KISS Forever Band a Bill bácsival - 2009.10.09. Komárom, CSMK

Csak kés?bb derült ki számomra, hogy ez a banda már 20 éves, nekem meg lövésem sem volt az egész társaságról, szóval etéren pótlást igénylek majd, mert ilyen hosszú pályafutás alatt azért merem azt feltételezni, hogy a színpadi produkció 100 százalékos.

A CSMK-s akciókhoz hasonlatos buliknak egyetlen hátránya van. Mivel odabenn tilos a dohányzás, a közönség hajlamos inkább kinnrekedni az épület el?tt, és mivel onnan is tökéletesen hallatszott minden, elfecsérleni odakinn az id?t. Szándékosan nem az ül? alkalmatosságok hiányát hoztam fel, majd azzal ráérek úgy huszonöt év múlva cseszekedni.

A következ? hipotézisemr?l nem tudom eldönteni, pozitív vagy negatív élményként jelöljem é meg: az Orfeust követ? kisebb-nagyobb átpakolás után a Deák Bill Blues Band villant meg, amit egyrészt nem bántunk, hiszen konrétan ez volt nálunk a buli alapmérlege, másrészt eme ominózus koncert után valahogy belekavarodtam az id?beni elhelyezésben, mert az est utolsó koncertjének érzetét adta a számba a dolog. Sajnos az egész éjszakát végigkísérte a rossztól a még rosszabbig ingó hangosítás és megszólalás, folyamatosan az volt az érzetem, hogy ha most minden egyes embernek adnánk a kezébe egy nagykalapácsot, és kiborogatnánk a m?vház jobb ill. baloldali szárnyát, egyb?l jobb lenne az egész – skatulya érzet.
 
Mindezekt?l eltekintve Billi bácsi bluescirkusza nagyon kellemes kis programot hozott számunkra, most el?ször éreztem azt, hogy egy tömörebb, slágerközpontúbb setlistet rántottak össze, kapásból Rossz vérekkel dobálóztak, és kifejezetten kellemes volt, hogy a legutóbbi lemez dalai is mennyire szerves részeivé tudtak lenni a repertoárnak. Bill bátyó annyira karakteresen tud kiállni ezek közé a fiatalok közé, hogy teljesen jam session érzetet kelt, és érdekes mód, akármennyire is kevesen lehettek ott a koncertjén, mindenki aktívan reagált a "Magyarok!" és hasonló hívószavakra, úgyhogy hangulatilag azt hiszem nem lett megspórolva a biznisz!
 
Némiképp az  átpakolások örökkévalóságnak t?ntek, próbáltunk mindig elszívni egy köbméter cigit a reklám alatt, hogy koncert közben, ha lehet, ne kelljen megpattanni, és bizony a Kiss Forever Band showm?sora alatt nem is mozdultam el szívesen sehová. Nem meglep?, hiszen miután felfutott a színpadra ez a négy, echte Kiss szerkóba bújt fószer, na kábé már akkor gyökeret eresztettem, mert bár hallottam ezt-azt a zenekarról, azért amit kaptam, jól pofon vert. Láttam már néhány tribute bandát, de az biztos, hogy a Kisses fazonok felülmúlták mindegyiket mind teljesítményben, mind azonosulásban. Az, hogy „Starchild“-nak még a mellsz?rzete is ugyanúgy göndörödik, már szimplán pofátlanság, hát még, hogy a haját is összetéveszthetetlenül tupírozgatja állandóan. A „Demon“ hányta a m?vért, t?zköpés elmaradt, bár fel sem merült bennem a megvalósítás semmiféle realitásalapja, alighanem tüsszentett volna egy kisebb lángcsóvát, felgyuladt volna az egész kóceráj. Rutin és kiválóan összeválogatott, vel?s tartalom, maradandó élmény volt és mindenkinek ?szintén tudom ajánlani, már értem, Dimebag miért komázta annyira Ace-t.
 
Záróbandaként szerepelt a tatabányai Agregator, akik hamarosan új lemezzel rukkolnak el?, jól jön majd a kis vérfrissítés a repertoárba, asszem ad majd egy új lélegzetet a fellépéseknek. Sokat gondolkodtam ezen a koncerten,....igazából nagyon pocsékul szólaltak meg a dolgok, egészen az élvezhetetlenségig, akkora kása volt az egészben, hogy fájó szívvel bár, de távoztunk az els? néhány számnál, és tudom, hogy ilyesmit nem az els? alkalommal írtam le, de had fogjam föl egyfajta véd?hálóként magammal szemben a lelépés mechanizmusát – had maradjon meg a szememben ennek a zenekarnak a lájv teljesítménye annak, ami valójában. Tehát még mindig kitartóan várom az alkalmat mikor pótolni tudom az ereszd-el-a-hajamat Agregator koncertemet.


holth