A Fémzene Asszonyainak Éjszakája (Metal Ladies Night 2009.09.19. Vörös/Kék Yuk

El?ször a szervez?ket kell megdícsérnem egyrészr?l, hiszen minden simán ment – legalábbis látszólag – másrészr?l viszont nem, mert a két külföldi és a két magyar húzónevet nem egyszerre kellett volna színpadra léptetni, mert így jó páran lemaradtak vagy egyikr?l vagy másikról, magam az Ideast, és a Cross Bornst voltam kénytelen mell?zni ezen az estén a Serenity és (részben) az Edenbridge javára. Folytatnám ugyanitt azzal, hogy szégyellje magát minden magyar metalos, akik nem vettek részt ezen az estén, ennyi pénzért. 1990 peng?ért 14 zenekar, közöttük két kit?n? külföldi szimfonikus power metal banda. Szégyen, hogy mindent figyelembe véve alig félház volt mindkét teremben. Az Edenbridg alig száz ember el?tt nyomta lelkesen a programját, ahogy a Serenity is.

A hely amúgy nekem baromira nem nyerte el a terszésemet, kicsi volt, tele oszlopokkal – én nem tudom, hogy a nagyteremben hogy fér el 400 ember, de max ha kívül is állnak, de akkor meg nem látnak semmit. Emellett az árak eléggé riasztónak hatottak, szóval nem is szórtuk a pénzt. Ami még gáz, hogy a Serenity „öltöz?je” egy oszlopokkal a két terem közti folyosóról leválasztott kis helyiség volt, méretes gipszkarton, vagy furnérlemezekkel megtámogatva, de persze így is mindenki mindent láthatott ami a „backstage”-ben történt. Viszont így legalább tényleg bepillantást nyerhettünk kedvenceink pihenésébe, öltözésébe-vetk?zésébe.

Na de nézzük a bulit, hiszen ez a lényeg. A kezdet kezdetén a nagyterem még nem volt nyitva, így a kisteremben kezdtük meg a leskel?dést, egyenesen az Incorrect korrekt dalaira. Azért mondom, hogy korrekt, mert amit láttam, az számomra átlagos volt. Eddig nem ismertem ?ket, de azért mostantól oda fogok figyelni a névre.

A nagytermet csak fél óra késéssel nyitották ki, ahol a Nova Prospect nyitott, és hát vagy én vagyok hülye, vagy az Overdream tényleg nem lépett fel. A kecskeméti fiatalokat már az els? demótól nyomon követem, és róluk szintén írtam a Lépj ki az árnyékból lemez kapcsán. A fiatalos, lendületes, igényes, dallamos power-pop dalokat most is feelingesen hozták. Gabi, mint mindig, felszabadultan, és átéléssel énekelte az olyan slágereket, mint a Szabadon, a Vándor vagy, a Legnagyobb, vagy a Zuhanunk. Az új basszusgitáros, Nagy Zsolt kicsit megillet?döttnek látszott, de azért kitett ?s is magáért, néha még a nyelvét is közszemlére tette, annyira beleélte magát.J

Utánuk belenéztem a pécsi Icethunder m?sorába is. A szimfonikus power metal-ban utazó zenekar még elég fiatal, és kiforratlanoknak is hatnak, de azért letölthet? dalaik, és az itt nyújtott teljesítményük alapján érdemes megjegyezni a nevüket. A három csajszi, és két srác odatették azért magukat, habár Kálmán Kata énekes néha picit bizonytalannak látszott, pedig jó hangja van, és amikor énekelt, látszott, hogy hol jár a lelke. Azonban a legjobban Jenák Ildikó tett ki magáért. Nagy elánnal játszott, és mintha az ? nagymamája headbangelt volna a közönség soraiban. Viszont igazságtalan lenne, ha nem mondanám azt, hogy a többiek is jók. Szerintem lesz ebb?l a formációból még valami. Csak nehogy az Alhana sorsára jussanak.L

Ezután visszatértem a nagyterembe, hogy az Alhana elbúcsúztatásán részt vehessek. A kezdetekt?l szimpatikus csapat elérkezettnek látta az id?t, hogy bedobja a törölköz?t, és elbúcsúzzon a rajongóktól. Három demó, és egy nagylemez, plussz több Alhana Tábor után döntöttek így a fiúk és lányok. Több mint százan gy?ltek össze rájuk, talán a legtöbben az est folyamán, s így hangos közönségzajjal, tapsviharokkal, és mindent beleadó, a búcsú ellenére is vidám zenekarral zajlott le az esemény. Elhangzottak tiltakozások is a közönség részér?l, mikor bejelentették, hogy ez az utolsó fellépésük, de sajnos jelenleg úgy t?nik, nincs visszaút. Elhangzottak a legnagyobb slágerek, Élj úgy, A mágus, A sárkény ?rei, Álomvilág, de játszottak feldolgozást is, így az Edguy-tól a King of Fools-t, és a Judas Priest-t?l a Breaking the law-t. Amikor véget ért a koncert, a közönség percekig tapsolta vissza ?ket, de már csak egy meghajlásra volt id?, mert át kellett adni a terepet az est fénypontjainak.

