I. Metal Gods Fesztivál – Beregszász

Reklám:
Sajnos minket elkerülnek a magyarországi zenekarok turnéi és ukrán zenekarok sem igazán jönnek Ungvártól tovább. Idén a Napalm Death legénysége jutott el felénk európai körútja során. Igaz, szintén csak a megyeszékhelyre. Valamit július végén vendégszerepelt Beregszászban a Pokolgép…
Így hát nagyon vártuk a kétnapos eseményt.
Az els? nap
Program: Neonbirds, Strike, Magnetica (Metallica tribute), Iron Maidnem (Iron Maiden tribute)
A délután négyórás kezdéshez képest negyed hatkor vette birtokába az amfiteátrum színpadát a Csapi illet?ség? Neonbirds zenekar. A nemrég feloszlott majd újra összeállt csapat már több évet tud maga mögött, így némi koncerttapasztalat érz?dött is rajtuk. Az alternatív ízekkel felruházott zenére viszont kevesen voltak fogékonyak.
A beregszászi Strike dallamos rockzenéjével próbálta célba venni a néz?k hallójáratait. A metal rajongók viszont erre a zenére sem igazán mozdultak be, pedig a sztrájkolók nyomattak örök rock klasszikusokat is. Volt We’re Gonna Make It a Twisted Sisterst?l, Whole Lotta Love a Led Zept?l és még Madonna Like A Virgin dalának rockosított változata is elhangzott, de a nagyok dalain kívül a banda saját nótái hidegen hagyták a Metallica és Maiden örökzöldekre várakozó publikumot. Sajnos az énekes csajnak a hangja nem illik a zenéhez. Egy Rúzsa Magdi, vagy Keresztes Ildikó szer? hang illeszkedne igazán ezekhez a szerzeményekhez.
Az átszerelés után lépett pódiumra a Magnetica. Itt már mindenki a színpad felé vette az irányt. A Morricone „A Jó a Rossz és a Csúf” bevezet?jére bevonuló csapat nem is tökölt sokat, hanem els? dalként rögtön a nyakunkba zúdította a zúzós Creeping Death-t. Majd ezután egymás után sorjáztak a nagyobbnál-nagyobb klasszikus Metallica darabok. Egerszegi Zoltán és Baranyai Marcell gityósok precízen nyomatták a szólókat. Tobola Csaba (ex-Sing-Sing, ex-Ossian, ex-Kiss Forever Band, stb.) és Fehér Zsolt basszusos er?teljesen tolták az örökérvény? alapokat. A dalok között Hartmann Zoltán – énekes - hergelte a közönséget. A fickó egy igazi állat! Üvöltött-üvöltetett, hörgött-hörrögtetett. A nagyérdem? pedig vette a lapot és együtt élt az intenzív el?adásmóddal.
A hihetetlen elánnal játszó zenekaron látszott, hogy nagyon élvezi amit csinál és a szuszt is ki szeretnék hajtani a rajongókból. Sorjáztak is egymás után az olyan slágerek, mint a Fuel, Sat But True, Wherever I May Roam, Welcome Home, Enter Sandman, One. A lazulásként eljátszott Nothing Else Matters (közönségénekeltetés) után pedig folytatódott a zúzás: Harvester of Sorrow, Until It Sleeps, Master of Puppets, Of Wolf And Man, majd utolsó el?ttiként a meglepetés punk feldolgozás a So What… A rádaásban visszatér? zenekar a Seek And Destroy-al búcsúzott.
Nem vettük észre, de két és fél órán át állt színpadon a Magnetica. Kés?bb kiderült az oka is. Sajnos az Iron Maidnem zenekar sof?rjének gondjai adódtak a határátlépéssel, ezért kés?n lépték át a határt és a tervezett kezdési id?pontra még nem érkeztek meg. Mivel a helyi szervez?k szállították ?ket az ukrán határról a helyszínre, így a hozott díszlet és Eddie-figura mind a magyar oldalon maradt.

