Blue Hell Fesztivál, 2007.04.06-07, Kék Yuk-BP.

Pyros - 2007. április 17. kedd, 09:30    
A Planetnoir-os koncertek mindig jó visszhangra találnak nálam, de szerintem a nagy többségnél is. A hangosítás jó, a hangulat is rendben, és Tóth Balázs figyel arra, hogy a bandák a megfelel? helyen legyenek a megfelel? id?ben.
Reklám:
Els? nap
 
A kékyuk felé utazgatva már-már azt hittem, elkésünk, és lemaradunk a jó elejér?l, de odaérve meglep?dve tapasztaltam, hogy a koncertek csak este 7 kor kezd?dtek, és a fellép?k listája is rövidebb lett. Furcsállottam is, mert ahogy említettem, nem szokott ilyen gikszer lenni, de ugye egy koncert többváltozós dolog, és ha valami pár bandánál közbejön, akkor nincs mit tenni.

Nagyjából a meghirdetett id?pontban kezdett is a Bloodrainbow. Pár korábbi budapesti és egy gy?ri koncertr?l ismertem ?ket. Nem csalódtam. A koncert harmadára úgy felpörgött a nép, hogy szinte tömegverekedés lett a zúzdában. Jó kis véres death-metalt játszottak, a keménymag a pogó közepébe darálta testrészeit. Így kell az ilyen zenéknél! Vissza is hívták ?ket, de a szoros program miatt sajnos ilyenre csak a nagyoknak volt lehet?ségük. Bátran kijelenthetem, hogy ez a zenekar legy?zte az átkos els?banda-gonosz-szellemet és kompromisszummentesen… letaglóztak mindenkit. 

Másodikként a Frost nev? ízig-vérig black metal banda lépett fel. A félelmetesen nagydarab énekes végig jól bírta a vel?t rázó hörgést, a banda többi tagjának pedig jól feküdt, a mármár kötelez? black metálos szerelés. A gitáros itt-ott megbicsaklott, de a hangultot ez egyáltalán nem zavarta a közönség berkeiben. A Bloodrainbow-féle pörgetés olyannyira jól sikerült, hogy a Frostnál már az elejét?l fogva ment a pogó.

Szintielemekkel átsz?tt zenéjüket sokan szeretik, és ismerik. Ez látszott is a fordítottkeresztes-pólós sokaság színpad el?tti tolongásán, és viselkedésén. Külön megemlítem, hogy egy remek feldolgozást is játszottak, a mára klasszikussá vált Tormentor együttest?l, az Elizabeth Bathory-t.

A nap harmadik fellép?je a Sanatorium volt. Visszatért a színpadra a vérdeath, de olyan dübörg? hangzással, hogy még tán az otthonhagyott fanok belei is megremegtek. A Sanatorium egyenesen Szlovákiából jött. A ’94-ben alakult formáció elgázolta a tömeget, majd vissza is tolatott rá. ?rült arcok voltak, abban teljesen biztos vagyok. A gitárosnak egyenesen olyan megjelenése volt, mintha a texasi láncf?részes egyik családtagja lenne. Egy szó, mint száz, durva volt. Röfög?s, bugyborékolós riffjeikkel azt a hangulatot vitték a színpadra, ami az albumborítóikról köszön vissza. Vér, kiöml? bels?ség, és perverzió, az Ördög vezénylésével. Így tudnám zenéjüket pár szóval jellemezni.

Kellemes felüdülés volt e vérzivatar után a nap f?-bandája, a Skyforger. Feljött a színpadra egy csapat lett viking zenész (élükön a nagyra n?tt Grimlivel), és népi hangszereikkel, meg egy kis heavy metal-lal f?szerezett pogány-metal zenéjükkel egyenesen harcba hívták a hallgatóságot. Fantasztikus volt a koncert. Valóban a nap fénypontja. Végig érz?dött a zenészeken, hogy szívb?l-lélekb?l csinálják a muzsikát. Népies ruháik, de els?sorban Kaspars hangszerei emelik ki ?ket a pogány-metal forgatagából. Kaspars egyébként vagy 6 féle sípon és furulyán, töröksípon, dudán és egy elektomos citeraféleségen fokozta a hangulatot.

Volt, mikor a gy?zedelmes sörnóták hangulatát elevenítették fel közös énekükkel, volt, mikor a hosszú telek hideg szelét keltették életre, máskor a harc szellemét idézték és a harccal járó elmúlást. Nem láttam elégedetlenked? embert. Azt hiszem, a közönség régóta kedvelte, aki pedig nem ismerte ?ket eddig, az a koncert után feltétlen megszerette ezt a bandát. Köszönjük, hogy itt voltak!

Egy röpke margitszigeti epres-banános kubuvodkázás J és némi buszfélreértés után egy jó koncerttel gazdagabban értünk haza.   

 
Második nap
 
A HÉV-en odafelé tartva meglep?dtem, mikor Murphy kollega sms-t küldött, hogy Budapesten van, ráadásul a Vörös Lyukban. Össze is futottunk rendesen, leültünk egy lépcs?re dumálni, aztán jött a biztonsági szolgálat és elhajtott bennünket, hogy itt nem lehet ilyesmit csinálni. Eztán ismét el?került a kubu-vodkás palack, a görög fellép?k turnébusza mögé bújva (de attól tisztes távolságra) arrébbültünk, rendre el is kezdtünk beszélgetni, amikor is ismét jöttek a biztonságiak, hogy itt nem lehet ülni. Elvették az italunkat, mondván kifele visszakapjuk. Dumáltunk egy kicsit még, majd lementünk a Kék Yukba.

