Absu - Absu

holth - 2009. november 11. szerda, 07:00    
<strong>Absu</strong>
1990-ben alakult az azóta legendássá vált texasi ABSU, akiknek az elmúlt 8-9 év biztosan nem volt babapiskóta, tagcserék, baleset, jegelés, a lehetséges összes rúd rájárt a zenekarra, különösebb reményeket nem is f?ztem hozzá, hogy valaha is hallgatok még friss Absu anyagot.
Reklám:
Aláírom Proscriptor McGovern állítását, hogy az Absu nem pusztán metal zene, ajánlom figyelmetekbe a trekklistát, ami felér egy regény vázlatával is, valamint ha akad egy legény a gáton, aki szemrebbenés nélkül kimondja nekem a nyolcas szerzemény címét, vendégem egy sörre! Mindezekt?l eltekintve komoly jelentéstartalommal bír az Absu jelenség, kelta, sumér és mezopotámiai mitológiával átitatott okkultizmus, februárban most els? alkalommal a Candlelight gondozásában. Érdemes még megemlíteni, hogy a dalszerzésben még az ex-tagok, tehát: Shaftiel, Vastator és Zawicizuz is jócskán részt vett a jelenlegi gitáros Aethyris mellett. A 2009-es turnét már az újabb gityós Vis Crommal és Ezezu b?g?s/vokalistával kiegészülve vezényelik le a srácok. Szintén nem tudja elkerülni a figyelmemet a sorból valamelyest kilógó lemezborító, ami tökéletesen tükrözi az új album szellemiségét és hangulatát, valamint a tény, hogy olyan emberekkel ko-operálnak ezen az albumon, mint Blasphemer (Mayhem, Ava Inferi), David Harbour (King Diamond), Nornagest (Enthroned), Ashmedi (Melechesh) vagy az ex-b?g?s Equitant.
 
Azért nem mondom, ez az Absu eltér a régit?l....valahol úgy érzem, kiforrottabb és letisztultabb, még mélyebb és misztikusabb mint eddig volt – ez lehet, csak a hirtelen örömködésemb?l fakad, tudjátok, mint amikor rég látott cimbikkel találkoztok, na igen, egy éra véget ért, egy új pedig elkezd?dött, talán ennek a szellemiségében kéne kezelni az Absu elnevezés? lemezt is. Nyílt kérdés az is, hogy miért épp most jön ki az önnön elnevezés? lemez, bár bennem eléggé egyértelm? elgondolás él effel?l, a fentiek némileg magyarázatot is adnak rá. Egy nagyon energikus és technikás albumról van szó, komolyabb dalszerkezetekkel, változatos és fülbemászó riffeléssel, és ugye megkerülhetetlen Proscriptor dobjátéka, ami, akárhogyis nézem, központi szerepben tündököl mindvégig, nem jogtalanul, hatalmas tehetség a fickó, tudomány nem merül ki a tuka-tuka meg kuc-kuc-kuc járatokon. Állítólag Kerry King anno azt mondta, azért nem vették be ?t a Slayerbe, mert túl agresszív a játéka, na bumm! Az kétségbe nem vonható, hogy ? maga Az Absu, és hogy itt nem csak valami idétlen komédiázásról vagy krumplipotyogásról meg általános iskolás töri-majomkodásról van szó.
 
Mondom a személyes kedvenceket: nézzük meg a kettes kezd?riffjét, simán lehetne akár soundtrack is vagy valami, ordít bel?le  a mitológiai ihletettség és a monumentalitás, egészen fennkölt hangulatok fogalmazódnak meg itt. Az Amy vezérriffje pattogó, hihetetlenül fogós old school thrash gyöngyszem, nem beszélve a 13 globes megoldásairól, az egész tételen végigzáporozó dobtéma teljesen eszel?s, a hab a tortán azonban mégis a dal közepére bebökött maszatolásban rejlik, aholis a váltások annyira jól lettek kitalálva, hogy ezt azonnal le is stoppolom a „best of“ szekcióba. Dicséretére váljék a lemeznek, hogy mennyire egyben van minden, annak ellenére, hogy ennyi kézen végig járt a szerz?i munka, ez talán csak jót tett a többrét?ségnek – mondhatnám azt is, hogy olyan ez a lemez, mint az ogre, de ezt most hagyjuk.
 
A megjegyezhetetlen hosszúságú névvel keresztelt hatos mindenekel?tt felépítéséb?l adódóan különleges, nem lep meg, ha felmerül az emberekben, hogy ha „csak“ ennyi a dalcím, vajon mit mondd majd el a szöveg? Itt már bepottyan valami kozmikus dolog is az atmoszférába, de egyébként a billenty?ket (szerencsére) csak az észrevehetetlenség fokáig alkalmazták, ugyanez érvényes a progresszív elemekre is, miknek jelenléte bár tagadhatatlan, nem ez az, ami megadja a zene ízét, jellegének alapját. Különösen élvezhet?nek tartom a thrash és black metal stílusjegyei közti összhang állapotának tökéletes egyvelegét, ez (is) az az X vegyszer, ami nagyban hozzájárul az Absu összetéveszthetetlenségéhez..
 
A Magic(k) Square Cipher csak a saccper közepénél csendül fel Proscriptor rikácsoló hangja, ami számomra csupán kiegészítésképp szolgál az egyébként pusztító jelleg? dalszerkezethez, aminek valami különös rezonanciát adnak az effektek és a tempóváltások. A Ye Uttuku Spells ami ennyi sebesség után meglep? a maga középtempójával és mondókaszer? refrénjével olyan mintha Proscriptor épp az emberek tudatába készülne hatolni, amit aztán hatalmas vihar kavar szét. Igazából az lesz majd az érdekes, ha a jelenlegi felállással történik a dalszerzés (aminek megtestesülésére talán nem is kell olyan sokat várnunk – ha értesüléseim nem csalnak), mindenesetre számomra megszületett a 2009-es év lemeze!
 
Tracklist:
1. Between the Absu of Eridu & Erech 04:08
2. Night Fire Canonization 03:19
3. Amy 04:54
4. Nunbarshegunu 03:06
5. 13 Globes 04:47
6. ...of the Dead Who Never Rest in Their Tombs Are the Attendance of Familiar Spirits Including:
A.) Diversified Signs Inscribed
B.) Our Earth of Black
C.) Voor 07:03
7. Magic(k) Square Cipher 04:49
8. In the Name of Auebothiabathabaithobeuee 03:26
9. Girra's Temple 02:39
10. Those of the Void Will Re-Enter 04:56
11. Sceptre Command 05:00
12. Ye Uttuku Spells 04:42
13. Twix Yesterday, the Day & the Morrow 00:58

Teljes játékid?: 53:47
 
Diszkográfia:
Immortal Sorcery - Demo, 1991
Promo Tape 1993 - Demo, 1993
Tara - LP, 2001
Mythological Occult Metal: 1991-2001 - Best of/Compilation, 2005
Demonical / Absu - Split, 2007
Absu - LP, 2009

 

 
holth


Címkék: Absu, Metalchamp
Szólj hozzá a cikkhez