Szerencsére 11 óra körül a deszkákra lépett az Iron Maidnem is. Sajnos a kés?i kezdés miatt sokan hazamentek így az ottmaradt kb. 100 embernek zenélt a csapat. Az Aces High kezd? hangjaira a Metallica dalokon elfáradt néz?k is újra elfoglalták helyüket a színpad el?tt. Szokásukhoz híven profi módon szállították a Maiden klasszikusokat a Maidnem zenészei. Volt Flesh of The Blade, Two Minutes To Midnight, Trooper, Number of The Beast, Wasted Years, Running Free, Fear of The Dark, Can I Play With Madness. A ráadásban pedig a Run To The Hills hangzott el. Kiss Zoli (Age of Nemsis, Chronology) – énekes – teljesítményét külön ki kell emelni. Remek hangja van a srácnak. A záró dal végén pedig egy olyan kitartott hanggal rukkolt el?, hogy a hideg kirázott! Szép volt! Up The Irons!
A második nap
Program: Orden Nebes, Cordon, Storan, Crowhill Tales, Radar, Judas Prist
A másnapi kezdés szintén elhúzódott. Sajnos a hangtechnikusok, finoman szólva, nem rendelkeztek a szükséges tudással ahhoz, hogy koncertképest hangzást biztosítsanak a fellép?knek. Így hosszú vajúdás után, de már rendbepofozott hangmin?séggel, negyed hétkor csapott a húrokba az ungvári Orden Nebes. Rutinos kiállású zenészekr?l van szó, viszont a zenéjük annyira átlagos heavy metal, hogy egy id? után inkább – az unalomtól vezérelve – a sörözést választottam a zenehallgatás helyett.
Az aznapi második fellép? Cordonra viszont kíváncsi voltam, mert kb. 3 éve már volt szerencsém hozzájuk és már akkor megfogó, energikus m?sorral rukkoltak el?. Ez vasárnapra mit sem változott. A Soulfly-szer? zene sokak érdekl?dését felkeltette. Kemény, sokszor ismétlésekre épül? zenéjüket profin adták el?. Dobosuk, Ember Tibor nagyon er?teljesen üti a b?röket, mindezzel brutális alapot szolgáltatva a zenének. Nyomja a kétlábdobot és Igor Cavalera játékára hajazó pörgetéseket produkál. A másik kiemelend? teljesítményt az énekes Tivadar Robi nyújtotta. A fickó nagyon betanulta Serj Tankian (System of a Down) mozgását. Úgy tekergette magát és üvöltött, mintha legalábbis nyúznák a b?rét. A kb. 40 perces el?adás vége felé már elég sokan a színpad elé tódultak.
Utána viszont olyan rettenetes produkció következett, hogy 1-2 dal után mindenki a söröz?k felé vette az irányt. Az ungvári Storan death/nu metalja annyira idegtép? volt, hogy lehetetlen volt hallgatni. Becsületére legyen mondva a zenekarnak az átlagéletkora nem lehetett több 15 évnél. De sajnos zenei tudás nélkül aligha várható el jó produkció.
A kisvárdai Crowhill Tales a dallamos death metal m?fajban találta meg az önmagát. A 2005 óta fennálló banda igazi rocker fazonok gyülekezete (kivéve az énekes Balogh Tibort). Derékig ér? r?zsék repkedtek az esti fényekkel megvilágított pódiumon. A sokszor akusztikus kiállásokkal díszített zene sajnos nem érintett meg, pedig a srácok mindent megtettek a hangulat érdekében. Mivel dallamos death metal-ban nem igazán mozgok otthon, ezért nem tudok hatásokat megemlíteni.
A szabolcsi Radar zenekar már harmadízben látogatott Beregszászra, ezért a közönség, mint hazai csapatot fogadta. A csapatnak a napokban fog megjelenni az els? albuma, de nem er?ltették a saját nótákat, hanem helyettük egy majd feldolgozásokkal teli programot adagoltak az ezel?tti naphoz képest szépszámú közönségnek.