A szomorú apropójú, de iszonyat jó hangulatú fellépés után ott is maradtam a színpad el?tt, hiszen fotózni is akartam, mert már kezdtek a színpadra szivárogni a Serenity nev? osztrák szimfo-power csapat tagjai. ?ket egyébként már simán egy Sonata Arctica el?zenekaraként kellene látni, több ezer ember el?tt, sokkal jobbak, mint a Tonyékkal a következ? turnén játszó Winterborn. Úgy húsz perc után robbant be a csapat, és tépte szanaszét a fejünket. Baromi jó hangzással léptek színpadra, legalábbis a helyhez képest. A színpadot és a közönséget pár láda, és két hordó választotta el egymástól. Georg Neuhauser énekes ki is használta ezeket, és gyakran átruccant az emberek elé, énekeltette ?ket, és kommunikált velük. Az energikus, és szimpatikus frontember ráadásul a megfelel? humorérzékkel is rendelkezett, és meg is nevettette a résztvev?ket, annak ellenére, hogy zenéjük nem az a vidám popzene. Amúgy ?k voltak az egyetlen nem n?i énekessel színpadra lép? banda, de azért a pár dalban heged?n játszó lány – akinek a nevét még a zenekar honlapján sem találom – er?sítette a gyengébbik nem arányát. A programban sorjáztak a jobbnál jobb progos megközelítés?, színes, és zeneileg igényes dalok: All lights reserved, Derelict, Fairytales, Velatum, Reduced to nothingness. Zseniálisak voltak a srácok, Thomas Buchberger úgy tolta a riffeket, hogy majd beleszakadt a dobhártyánk, és a szólói is fenomenálisak voltak. Amúgy az együttesb?l mindenki kitett magáért, érezni lehetett rajtuk, hogy a csökkentett számú rajongó ellenére is élvezték a m?sort, s hozzá kell tennem, hogy ahányan ott voltunk, meg is tett mindenki mindent, hogy éreztesse a szeretet. Köszönet ezért az estéért a zenekarnak.

A szintén szomszéd Edenbridge elejét nem láttam, de hát a Sunrise in Eden albumuk óta nem is követem az eseményeket Lanvallék körül, pedig azt a lemezt nagyon szerettem. Pont akkoriban ismertem meg a Nightwish-t is, és kerestem a hasonló bandákat. S habár ?k nem a finnek klónjai, de a n?i ének miatt a párhuzam óhatatlan volt. F? küldönbség, hogy Sabine Edelsbacher hangja alapvet?en nem hasonlít Tarja-éra, de Anette-ére sem, s?t, a zene is sokkal „mesél?sebb”. Mégis csak a My earth dream erejéig látogattam be hozzájuk, hiszen nem rossz ez a 10 perc körüli epikus szerzemény. A végén még egyszer muszáj volt odafigyelnem, mert ekkor meg a Cheyenne spirit dallamaira lettem figyelmes, márpedig a kedvenc dalaim egyike. Sajnos egyébként rajtuk még kevesebben voltak, mint a Serenity-n.

Utánuk belenéztem a népzenét a Rammstein-es modern metallal kever? Virrasztók m?sorába is. Lemezen sem nyert meg annyira a produkció, és él?ben sem. Valahogy nekem annyira távoli egymástól a két zenei világ, hogy nem bírom összerakni a részeket. Persze ett?l még nem vitatom el a zenekar érdemeit, és meg kell hagyni elég egyedi, amit csinálnak, és ahogy fellépnek, de hozzám a metal és népzene keverékét alkalmazó bandák közül inkább a Dalriada áll közelebb.

Utánuk a nagyteremben kezdett az Inseason. Rideg, elektronikus hatásoktól sem mentes, durva death-cyborg metal-juk szintén nem nyert meg. Néha nehezemre esett elhinni, hogy az a sz?ke lány a színpadon tényleg képes kiadni ezeket a férfiakat megszégyenít? hangokat. (Tudom, Angela Gossow, de akkor is.) Így történhetett az, hogy a nap utolsó fellép?jét, a Veil of Sin-t csekkoltuk inkább. Nem szeretnék ünneprontó lenni, de nekem ez sem jött be. Annyira sablonos és egysíkú produkciónak t?nt az egész. Eleve nem tetszett, hogy a jól kivarrt énekesn?, Er?s Adrienn olyan átköt? szövegeket írt, amelyek iszonyatosan hatásvadásznak t?ntek, ráadásul nem is hangzottak hitelesen a szájából. Az egyetlen kiemelked? pillanat a Dimmu Borgir Mourning palace dala volt, amit ráadásként nyomtak, és érdekes volt operás n?i énekkel hallani. Mert amúgy a zenészek nem rosszak, és Adrienn hangja is jó, de ez nem elég. Olyan dalok kellenek, amik meg tudják szólítani az embereket. Nem szeretnék olyannak t?nni aki imád fikázni, egyszer?en csak számomra ez nem volt elég. Nem mondom, hogy jobbat tudnék alkotni, de nem is akarok. Nem szeretném Adrienn-éknek sem kedvét szegni (szerintem nem is tudnám), csak annyit, hogy talán kicsit túl sokat akarnak adni. Ha jó dalokat írnak, és ezek m?ködnek, nincs is szükség az semmi másra, márpedig a zeneiség ott van bennük, csak el? kell csalogatni. Uff, én beszéltem.

atilla