Agregator - ''az ember 2009-ben sem rosszabb, vagy jobb, mint régen volt''

- Még ki sem h?lt legújabb, Emberség cím? nagylemezetek: a legels? szó, ami eszedbe jut az ezzel kapcsolatos jelenlegi érzéseidet illet?en?
- Tass: Egy elégedett „végre“. Minden lemez egy hosszú történetet foglal magában, itt is már olyan 2007 körül megvolt a cím, aztán jöttek az els? dalok, szövegek. Újabb nagy lépés volt, mikor megvolt a front borító és lassacskán kezdett az egész úgy kinézni, mint egy lemez. Lezajlott pár tagcsere is és persze a dalszerzés mellett folyamatosan mennie kell a normál programoknak – koncertek, próbák – szóval amikor végül kezembe veszem e hosszú és szövevényes alkotómunka végére összeálló lemezt, jó látni, hogy volt értelme a befektetett energiának, sikerült valami olyasmit létrehoznunk, amire büszkék lehetünk és remélhet?leg nem csak nekünk fog tetszeni.
 
- Nem ironikus kissé 2009-ben Emberség címet adni egy lemeznek?
- Tass: Nem tudom, nem hiszem, ezzel pont nem ironizáltam. Szeretem az egyszer?, de er?s szimbólumokat. Ezzel a címmel olyan dalok kötegét akartam jelölni, amelyek arról szólnak, mennyire összetett dolog embernek lenni. Egyedül megélni dolgokat, az állandó választás kényszerét, a társas magányt, vagy akár az állandó, öncélú küzdelmet.
 A szövegekben eddig sem nagyon foglalkoztam küls? dolgokkal – nem hiszem, hogy valaha is meg akartam volna mondani a frankót, úgymond felnyitni a szemeket, meg gondolkodásra késztetni, meg milyen rossz az ember. Most is inkább olyan dolgokat írtam bele, amik az elmúlt pár évben foglalkoztattak, amit nem tudtam leküzdeni, amit nem tudtam megválaszolni. 
Szóval szerintem az emberiség 2009-ben sem rosszabb, vagy jobb, mint régen volt, vagy a jöv?ben lesz. Az emberek nagyobbik része ma sem foglalkozik népirtással, végletes környezetszennyezéssel, kizsákmányolással illetve öngyilkos merényletekre buzdítással. Egyszer?en csak élnek, teszik a dolgukat egy ismeretlen világban. Talán csak annyi a lényeg, hogy tudjunk feltenni kérdéseket és megértsük mások helyzetét, már ha van bármi lényeg egyáltalán.
Hiszem, hogy ha nem adjuk tovább a pofonokat és a sérelmeket, amiket kaptunk, együttm?ködésre törekszünk és mindenki igyekszik akár csak egy sz?k, de kellemes környezetet létrehozni maga körül, id?vel egy egészen élhet? világ lesz az osztályrészünk.
 
- Alapjában véve egy nagyon tökös lemezt sikerült összeraknotok. Változott valami a dalszerzési mechanizmusban, ill. milyen arányban oszlik meg zenekaron belül az ötletelések aránya? Hogy születnek a leggyakrabban új nóták? Van ilyen Nálatok, hogy jammelgetés, vagy csörömpölés csak úgy céltalanul?
- Tass: A dalokért Dávid és Lackó feleltek. Illetve az ‚Éjfél felé‘-t még Tibcsyvel hozták össze. Utána mindenki hozzáteszi a saját dolgait. Közös ötletelés megy, struktúráról, dallamokról, aztán végén összeáll a teljes dal. Nem nagyon van id?nk jammelésre és létszámfeletti dalokkal való foglalkozásra. Folyamatosan mennek a koncertek, azokra is fel kell készülni és ha a hétvége egyik felét koncerten, a másikat meg próbán töltenénk az er?sen lerontaná az élet egyéb területén meglév? kapcsolatainkat J
 