A kezd? Rock Katonái dalra be is mozdult a metálhad. Néhány saját nóta és az ?s-Pokolgép Maszk után a színpadra érkezett Rudán Joe (Pokolgép, Mobilmania), aki már gyakrabban jár hozzánk, mint 1-2 helyi külföldön dolgozó vendégmunkás.
Az ? jelenléte újból kitör? ovációt váltott ki a néz?kb?l, majd egymás után sorjáztak a klasszikusok Joe és Maku el?adásában. Elhangzott a Jel, a Mindhalálig Rock’n’Roll a Gépt?l, majd a Forma-1 a P-Mobiltól.
A kés? este véget ér? koncert után sajnos újból sokan hazafelé vették az irányt, pedig még hátravolt a beregszászi Judas Prist zenekar. A névb?l könnyen kitalálható, hogy egy Judas tribute zenekarról van szó.
A fesztivál el?tt szivárogtak a hírek, hogy májusban verbuválódott zenekar majd igyekezni fog nem csak a dalokra koncentrálni, hanem a küls?ségekre is nagyon adni akarnak.
Az épített színpadon lépcs?k vezettek a dobhoz és a két oldalra épített kifutókhoz. Az els? Hellion/Elecric Eye dalra pedig az énekes, Balázs Isti (All-in) is liften érkezett meg, mint Halford szokta a Priestben. A klasszikusokra (semmi meglepetés dal) épül? program a Metal Gods-al folytatódott. Illés András (Strike) és Dzsanda Mihály gitárosok becsülettel hozták a Downing/Tipton páros szólóit. Poncz Tibor (basszus) és Szmozsánszki István (dob) pedig er?teljesen alapozott a szikár metál riffekre.
Érz?dött a bandán, hogy készültek erre a fellépésre, mert jól begyakorolt programot kaptunk. Isti remekül hozta a Halford-os sikolyokat, valamint a mozgást sem vitte túlzásba, akárcsak maga a Metal God. Volt The Sentinel, The Ripper, Grinder, Hell Patrol, United, Breaking The Law, valamint balladaként a Diamonds and Rust. A ráadásként elnyomott Living After Midnight után mindenki a kijárat felé indult, de meglepetésre még visszatért a csapat és újra eljátszotta a Breaking The Law-ot. Igaz, most a doboknál Czébely Csaba (Csibe) ült, aki a beregszászi születés? létére a Gépben veri a b?röket. A feeling-es dal után aztán már nem volt tovább. Indulhattunk haza.
Elmondható, hogy a kétnapos fesztivál jól sikerült. Egyedüli negatívumot a már említett hangosítás jelentette. Reméljük, hogy jöv?reis megrendezésre kerül és még több látogatót fog vonzani, mint az idén.
Köszönet a szervezésért a Judas Prist zenekarnak, valamint a résztvev? együtteseknek.
Így hát nagyon vártuk a kétnapos eseményt.
Az els? nap
Program: Neonbirds, Strike, Magnetica (Metallica tribute), Iron Maidnem (Iron Maiden tribute)
A délután négyórás kezdéshez képest negyed hatkor vette birtokába az amfiteátrum színpadát a Csapi illet?ség? Neonbirds zenekar. A nemrég feloszlott majd újra összeállt csapat már több évet tud maga mögött, így némi koncerttapasztalat érz?dött is rajtuk. Az alternatív ízekkel felruházott zenére viszont kevesen voltak fogékonyak.
A beregszászi Strike dallamos rockzenéjével próbálta célba venni a néz?k hallójáratait. A metal rajongók viszont erre a zenére sem igazán mozdultak be, pedig a sztrájkolók nyomattak örök rock klasszikusokat is. Volt We’re Gonna Make It a Twisted Sisterst?l, Whole Lotta Love a Led Zept?l és még Madonna Like A Virgin dalának rockosított változata is elhangzott, de a nagyok dalain kívül a banda saját nótái hidegen hagyták a Metallica és Maiden örökzöldekre várakozó publikumot. Sajnos az énekes csajnak a hangja nem illik a zenéhez. Egy Rúzsa Magdi, vagy Keresztes Ildikó szer? hang illeszkedne igazán ezekhez a szerzeményekhez.
Az átszerelés után lépett pódiumra a Magnetica. Itt már mindenki a színpad felé vette az irányt. A Morricone „A Jó a Rossz és a Csúf” bevezet?jére bevonuló csapat nem is tökölt sokat, hanem els? dalként rögtön a nyakunkba zúdította a zúzós Creeping Death-t. Majd ezután egymás után sorjáztak a nagyobbnál-nagyobb klasszikus Metallica darabok. Egerszegi Zoltán és Baranyai Marcell gityósok precízen nyomatták a szólókat. Tobola Csaba (ex-Sing-Sing, ex-Ossian, ex-Kiss Forever Band, stb.) és Fehér Zsolt basszusos er?teljesen tolták az örökérvény? alapokat. A dalok között Hartmann Zoltán – énekes - hergelte a közönséget. A fickó egy igazi állat! Üvöltött-üvöltetett, hörgött-hörrögtetett. A nagyérdem? pedig vette a lapot és együtt élt az intenzív el?adásmóddal.
A hihetetlen elánnal játszó zenekaron látszott, hogy nagyon élvezi amit csinál és a szuszt is ki szeretnék hajtani a rajongókból. Sorjáztak is egymás után az olyan slágerek, mint a Fuel, Sat But True, Wherever I May Roam, Welcome Home, Enter Sandman, One. A lazulásként eljátszott Nothing Else Matters (közönségénekeltetés) után pedig folytatódott a zúzás: Harvester of Sorrow, Until It Sleeps, Master of Puppets, Of Wolf And Man, majd utolsó el?ttiként a meglepetés punk feldolgozás a So What… A rádaásban visszatér? zenekar a Seek And Destroy-al búcsúzott.
Nem vettük észre, de két és fél órán át állt színpadon a Magnetica. Kés?bb kiderült az oka is. Sajnos az Iron Maidnem zenekar sof?rjének gondjai adódtak a határátlépéssel, ezért kés?n lépték át a határt és a tervezett kezdési id?pontra még nem érkeztek meg. Mivel a helyi szervez?k szállították ?ket az ukrán határról a helyszínre, így a hozott díszlet és Eddie-figura mind a magyar oldalon maradt.

Szerencsére 11 óra körül a deszkákra lépett az Iron Maidnem is. Sajnos a kés?i kezdés miatt sokan hazamentek így az ottmaradt kb. 100 embernek zenélt a csapat. Az Aces High kezd? hangjaira a Metallica dalokon elfáradt néz?k is újra elfoglalták helyüket a színpad el?tt. Szokásukhoz híven profi módon szállították a Maiden klasszikusokat a Maidnem zenészei. Volt Flesh of The Blade, Two Minutes To Midnight, Trooper, Number of The Beast, Wasted Years, Running Free, Fear of The Dark, Can I Play With Madness. A ráadásban pedig a Run To The Hills hangzott el. Kiss Zoli (Age of Nemsis, Chronology) – énekes – teljesítményét külön ki kell emelni. Remek hangja van a srácnak. A záró dal végén pedig egy olyan kitartott hanggal rukkolt el?, hogy a hideg kirázott! Szép volt! Up The Irons!
A második nap
Program: Orden Nebes, Cordon, Storan, Crowhill Tales, Radar, Judas Prist
A másnapi kezdés szintén elhúzódott. Sajnos a hangtechnikusok, finoman szólva, nem rendelkeztek a szükséges tudással ahhoz, hogy koncertképest hangzást biztosítsanak a fellép?knek. Így hosszú vajúdás után, de már rendbepofozott hangmin?séggel, negyed hétkor csapott a húrokba az ungvári Orden Nebes. Rutinos kiállású zenészekr?l van szó, viszont a zenéjük annyira átlagos heavy metal, hogy egy id? után inkább – az unalomtól vezérelve – a sörözést választottam a zenehallgatás helyett.

Utána viszont olyan rettenetes produkció következett, hogy 1-2 dal után mindenki a söröz?k felé vette az irányt. Az ungvári Storan death/nu metalja annyira idegtép? volt, hogy lehetetlen volt hallgatni. Becsületére legyen mondva a zenekarnak az átlagéletkora nem lehetett több 15 évnél. De sajnos zenei tudás nélkül aligha várható el jó produkció.


A kezd? Rock Katonái dalra be is mozdult a metálhad. Néhány saját nóta és az ?s-Pokolgép Maszk után a színpadra érkezett Rudán Joe (Pokolgép, Mobilmania), aki már gyakrabban jár hozzánk, mint 1-2 helyi külföldön dolgozó vendégmunkás.

Az ? jelenléte újból kitör? ovációt váltott ki a néz?kb?l, majd egymás után sorjáztak a klasszikusok Joe és Maku el?adásában. Elhangzott a Jel, a Mindhalálig Rock’n’Roll a Gépt?l, majd a Forma-1 a P-Mobiltól.
A kés? este véget ér? koncert után sajnos újból sokan hazafelé vették az irányt, pedig még hátravolt a beregszászi Judas Prist zenekar. A névb?l könnyen kitalálható, hogy egy Judas tribute zenekarról van szó.

A fesztivál el?tt szivárogtak a hírek, hogy májusban verbuválódott zenekar majd igyekezni fog nem csak a dalokra koncentrálni, hanem a küls?ségekre is nagyon adni akarnak.
Az épített színpadon lépcs?k vezettek a dobhoz és a két oldalra épített kifutókhoz. Az els? Hellion/Elecric Eye dalra pedig az énekes, Balázs Isti (All-in) is liften érkezett meg, mint Halford szokta a Priestben. A klasszikusokra (semmi meglepetés dal) épül? program a Metal Gods-al folytatódott. Illés András (Strike) és Dzsanda Mihály gitárosok becsülettel hozták a Downing/Tipton páros szólóit. Poncz Tibor (basszus) és Szmozsánszki István (dob) pedig er?teljesen alapozott a szikár metál riffekre.
Érz?dött a bandán, hogy készültek erre a fellépésre, mert jól begyakorolt programot kaptunk. Isti remekül hozta a Halford-os sikolyokat, valamint a mozgást sem vitte túlzásba, akárcsak maga a Metal God. Volt The Sentinel, The Ripper, Grinder, Hell Patrol, United, Breaking The Law, valamint balladaként a Diamonds and Rust. A ráadásként elnyomott Living After Midnight után mindenki a kijárat felé indult, de meglepetésre még visszatért a csapat és újra eljátszotta a Breaking The Law-ot. Igaz, most a doboknál Czébely Csaba (Csibe) ült, aki a beregszászi születés? létére a Gépben veri a b?röket. A feeling-es dal után aztán már nem volt tovább. Indulhattunk haza.
Elmondható, hogy a kétnapos fesztivál jól sikerült. Egyedüli negatívumot a már említett hangosítás jelentette. Reméljük, hogy jöv?reis megrendezésre kerül és még több látogatót fog vonzani, mint az idén.
Köszönet a szervezésért a Judas Prist zenekarnak, valamint a résztvev? együtteseknek.
Feca
Szólj hozzá a cikkhez
Friss zenei hírek
02.18. |
02.15. |
02.14. |
02.11. |
02.02. |
Hasonló cikkek
Cimkefelh?
Angelus, Azfeszt, Budapest, Campus Fesztivál, Casketgarden, Cyparis, demo, Depresszió, els? EP, Groove metal, H.A.R.D., Hammer World, József Attila, Junkies, Kalapács József, KoRn, magyar, Nail Records, nyeremény, Pokolgép, Rockinform, Sepultura, stúdióba, SZIN, születésnap, Thornwill, Thrash metal, új énekes, zenei díj, Zorall