Absu, Razor of Occam, Pantheon I, Zoroaster - 2009.10.25., Dürer Kert, Budapest

holth - 2009. november 08. vasárnap, 07:00    
viharock.huAz újjászervez?dött black-thrash legenda 2009-es albumán már valóban csak ez mutathatott túl – "remélem tudatosítjátok, hogy ez mindenid?k els? Absu koncertje Magyarországon!"....igen, nagyjából utólag már sikerült felfogni!
Reklám:
Az izgalomtól túlhevülve (meg azért az esti kávé is jót tesz az ember szívének) enyhénszólva korán pottyantuk be a Dürerbe, ilyen szempontból még szüzek voltunk, szóval jól levizslattuk a helyet, a „vendéglátósok“ azonnal elvarázsoltak minket, úgyhogy bele is folytunk valami kanapéba és csodájára jártunk, ahogy egyik-másik fákin dzsízösz rohangál fel-alá civilben, és reménykedtünk, hogy kezdésre nem hinti be valami fehér porral a szemünket az álommanó. Tudniillik az emberek nagy része szakállas és hosszúhajú volt (milyen meglep?), ami leginkább a megkülönböztetésnél okozott problémát. A másik gond, hogy mivel a színpad mindenkit két méter magassá és daliássá tesz, enyhe szemöldökfelcsúszás követte a zenekartagokkal, mint jelenségekkel való megbékélést.
 
Na jó, nagy nehezen kivártuk a kezdést, ami kábé ennyi ráhangolódási id?t hagyott nekünk: dzsü-dzsü-dzsü....és Zoroaster-ék már aprítottak is. Azt sem tudtam, mi fán terem ez a kompánia, de mindenféle visszhangokból kiderült, hogy nem igazán lehet stílusilag egy asztalra helyezni a turné többi fellép?jével. Agyalgattam, vajon a hangosítás vagy a durván elhangolt gitárok tették e ezt a kusza hangzást is még kaotikusabbá, nagyon utórobbanásos volt a legjézusosabb elmebeteg jézusék performansza, és csak másnap sikerült megtalálnom benne a szépséget. A b?g?s vokalista Brent Anderson mikrofonja majdhogynem derékig ér?re volt eresztve, tehát a srác, akinek akkora lyuk volt a fülén, hogy még a terem hátsó szektorából is átláttam rajta, konkértan felülr?l volt rácsavarodva az állványra, és komoly vonaglások közepette tálalta egyébként igen zsíros témáit. Will Fiore személyében gitár-vokál poszton egy újgenerációs Kirk Windsteint láthattunk/hallhattunk, aki úgy nyekergette gitárját, hogy még a legmélyebb déli bugyrokból is sludge-ot böfögött fel. Az egyébként pszichedelikusokkal is átitatott muzsika valami beteges és nem evilági hangulatokat árasztott, amit még elevenebbé tett Dan Scanlan dobolása – embert még él?ben nem láttam így püfölni, valami elementáris er?vel súlytott le a b?rökre, olyan témákat megvillantva, amikt?l egyébként is seggre ültem volna, de ez a gresnya manus még rápakolt nyers agressziójával. Egyébként k?kemény fél óra alatt lezavarták az attrakciót, úgyhogy aki netán nem emiatt jött, nem kellett nagy pánik köröket futnia.
viharock.hu
Meglepetésemre a Razor of Occam vette át következ?ként az uralmat, akik valahogy annyira nem jöttek át. Meglehet, túl nagy elvárásokat támasztottam velük szemben, és mondjuk nem is magára a teljesítményre panaszkodom, csak valahogy nem harapott, nem gyilkoltak. Igaz Sharpnelb?l mindvégig csak a hajrengeteg látszott, és úgy nyüstölte a húrokat, hogy csodáltam a szakadásmentességet, Alex is komoly gesztikulációkkal kommunikált a közönséggel, s?t még be is ballagott a népek közé b?g?st?l a szám közepén, de mégis az bizonyult a legérdekesebb jelenségnek az egészben, hogy a pultnál kiderült, Ian Sharpnel szókincsének jelent?s hányadát a fákkolás teszi ki. Sajnáltam, részemr?l ez volt az Absu-n kívül leginkább várt zenekar.
viharock.hu 
A norvég Pantheon I viszont annál nagyobbat tarolt. Itt már pár perccel megnyúlt a beállás ideje is, de ez lehetett attól is, hogy ahogy elnéztem a skacok igen szívesen löttyintenek – Kvebek a m?sor közepén be is dobta, hogy ha azt hiszitek, hogy én ittam meg a nem tom mit, tévedtek, mer´ John volt az – vagy valami hasonló. A lényeg az, hogy ezek a srácok nem sz*rakodtak, elnézést, Julianne Live sem, aki bár egy méterre zenélt t?lem, egy hangot sem hallottam egyébként gyönyör? hangszeréb?l, viszont dícséretére váljék, ülve headbangelni biztos nem egyszer? mutatvány. A b?g?s TRS vokáljai stabil mélységet, Kvebek „éneke“ pedig szúrósabb töltetet adott a hallottaknak, egyébként rácsodálkoztam, André hangja így él?ben mennyivel egyedibb, teljesen más a hangszíne....bár lehet a turné ártalmai miatt lett ilyenné. Sagstad meg gond nélkül hozta a riffeket, egész stabil gitárosnak t?nik így els?re, volt Serpent Christ és Burn the Cross is az új albumról, tehát az alap-átszellemülés megtörtént, f?ként, hogy Kvebek be is ordibálta, hogy netán felgyújtanánk é a keresztényeket, ezt a közönség egy gyengécske üvöltéssel honorálta, amib?l arra mertem következtetni, hogy Budapesten nem mindenki olyan gonosz troll mint Osloban, vagy legalábbis mint amilyen ez a huligán André.
viharock.hu
A texasi ABSU színpadraléptekor gondolhattam volna, hogy résen kell legyek, Proscriptor McGovern nagyívben tesz rá, hogy nem egy tízezres teremben nyomult épp. Mivel némely számok között nagy el?szeretettel csendült fel egy-egy „introszer?“ motívum, nem bírtam rájönni, honnan áramlik folyton az üldözéses jelenetet idéz? effekt – konkrétan Proscriptor tüdejéb?l. A fószer úgy reprodukálta a dobtémákat, ahogy azt elvártam t?le, er?teljes volt, és nyoma sem látszott annak, hogy esetleg dobolás mellett károgni valami nagy kunszt lenne. Néha fülsüketít? zajokat hallatott, úgy nyüszített a kis fülesébe, mintha forró lávában hempergetnék ?t, azon sem lep?dtem volna meg, ha egyszercsak varjúvá változott volna aztán csókolom.
A maga köré gy?jtött srácokról már valóban leszögezhet?, hogy mindenképp jó választásnak bizonyultak. Vis Crom fejét beborító Gliss Kur reklám fürtjei közül csak akkor pillantott ki, amikor esetleg ordított egyet-egyet, egyébként odaát, a jobb szélen valami elmozdíthatatlan hegy módjára kísérte Aethyris-t, akinek felszabaduló energiái az orráról patakokban folyó izzadtság formájában öltöttek testet, és annak ellenére, hogy kb egy köbméter cigit elszívott csak a koncert leforgása alatt, nem úgy t?nt, mintha lett volna különösebb oka a stresszelésre. Karcolt a gitárja, és bár egyfolytában acsarkodott, a hathúros nyakának szánkázásán csakis biztos lefogások történhettek. Ezezu meg úgy reszelte a b?g? húrjait, mintha balalajkán tolná, hogy ebb?l milyen zajforrás lett, arról nem igazán tudtam meggy?z?dni, viszont segéd-vokáljai jól betámasztanak Proscriptor nyerítéseinek, az esetlegesen elhibázott lélegzetvételeknél jól kitöltötték az üresjáratot.
Aránylag nagy szerephez jutottak a 2009-es lemez szerzeményei is, amit én cseppet sem bántam, hisz a 13 Globes vagy az Amy él?ben kifejezetten jól m?köd? témák. Emellett persze felbukkantak az olyan régi nagy nevek is, mint a Manannan vagy a ´97-es lemezr?l a klasszikus Highland Tyrant Attack, ami persze már a ráadás részeként bukkant fel. A srácok csak szimplán kihúzták magukat az áramból, és lesétátlak a színpadról, aztán vissza, és ismét le.

Persze amellett, hogy egész este nagyon gonoszak voltunk (és annak ellenére, hogy: 1. minden rosszul szólt vagy én helyezkedtem már megint tpocsékul, 2. a szomszédban Subi mulatság zajlott, és kavarodtak a népek) kifejezetten széles vigyorral távoztam a Dürerb?l. Ha valaki netán lemaradt volna, de szeretne jókat szórakozni, kuncogni, az kövesse figyelemmel a Pantheon I turnénaplóját.
 
www.pantheoni.blogg.no
 
holth


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez