I. Metal Gods Fesztivál – Beregszász

Sajnos minket elkerülnek a magyarországi zenekarok turnéi és ukrán zenekarok sem igazán jönnek Ungvártól tovább. Idén a Napalm Death legénysége jutott el felénk európai körútja során. Igaz, szintén csak a megyeszékhelyre. Valamit július végén vendégszerepelt Beregszászban a Pokolgép…
Így hát nagyon vártuk a kétnapos eseményt.
 
Az els? nap
Program: Neonbirds, Strike, Magnetica (Metallica tribute), Iron Maidnem (Iron Maiden tribute)
A délután négyórás kezdéshez képest negyed hatkor vette birtokába az amfiteátrum színpadát a Csapi illet?ség? Neonbirds zenekar. A nemrég feloszlott majd újra összeállt csapat már több évet tud maga mögött, így némi koncerttapasztalat érz?dött is rajtuk. Az alternatív ízekkel felruházott zenére viszont kevesen voltak fogékonyak.
A beregszászi Strike dallamos rockzenéjével próbálta célba venni a néz?k hallójáratait. A metal rajongók viszont erre a zenére sem igazán mozdultak be, pedig a sztrájkolók nyomattak örök rock klasszikusokat is. Volt We’re Gonna Make It a Twisted Sisterst?l, Whole Lotta Love a Led Zept?l és még Madonna Like A Virgin dalának rockosított változata is elhangzott, de a nagyok dalain kívül a banda saját nótái hidegen hagyták a Metallica és Maiden örökzöldekre  várakozó publikumot. Sajnos az énekes csajnak a hangja nem illik a zenéhez. Egy Rúzsa Magdi, vagy Keresztes Ildikó szer? hang illeszkedne igazán ezekhez a szerzeményekhez.
Az átszerelés után lépett pódiumra a Magnetica. Itt már mindenki a színpad felé vette az irányt. A Morricone „A Jó a Rossz és a Csúf” bevezet?jére bevonuló csapat nem is tökölt sokat, hanem els? dalként rögtön a nyakunkba zúdította a zúzós Creeping Death-t. Majd ezután egymás után sorjáztak a nagyobbnál-nagyobb klasszikus Metallica darabok. Egerszegi Zoltán és Baranyai Marcell gityósok precízen nyomatták a szólókat. Tobola Csaba (ex-Sing-Sing, ex-Ossian, ex-Kiss Forever Band, stb.) és Fehér Zsolt basszusos er?teljesen tolták az örökérvény? alapokat. A dalok között Hartmann Zoltán – énekes - hergelte a közönséget. A fickó egy igazi állat! Üvöltött-üvöltetett, hörgött-hörrögtetett. A nagyérdem? pedig vette a lapot és együtt élt az intenzív el?adásmóddal.
A hihetetlen elánnal játszó zenekaron látszott, hogy nagyon élvezi amit csinál és a szuszt is ki szeretnék hajtani a rajongókból. Sorjáztak is egymás után az olyan slágerek, mint a Fuel, Sat But True, Wherever I May Roam, Welcome Home, Enter Sandman, One. A lazulásként eljátszott Nothing Else Matters (közönségénekeltetés) után pedig folytatódott a zúzás: Harvester of Sorrow, Until It Sleeps, Master of Puppets, Of Wolf And Man, majd utolsó el?ttiként a meglepetés punk feldolgozás a So What… A rádaásban visszatér? zenekar a Seek And Destroy-al búcsúzott.
Nem vettük észre, de két és fél órán át állt színpadon a Magnetica. Kés?bb kiderült az oka is. Sajnos az Iron Maidnem zenekar sof?rjének gondjai adódtak a határátlépéssel, ezért kés?n lépték át a határt és a tervezett kezdési id?pontra még nem érkeztek meg. Mivel a helyi szervez?k szállították ?ket az ukrán határról a helyszínre, így a hozott díszlet és Eddie-figura mind a magyar oldalon maradt.

Szerencsére 11 óra körül a deszkákra lépett az Iron Maidnem is. Sajnos a kés?i kezdés miatt sokan hazamentek így az ottmaradt kb. 100 embernek zenélt a csapat. Az Aces High kezd? hangjaira a Metallica dalokon elfáradt néz?k is újra elfoglalták helyüket a színpad el?tt. Szokásukhoz híven profi módon szállították a Maiden klasszikusokat a Maidnem zenészei. Volt Flesh of The Blade, Two Minutes To Midnight, Trooper, Number of The Beast, Wasted Years, Running Free, Fear of The Dark, Can I Play With Madness. A ráadásban pedig a Run To The Hills hangzott el. Kiss Zoli (Age of Nemsis, Chronology) – énekes – teljesítményét külön ki kell emelni. Remek hangja van a srácnak. A záró dal végén pedig egy olyan kitartott hanggal rukkolt el?, hogy a hideg kirázott! Szép volt! Up The Irons!
 
A második nap
Program: Orden Nebes, Cordon, Storan, Crowhill Tales, Radar, Judas Prist
A másnapi kezdés szintén elhúzódott. Sajnos a hangtechnikusok, finoman szólva, nem rendelkeztek a szükséges tudással ahhoz, hogy koncertképest hangzást biztosítsanak a fellép?knek. Így hosszú vajúdás után, de már rendbepofozott hangmin?séggel, negyed hétkor csapott a húrokba az ungvári Orden Nebes. Rutinos kiállású zenészekr?l van szó, viszont a zenéjük annyira átlagos heavy metal, hogy egy id? után inkább – az unalomtól vezérelve – a sörözést választottam a zenehallgatás helyett.

Az aznapi második fellép? Cordonra viszont kíváncsi voltam, mert kb. 3 éve már volt szerencsém hozzájuk és már akkor megfogó, energikus m?sorral rukkoltak el?. Ez vasárnapra mit sem változott. A Soulfly-szer? zene sokak érdekl?dését felkeltette. Kemény, sokszor ismétlésekre épül? zenéjüket profin adták el?. Dobosuk, Ember Tibor nagyon er?teljesen üti a b?röket, mindezzel brutális alapot szolgáltatva a zenének. Nyomja a kétlábdobot és Igor Cavalera játékára hajazó pörgetéseket produkál. A másik kiemelend? teljesítményt az énekes Tivadar Robi nyújtotta. A fickó nagyon betanulta Serj Tankian (System of a Down) mozgását. Úgy tekergette magát és üvöltött, mintha legalábbis nyúznák a b?rét. A kb. 40 perces el?adás vége felé már elég sokan a színpad elé tódultak.
Utána viszont olyan rettenetes produkció következett, hogy 1-2 dal után mindenki a söröz?k felé vette az irányt. Az ungvári Storan death/nu metalja annyira idegtép? volt, hogy lehetetlen volt hallgatni. Becsületére legyen mondva a zenekarnak az átlagéletkora nem lehetett több 15 évnél. De sajnos zenei tudás nélkül aligha várható el jó produkció.

A kisvárdai Crowhill Tales a dallamos death metal m?fajban találta meg az önmagát. A 2005 óta fennálló banda igazi rocker fazonok gyülekezete (kivéve az énekes Balogh Tibort). Derékig ér? r?zsék repkedtek az esti fényekkel megvilágított pódiumon. A sokszor akusztikus kiállásokkal díszített zene sajnos nem érintett meg, pedig a srácok mindent megtettek a hangulat érdekében. Mivel dallamos death metal-ban nem igazán mozgok otthon, ezért nem tudok hatásokat megemlíteni.

 A szabolcsi Radar zenekar már harmadízben látogatott Beregszászra, ezért a közönség, mint hazai csapatot fogadta. A csapatnak a napokban fog megjelenni az els? albuma, de nem er?ltették a saját nótákat, hanem helyettük egy majd feldolgozásokkal teli programot adagoltak az ezel?tti naphoz képest szépszámú közönségnek.
A kezd? Rock Katonái dalra be is mozdult a metálhad. Néhány saját nóta és az ?s-Pokolgép Maszk után a színpadra érkezett Rudán Joe (Pokolgép, Mobilmania), aki már gyakrabban jár hozzánk, mint 1-2 helyi külföldön dolgozó vendégmunkás. 
Az ? jelenléte újból kitör? ovációt váltott ki a néz?kb?l, majd egymás után sorjáztak a klasszikusok Joe és Maku el?adásában. Elhangzott a Jel, a Mindhalálig Rock’n’Roll a Gépt?l, majd a Forma-1 a P-Mobiltól.

A kés? este véget ér? koncert után sajnos újból sokan hazafelé vették az irányt, pedig még hátravolt a beregszászi Judas Prist zenekar. A névb?l könnyen kitalálható, hogy egy Judas tribute zenekarról van szó.  
A fesztivál el?tt szivárogtak a hírek, hogy májusban verbuválódott zenekar majd igyekezni fog nem csak a dalokra koncentrálni, hanem a küls?ségekre is nagyon adni akarnak.
Az épített színpadon lépcs?k vezettek a dobhoz és a két oldalra épített kifutókhoz. Az els? Hellion/Elecric Eye dalra pedig az énekes, Balázs Isti (All-in) is liften érkezett meg, mint Halford szokta a Priestben. A klasszikusokra (semmi meglepetés dal) épül? program a Metal Gods-al folytatódott. Illés András (Strike) és Dzsanda Mihály gitárosok becsülettel hozták a Downing/Tipton páros szólóit. Poncz Tibor (basszus) és Szmozsánszki István (dob) pedig er?teljesen alapozott a szikár metál riffekre.
Érz?dött a bandán, hogy készültek erre a fellépésre, mert jól begyakorolt programot kaptunk. Isti remekül hozta a Halford-os sikolyokat, valamint a mozgást sem vitte túlzásba, akárcsak maga a Metal God. Volt The Sentinel, The Ripper, Grinder, Hell Patrol, United, Breaking The Law, valamint balladaként a Diamonds and Rust. A ráadásként elnyomott Living After Midnight után mindenki a kijárat felé indult, de meglepetésre még visszatért a csapat és újra eljátszotta a Breaking The Law-ot. Igaz, most a doboknál Czébely Csaba (Csibe) ült, aki a beregszászi születés? létére a Gépben veri a b?röket. A feeling-es dal után aztán már nem volt tovább. Indulhattunk haza.
Elmondható, hogy a kétnapos fesztivál jól sikerült. Egyedüli negatívumot a már említett hangosítás jelentette. Reméljük, hogy jöv?reis megrendezésre kerül és még több látogatót fog vonzani, mint az idén.
Köszönet a szervezésért a Judas Prist zenekarnak, valamint a résztvev? együtteseknek.