- Sosem t?ntetek egy stúdióban molyoló brigádnak, tehát: stúdió vagy lájv koncert? És miért? (elég egyértelm?, de azért megkérdezem, hátha mondasz valami újat:D)
- Tass: Nem tudom a többiek hogy vannak vele, nekem a stúdió egy szükséges rossz. A dalokat fel kell venni, ez tény. A molyolásnak igen sz?k határt szab a rendelkezésre álló anyagi keret, így nem nagyon lehet elhúzni. Nem nagyon van id?nk próbálkozni, kísérletezni, megnézni ezt-azt, hogy szólna így-úgy-amúgy, hanem fel kell venni úgy ahogy van, aztán kihozni bel?le, amit lehet. Ebb?l az adódik, hogy ez a része a lemezkészítésnek nálunk nem annyira egy izgalmas alkotófolyamat, hanem inkább munka, amiben f?leg csak olyankor lehet kreatívkodni, ha valami nem stimmel. Vannak dolgok, melyek csak a stúdióban jönnek el? és akkor meg kell oldani. Persze izgalmas lenne lehúzni egy hónapot egy ilyen helyen, biztos rengeteget tanulnánk és érdekes is lenne, de nálunk marad az egy hét felvétel, egy hét keverés recept, ez fér bele.
 Szóval visszatérve a kérdésre - inkább az él? koncerteket szeretem. Ott vannak a helyszínen az emberek, szól a zene, ezek ilyen események. Ha minden a helyén van, árad az energia, jó a hangulat – ezek olyasmik, amiért érdemes csinálni.
 
- Ahogy elnéztem, eléggé gyorsan sikerült összerántanotok stúdión belül a dolgokat. Nem is lenne értelme túl sokat szöszmötölni vagy nem vagytok szerencsés hatoslottósok? (lásd: részben az el?z? válasz – a szerk.) Hogy zajlottak a munkálatok?
- Tass: Ismét Csepelen dolgoztunk az Audioplanet-ben, Jaya Hari das hangmérnökkel. Minden nagyon gyorsan ment, a srácok feljátszották a dolgokat, Jaya utána küldözgette a dal-változatokat. Közben mentek fel az énekek, végül pedig összeállt a kép és volt egy hosszú esténk, amikor végigmentünk a dalokon, egyedi kérések ügyében.
Látni kell, hogy ennyire sz?k határid?kkel még nem dolgoztunk. Eredetileg az volt a terv, hogy a decemberi HammerWorld-ben jelenik majd meg a lemez, de aztán változott és a novemberihez kellett összehoznunk mindent. Így minden párhuzamosan ment, nappal meló, este stúdió, hajnalban pedig Posta Janival leveleztük a borító dolgait – még futtában belefért egy zenekari fotó – ahol ugye mind az ötünknek ott kell lennie egyszerre egy helyen egy id?pontban – nem volt egyszer?. Elég nagy volt a nyomás, az utolsó pár hét egy nagy kutyafutta volt, ezért is olyan nagyon nagy élmény kézbe venni a végeredményt J
 
- Ezúttal Ti is szerz?i kiadásban toljátok, ami Magyarországon sem nem új, sem nem meglep?. Mennyire hátráltat ez benneteket a zenekarosdiban ill. érvényesülésben? A jelenlegi helyzetben is megfelel? szinten/mennyiségben tud eljutni a zenétek az emberekhez?
- Tass: A kiadás része ilyen technikai dolog. A HammerWorld stábja segít minket, tehát végül is nem vagyunk úgymond egészen független zenekar. A zenekari háttérmunkában a  „pénz, pénz, pénz“ szentháromság helyett/mellett inkább a „kapcsolatok, kapcsolatok, kapcsolatok“ hármassága dominál. Önállóan nem könny? manapság érvényesülni, eljuttatni a zenédet az emberekhez. Az ezredforduló körül még elég volt csinálnod egy jó lemezt, elküldted szervez?knek és ha tetszett nekik, akkor simán bekerülhettél fesztiválokra, akárhova. Mára már kiépült erre egy infrastruktúra, amit nehéz megkerülni, hiszen minden résztvev? a saját bandáit tolja, így az úgymond független bandák elég nehezen kerülhetnek helyzetbe. Igazándiból ez egy szituáció, amit lehet szeretni, lehet nem szeretni, de ebben kell helytállni.
A zene-eljuttatásban most kipróbáljuk a mellékletes megoldást, hátha így olyan emberek is meghallgatják a lemezt, akik amúgy nem jöttek volna el egy koncertre, vagy nem vennének lemezt vagy le sem töltenék, de egyébként tetszene nekik. Meglátjuk mi sül ki ebb?l J
 