E kaland miatt el is késtünk, javában tartott már az els? fellép? koncertje, így az Archaic együttesb?l sajna nem sokat hallottunk. Ami biztos, hogy nagyon megbántam a késést, mert a zenéjüket hallgatva és a klippjüket megnézve biztos a színpadon is jól teljesítettek.

Másodikként a Sin of Kain lépett fel. Meglep?dve tapasztaltam, hogy a zeneíró-gitáros nem volt velük, egy koncert utáni interjúban Krisztiántól meg is kérdeztem, hogy mi történt. Az okokat lásd ott.

Koncertjük így is kiváló volt, hihetetlen tehetséges zenészek komplex, szintis black metalt tolnak. Egy szó jellemz? rájuk; profizmus. Gerg? vastag riffjeit Havancsák Gyula hihetetlen basszusgitárjátéka tökéletesen lekövette, kiegészítette. Juhász Dávid hajszálpontos, jól kidolgozott dobtémáival, Rom Csaba pont megfelel? arányú szintetizátorsz?nyegével és Krisztián öblös, er?s hangjával a mai magyar black-színtér élvonalában lovagolnak. A koncerten hallhattunk egyaránt régi számokat és az új album számait is. A régieket ismertem már korábbról, az újak viszont megleptek. A rengeteg death metalos elem valahogy jól beillesztette a koncertjüket ebbe a vérg?zös fesztiválba. Egyetlen negatívumként talán csak a lecsökkentett gitárszámból ered? hangzásvékonyodást emelném ki, de a hangulatos, jól kimunkált megmaradt gitár hallgatása nagy részben kárpótol a veszteségért. Mint kiderült, a srácok már gondolkodnak egy session-zenész bevételén, de ez még a jöv? zenéje.

A Sin of Kain koncert után Krisztiánnal leálltunk egy interjú erejéig a Kék Yuk bejáratánál, így a Mass infection nev? görög formáció egy az egyben kiesett sajnos. Amit kintr?l hallottam bel?lük, az egyértelm?en a közönség földbedöngölése volt. Az el?z? napi vérfürd?höz szokott közönség gondolom rettenetesen élvezte ezt. A koncert mintegy 20 percig tartott, amin meg is lep?dtem, de valószín? a Rotting Christ-tel érkezett bandának, el?zenekarként, csupán ennyi kiszabott ideje volt. Jó lett volna, ha tovább tart a koncert, kíváncsi lettem volna rájuk.

Gyors átszereléssel következett a Suicidal Angels, szintén Görögországból. Gyors, nyaktör? trash metal. Ezzel jellemezhetném ?ket röviden. Szerintem a közönség egészen mazochista, két napig hagyja, hogy agyonverjék, leordítsák a fejét, és még élvezi is. A hangulat már nagyon tet?fok közelében járt ennél a formációnál. Megértem Rotting Christ-éket, hogy az öngyilkos angyalok seregét elhozták magukkal. A 2001-ben alakult, mára már nagyon kikupálódott, összeszokott együttes is egy kis trasher színfolt volt az estében.

Az angyali ?rlés után a nap fénypontja, a Rotting Christ lépett fel legutoljára. ?k voltak a fesztivál legjobban megszólaló bandája. A dübörg? basszus- és a vel?trázó gitárhangzás hallatán nem csak a headbang-el? nyak és hát, hanem a hangfalak közelében állók belei is meg lettek mozgatva. Nem véletlenül szeretik ezt a bandát ennyien. Dallamos, már-már „populáris” death/black metált nyomnak, amiben mindenki megtalálja a neki tetsz? részt. Egyaránt vannak iszonyatos zúzdarészek és hangulatos, dallamos riffcsomagok. A színpadi munka – f?ként a gitáros-énekes Sakis grimaszai – hihetetlen jó volt. Eleinte azt hittem, hogy a fényképez?knek produkálja magát, de kés?bb rá kellett jönnöm, hogy ? ilyen alapból. Ez is a közönséggel való kommunikáció része. Nagyon finom koncert volt, aki ismeri munkásságukat, és nem volt ott, azt ebben teljesen biztosíthatom. Kár volt kihagynotok Rotting Christ fanok! Koncert után a tömeg Rot-ting-Christ kántálása visszacsábította a bandát még pár szám erejéig. Élvezték a közönség szeretetét, a basszusgitáros oly széles mosollyal jött vissza, hogy már azt hittem valami betlehemi játékkal zárják a napot. Nem így tötént. A végén, levezetésképpen még utoljára jól átmozgatták a közönséget, csakhogy mindenki hörögve és villázva indulhasson haza.

Koncert végén visszakaptuk az italokat, majd a – mostmár helyes – buszmegálló felé indultunk. Összességében nézve jó volt ez a fesztivál, csupán a kimaradt bandák koncertjét bánom kicsit, hiszen mind a Sanguis In Nocte, mind a Ravenshades, nemzetközi szinten is helytálló zenét játszanak. 

Pyros


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez