Dalriada, Ideas - 2009.10.10., Intruders Music Club, Érsekújvár, SK

Néhány egészen apró kellemetlenségt?l eltekintve (a saját „egészségügyi“ helyzetem és az IMC alapjáraton z?rös környezete) gördülékenyen és kifejezetten „feln?ttesen“ indult minden, aztán úgy is maradt. Meglep? mód olyan emberek jelentek meg, akikkel még hanyagságból sem számoltam volna, ez azt eredményezte, hogy nem nagyon élveztem, mikor koncert közben egyik-másik pillanatban majdnem lerúgták a vesémet. Nagyra tudnám értékelni, ha kicsit jobban tekintettel lennénk egymásra, és most nem a puhapöcs?ség szólt bel?lem, hanem az, hogy az emberek mennyire tuskók tudnak lenni. (Legalább a csajokra kéne figyelni... - szerk.)
 
Na most ember legyen a talpán, aki naprakészen követni tudja a tatabányai metal élet minden rezdülését, különös tekintettel az Ideas zenekarra, akiknél úgy cserél?dnek a tagok, mint más lábán a zokni, dehát lassacskán majdcsak sikerül révbe érniük. Most az van, hogy nagyon meglep?dtem, amikor Schlick Attilát (Astrodust, Scaffold) láttam a b?g?s posztján, pont ?t nem nagyon tudtam elképzelni ebben a zenei környezetben, de ahogy elnéztem, egészen jól sikerült asszimilálódnia, a bohóckodás is megy még mindig, meg persze a zúzás és a mélyek gondnélküli produkálása. Mikor utoljára láttam ?ket fellépni, még két gitárral tolták az „opera-metalt“, mára ez is redukálódott, de megmondom ?szintén, hogy nem féltem ezt a Tibcsit, megbízhatónak t?nik a játéka és magabiztosnak a hangszerkezelése. Ugyanez érvényes a frontn?személy Kun Anitára is, aki egyre alkalmasabbnak bizonyul feladatának ellátására, határozott kiállású, természetes jelenség mind az ének mind a közönséggel való kommunikáció és el?adásmód terén is. Ebb?l még akármi is lehet!:)
 
Macerás átpakolás után jött a Dalriada, itt gyorsan eleresztegetem, hogy egyik banda sem szólt jól, ezt már megszoktuk az Intrudersben, nem is szoktam ezen meglep?dni, vagy különösebben megbotránykozni, próbálok elvonatkozni ett?l a „nüansznyi“ tényez?t?l. Dalriada-ék háza táján is akad újdonság számomra, Ungár Barna a billenty?knél, rögtön kommentálnám is, hogy valószín?leg hangszere már luxusnak számít, gondolom ezért szólt úgy, mintha ott sem lett volna, egyszer?en nulla hallásküszöb. Molnár István, a másik „új fiú“ játéka már annál inkább nyilvánvaló volt, úgy dörömbölt az egész játéka Rieckmann Tadeuszéval egybesz?ve, hogy szerintem ide nyomták az összes kakaót a hangosító bácsik, mert annyira kemény és tökös megszólalás volt etéren, mintha valami brutál metál bulin lennék:D Az utóbb említett dobos fiatalember kapcsán had említsem meg, hogy hörgései nagyonis kellenek ebbe a muzsikába (amit én korántsem folk metalként értelmezek, de err?l majd máskor), kordinációs zavarokkal alighanem nem rendelkezik, energikus játéka mellett a hörgéseket abszolválni – a kikereked? szemgolyók és fejszínb?l követekeztetvén talán nem mindnekinek menne a kett? egyszerre. Mindenesetre mi örülünk, hogy nem robbant szét a koponyája:D
 
Egyébként magasságilag is tökéletesen választottak kollégákat Ficzek Andrisék – mert bár sokat lamentáltam, hogy fognak mindannyian elférni ezen a parányi színapod, minden meg lett oldva. Németh - Szabó Mátyás ízes szólókat eregetett, de sajnos játékának oroszlánrésze és különösen a két gitár összjátékának magja nem tudott teljes mértékben érvényesülni. Egyébként pedig úgy látom, hogy teljesen korrekt és élvezetes setlist fut jelenleg, Walesi Bárdok, Téli ének, Égnek ostora, ilyesmik voltak persze. Binder Laurával kapcsolatban határozottan az az érzetem támadt, mintha nem teljesen eresztené ki a hangját, mintha annyira nemis épp a koncerten járt volna, mechanikusnak hatott, viszont ezt meg már ne én akarjam megmondani. Éshát Ficzek Andráshoz mit lehet hozzáf?zni? Talán annyit, hogy el tudnám viselni, ha egyfolytában énekelne, mert a hangszín, amivel rendelkezik, bizony úgy bele eszi magát az emberebe, hogy a kés?bbiekben nehéz magunkat mentesíteni t?le. Aránylag ambivalens érzésekkel töltött el az egész duhajkodás, mert bár igyekeztem élvezni a koncerteket, ugye volt ami ebben visszatartott, mindenesetre már csak a puszta tényével is megelégedtem, hogy igen, ismét volt Dalriada a Felvidéken.
 

holth