- Most így kapásból nem tudom, eddig dolgoztatok e már együtt vendégszerepl?kkel, de ezúttal ez hogy jött képbe? Van ennek a dolognak szerepe már a dalszerzés idején? Azaz: „hú, hallottad ezt a részt? Marhajól illene XY hangjához!“ Vagy hogy m?ködik, mikor derült ki számotokra mindez?
- Tass: A Túlontúlon a Christian Epidemic-es Nagy Laca beszél az intróban, lett volna egy köre azt hiszem a Por és Hamuban is, de amikor annak a felvétele volt, akkor nem tudott eljönni a stúdióba (az Intrót Tatabányán hoztuk össze, a dalok Székesfehérváron kerültek felvételre). A Semmi ágán-on Cseh Isti (CasketGarden) van „A Válság dicséretében“, a Szürkületen pedig Rieckmann Tadeusz (Dalriada) és Lackó /akkor még Killing Art/ vendégeskedett. Úgyhogy ez nem újkelet? dolog. Mi is szereplünk itt-ott, haverzenekaroknál és ez olyan baráti dolog, hogy belekeveredünk ill. belekeverünk barátokat a saját produkcióba. Szerintem ez az undergroundban nem annyira szakmai, hanem inkább szociális dolog J
 Ugye a barátaink adottak voltak alapból, utána pedig az jött, hogy milyen nóták vannak, ahova be lehetne venni ?ket ilyesmibe. Megnéztük és ami m?ködött az maradt, ami meg nem, azt meg addig kalapáltuk, amíg az is m?ködött J Szóval ez nem túlzottan agyontervezett dolog, viszont izgalmas, mert sosincs 100%-ra kitalálva, így minden a helyszínen nyeri el a végs? formáját.
 
- Nagy mértékben hozzájárul a zenétekr?l kialakult képhez a szövegvilág. Tass, civilben nem t?nsz ennyire dekadensnek, lehet olyasmir?l beszélni, hogy a szövegírás egyfajta „szemetesláda ürítést“ is jelent Nálad?
- Tass: Erre nehéz mit mondani. Mivel a szövegek a zenékre íródnak, a dalok által sugárzott hangulatra – én azt mondanám, hogy a dalszerz?ink dekadensek, én csak szavakba öntöm a kórképüket J  Alaphelyzetben nem vagyok túl beszédes és talán túl sok hülyeséget sem csinálok, de akivel már hosszabb-rövidebb id?t töltöttem mondjuk fesztiválokon, az tudná árnyalni ezt az idilli képet J Szóval igazság szerint a szövegírás nem jelent nálam „szemétláda ürítést“, pontosabban nem az jelenti azt, hanem a dalok el?adása, minden ilyesmi olyankor ürül. Akkor el?jön a hangulat, amire íródott, megvan az élmény, vagy az alapgondolat, amin alapul, újraéli az ember és a koncert végére teljesen lemerül. Ez egyrészt jó érzés, mert tényleg kimegy minden felhalmozott ideg, másrészt rossz, mert utána teljesen használhatatlan vagyok
 
- Úgy hallottam a borítótokat egy srác készítette, aki a Misery Index-szel is dolgozott már együtt. Ki ?, mit kéne róla tudnunk és egyáltalán: hogy tudott létrejönni ez a közös meló? Mennyire kötöttétek meg a kezét, ill. mennyire adta magát az egyhullámhossz?
- Tass: Igen, ? Plamen Kolev. Munkái megtalálhatóak a www.memoriesfromtomorrow.com-on. Még 2006-ban írt egy e-mail-t, hogy van ? és csinál borítókat. Akkor megköszöntem a jelzést, de épp megvoltunk a Szürkülettel és nem volt aktuális a dolog.
Eredetileg Korniss Péter fotográfus egyik képén (Hétf? hajnalban) gondolkodtunk, de ? végül is nem adta áldását munkájának felhasználásához, ami nagy kár, mert az a kép nagyon illett   volna az egészhez. Ekkor kérdeztem meg Plamen-t, hogy van-e valamije, ami illene a címhez – azt hiszem az emberien sötét magány volt meghatározva, mint sugározandó hangulat - küldött is pár képet és a bookleten látott megoldás nyerte el a tetszésünket. Illetve az volt az alapja, de még kalapáltattunk rajta ezt-azt, amíg mindenki elégedett nem lett J
Niklas-szal is így dolgoztunk az el?z? borítókon, úgyhogy minden nagyon gördülékenyen ment. Ez nagyon jó az internetben, hogy nem nagyon kell tör?dni országhatárokkal, látsz valamit, ami tetszik, írsz az illet?nek és kitaláltok valami okos megoldást.
 
- Jó kis ötlet volt a honlapotokon futó B?n TV – sokak számára így még kézzelfoghatóbbá váltatok. Vannak zenekarok, akikb?l annyira azért nem sugárzik, hogy ?k is csak emberekb?l vannak – Rátok az ellenkez?je hatványozottan érvényes. Vannak ennek különösebb el?nyei vagy hátrányai bármilyen szempontból is (sajtó, közönség, szervez?k, akármi)?
- Tass: Örülök, hogy tetszik a dolog! Még tavaly ?sszel merült fel, hogy lehetne ilyen felvételeket csinálni, Lackó ki is dolgozott egy honlapot hozzá, beszereztük a technikát és olyan április körül elkezdtünk kamerázni. Sajnos még csak egy-két felvételt sikerült összevágni, meg ilyenek. F?leg az id?hiány az oka, illetve akinek a bandából lett volna ideje, ott a technika nem volt adott, szóval eléggé el vagyunk maradva a cuccokkal, de dolgozunk rajta.
Hát el?nye biztosan akad, ezzel is igyekszünk több mindent adni a honlapon, meg végül is nekünk is tök szórakoztató az egész. Úgyhogy minél hamarabb folytatni akarjuk a kisfilmek kitételét.
 
- „Emlékezetes eszmélet-vesztés: Olyan még nem volt, max olyan, hogy pár kép kiesett, de mivel egy híresen iszákos bandába kerültem, biztos vagyok benne, hogy ez az eset hamarosan bekövetkezik…“ Attila, Te vagy a legfrissebb tag a zenekarban, mennyire ment könnyen az „én vagyok az Agregator dobosa“ szerepbe történ? beilleszkedés? Zenekaron belül vannak esetleg ilyen „beavató szertartások“ az újfiúk számára?
- Atti: A beilleszkedés mindig nehézkes egy olyan közegbe, amit nem ismersz. Komáromi lévén teljesen idegen terep volt számomra a tatabányai underground. További nehézséget okozott, hogy egy olyan egyéniséget kellett pótolnom, mint Pöpi, ami most lassan egy év után is óriási feladat. Szerencsére a zenekartagok és az alkohol áldótatos hatása a segítségemre van ebben. :) A beavató szertartás folyamatosan tart, nem tudom meddig bírja még a szervezetem.:)
 
- A tatabányai metal élet olyan mintha az egész egy jó nagy focicsapat lenne – mindenki igazol össze-vissza. Nálatok is történt azért már néhány csere – hogy nem sínylette meg a min?ség mindezt? Nincs ennek egyet el?re-kett?t hátra vonzata? És egyébként van kedvenc focicsapatotok?
- Tass: Hát én nem mondanám, hogy igazol össze-vissza. Annyi a képlet, hogy van X m?köd? zenekar és Y kipróbált ‚alkatrész‘. Mivel a generációnk hangszeresei lassanként elt?nnek vagy visszavesznek, a helyüket minden zenekarban igyekeznek pótolni és alapból cimborákat hívnak meg, hiszen egyébként eléggé zsákbamacska az egész, hogy szakmailag/emberileg hogy válik be egy új tag. Sok helyen amúgy is csak kisegítésr?l van szó, persze, hogy ez mennyire ideiglenes vagy ideiglenesen állandó azt esete válogatja.
Egy tagcsere mindig nehéz. Megszokni egy új embert, akár a pultnál, akár a színpadon. Újra kell tanulni a programot, ez elveszi az id?t az ennél el?remutatóbb akcióktól.
Nem nagyon szoktunk fociról beszélni, ezért nem tudom, nekem nincs, de Zéró barátommal néha nézünk meccseket különböz? helyeken, olyankor a Békéscsabának szurkolok J
 
- Alkalomadtán megfordultok azért nálunk (SK) is, van érzékelhet? különbség a magyarországi és a (bármelyik) határon túli közönség/szervez?k/általában vett emberek és reakciók között? Akadnak helyek ahová valamilyen oknál fogva a megszokottnál nagyobb lelkesedéssel mentek fellépni?
- Tass: Sok különbség nincs az emberek között, általában jól érzik magukat az egybegy?ltek J Az els? bulik mindenhol inkább állós-néz?sek, ahol már többször jártunk, ott pedig már zúzda van és daráló. Értelemszer?en mi is inkább szeretjük a zúzósra fejl?dött helyszíneket, mert nekünk is nagyobb élmény, mikor megy a mészárlás, szövegéneklés, lengenek a villák. Ez megy a magyarajkú közönség el?tt is, de m?ködik a más-nyelvi alapokon mozgóknál, csak ott nehezebben üvöltik a refrént, de hízelg?, hogy legalább megpróbálják J
Mindenhová szívesen megyünk, mert hála az égnek mindenhol szívesen látnak. Mostanság a Felvidékre ritkán jutunk el, de az utolsó komárnói buli nagyon hangulatos volt, illetve a Vajdaságba is sikerült ellátogatnunk néhányszor, ahol nagyon sok jó emberrel találkoznunk és rengeteg új itallal kerültünk közelebbi ismeretségbe.
 Természetesen vannak helyek, ahová kellemes emlékek kötnek, jó bulik, kezdve a hazai (Tatabánya) közönséggel, Szegeden, Debrecenen, Sopronon át Budapestig. Erdélybe is nagyon szívesen járunk – idén már végre klubbulikon is játszunk ott, amire nagyon kíváncsiak vagyunk. De ett?l függetlenül mindenhová nagy kedvvel megyünk, hiszen, ahogy a Sing-Sing nóta is mondja „Mindenhol jó!“, aki meg tudja a folytatást is, annak még jobb J
 
- Na és a következ? lemez mikorra várható?:)  Mennyire vagytok hiperaktívak? Lehet már „új“ riffekr?l beszélni, vagy örültök hogy végre nyugi van? Esetleg van e a zenekarnak valami olyan meghökkent? terve, amit?l az arcunk leszakadna?
- Tass: Hiszünk abban, hogy nem kell elkapkodni az albumokat, igenis id? kell, míg minél több helyre eljuttatjuk a jelenleg új nótákat. Igyekszünk minél több helyszínen, minél többet bemutatni bel?lük és minél jobb bulikat csinálni velük és a régi dalokkal. Hátrad?lés nincs, de ennek örülünk. Inkább megpróbáljuk most majd m?ködésre bírni azokat az ötleteket, amik már most megvannak – pl. B?nTV, illetve van pár, amit már kitaláltunk, de még életre kell hívni. A m?soron szerepl? régi dalokat is csereberélni kell, az is id?be kerül míg a tagság megtanulja, szóval teend? van. Egy év most biztosan eltelik ennek fényében. Ha addig beugrik valami ötlet, akkor természetesen nem dobjuk el. Ki kell találni az új lemezcímet, az új koncepciót, illetve sok-sok élményt kell gy?jteni, hogy a következ? alkotófolyamat során legyen mit felélni.
 
- Egyéb közlend?k, amit már nemigen bírtok magatokban tartani?
- Tass: Ezúton is szeretnénk megköszönni mindenkinek a támogatást és legyetek rosszak! J
 
 
Köszönjük a válaszokat a fiúknak és a továbbiakra is minden jót kívánunk Nekik!
 
holth