugni egy kecskébe, mellesleg úgy gondolom, Warslutnak kit?n? az orgánuma, és untig elég ahhoz, amit itt elkövet. Valamint alapjáraton jellemz?, hogy igencsak fogós témákkal t?zdelték meg a Defiance-ot, nem hiszem, hogy van ember, akinek ne ragadt volna meg az els? hallgatás után az I am Not Deceived vijjogó riffje a fülében. A Blood For Blood tempója se tévesszen meg senkit, a nyomatékos felvezetés után...még mindig nyomtékos lassúsággal tépik a skacok a húrokat, amit egy pattogó középtempó követ, tetszet?s dob váltásokkal.
 
Jó szívvel tudom ajánlani ezeket a nihilista dalszövegeket is, az egész album mindvégig harap, Warslut nyers vokáljai és a dallamokat szolgáltató (nem, nincs elcseszve a elmez azzal, hogy némi dallam is került a rendszerbe) gitártémák jó testvéri viszonyban állnak egymással, er?teljesen támasszák meg egymás szerepét, ugyanilyen jól ötvözik és találják meg a kell? arány-keveréket a fiúk a black metal és a thrash stílusjegyei között, amit csomótlan maszlaggá képesek elegyíteni úgy, hogy még azok számára is élvezhet?vé teszik zenéjüket, akikhöz a kett? közül egyik stílus sem áll túlzottan közel, mégis megmaradnak saját, underground határaikon belül.
 
Mondok még egy olyat, hogy A Thousand Plagues, ennek komolyan nézzétek meg a mondanivalóját, kész, jobb mint egy géppuska, hasonlóképp a tétel teljes felépítése, ami számomra egyértelm?en a lemez húzótétele, egyszer?en jól van összerakva, semmi más nem kellett hozzá, jól váltogatják a tempókat, amik külön hangulathullámokat idéznek el?; és ott van még a hat perces Human All Too Human a maga gyászosan zord hangnemével, kómotos és büszke szerzemény, ami  nagyszer?en el?készíti a terepet a záró A Sermon To The Dead-nek, amit a háttérvokálok tesznek (számomra) karakteressé, tökéletesen megfelel? végszó (nagyon utálom, amikor egy kirobbanó lendület? nótával zárnak egy lemezt, ez itt most nagyon el lett találva).
 
Tracklist:
1. Weapons of Conquest 03:03
2. I Am Not Deceived 04:37
3. Blood For Blood 05:14
4. The Barricades Are Breaking 03:38
5. A Stand Deviant 04:46
6. The Path to Conflict 04:37
7. A Thousand Plagues 04:24
8. Human All Too Human 06:04
9. A Sermon To The Dead 05:04

Teljes játékid?: 41:27
 
Diszkográfia:
Phoenix Rising - LP, 2000
Terror Abraxas - EP, 2003
Defiance - LP, 2009

 

 
holth


Szólj hozzá a cikkhez