Fading Circles - Soulburn

2009. november 16. hétfő, 07:00    
viharock.hu
Szép számú tehetségkutatós gy?zelemmel a háta mögött, három év kitartó munkájával végre elkészült a csíkszeredai trió debütáló lemeze; komplex metal - komplex arcoknak!
Reklám:
A Fading Circles együttes 2002-ben alakult Csíkszeredában, az 1998-ban felbomlott Nikhotynnus folytatásaként, egy évvel kés?bb pedig már elkészült a zenekar bemutatkozó felvétele. 2004 áprilisában a sepsiszentgyörgyi Saint-George Rock Night tehetségkutatón a csapat basszusgitárosa (Nagy Hunor) elnyerte a fesztivál legjobb basszusgitárosának járó díját, júliusban pedig felléptek Erdély legnagyobb rockfesztiválján a III. Székelyföldi Rockmaratonon.

2005-ben a zenekar második lett a Kolozsváron megrendezett els? Maximum Rock Vetélked? Fesztiválon, amely a romániai underground támogatásáért jött létre, ahonnan Csiszér István a fesztivál gitárosa díjat is elhozta. Az ?sz folyamán az együttes benevezett a Transindex (http://mediabefuto.transindex.ro) által szervezett Médiabefutóra, ahol a marosvásárhelyi országos dönt?n megnyerték az ének-zene kategória f?díját. A csapat legnagyobb fesztiválon való szereplése ez idáig 2005 november 26-án volt a marosvásárhelyi Sportcsarnokban, a Monsters Of Transylvania fesztivál keretein belül, ahol olyan nemzetközi csapatok léptek fel mint: Anvil (Kanada), Phantom-X (U.S.A.), Iron Mask (Belgium), Northern Lights (Törökország), Tûzmadár (Magyarország).

A 2006-os esztend? egy kemény feladattal kezd?dött, a fiúk nekifogtak az els? nagylemez felvételeinek, nem sejtve, hogy ez háromévnyi kemény munka lesz. Május 20-án megnyerték Budapesten a Sting Underground Klub és a Magyar Könny?zenei és Kulturális Alapítvány által szervezett Rockzenei Tehetségkutató Fesztivál f?díját. Júliusban pedig sorra járták Erdély legfontosabb fesztiváljait, köztük a Félsziget Fesztivált, ahol az Altar és a Pokolgép el?tt játszottak. 2007 és 2008 évek többnyire stúdiómunkával teltek, aztán idén tavasszal végre elkészült kitartó és hosszadalmas munkájuk gyümölcse, a Soulburn cím? bemutatkozó album.

Most pedig némi ismertet? a dalokról az együttes (Csiszér István – gitár/ének, György Csongor – dob, Nagy Hunor – basszusgitár) saját szavaival:

 
1. The Holy Trinity: a lemezt nyitó tétel úgy száguld át a hallgatón, mint egy g?zmozdony. A 6/8-os ütemben írt nyitó riff tökéletes kezdése egy változatos lemezanyagnak. Érdekes a számban rejt?z? ellentétekre figyelni, az agresszív szakaszokat egy templomi orgona kíséretében el?adott gregorián szer? refrén váltja fel. A szöveg üzenete a következ?: a modern ember önzése tönkreteszi az emberek közötti kapcsolatokat, a mai ember szentháromsága “ I, me and myself”  

2. Kill The Screen: ez a Fading Circles eddigi legnagyobb sikereit hozó száma. Ennek a nótának köszönhet?en nyertünk néhány jelent?s díjat, mint a Transindex által szervezett 2005-ös Médiabefutón az ének-zene kategória megnyerése és a budapesti Sting Underground klubban szervezett MATER tehetségkutató f?díja 2006-ban. A dal egy dallamos heavy-metal téma, melynek fülbemászó refrénje könnyen megjegyezhet?. A nóta vége a 70-es évek szabad zenei világára utal, egy improvizatív gitárszólóval zár. A cím magáért beszél, a szellemi értékeinket és emberi kapcsolatainkat csak a képerny? kiiktatásával tudjuk meg?rízni.

3. My Real Face: a legprogresszívebb nóta a Soulburnr?l. Egy, a barokk zenére utaló szekvenciával kezd?dik, amely után egy power metal “nóta a nótában” következik. A szám vége egy nagy insztrumentális orgia, hatalmas szólókkal és bonyolult ritmusokkal, mely egy kemény Slayer íz? motívumba csap át. A szöveg mondanivalója röviden: “The forgotten land is thinking slowly, it is time to show my real face!”

4. Fading Parallels: a Psychotic Waltz találkozik a Black Sabbath-al. Alapjában véve egy igen szomorú szerzemény, mely a párhuzamos személyközi kapcsolatokról szól. A banda dallamosabb oldalát mutatja. A középrész természetesen egy igen progresszív megoldás, ami egy unisonoval indul, majd egy nehezen követhet? ritmikában bontakozik ki. Érdemes követni a visszatér? keretdallamot, melyet az els? refrén után gordonka játszik, majd visszatér a gitár szólóban és a nóta végén a b?g?nél újból felbukkan. A szöveg arra emlékeztet minket, hogy a társadalom problemáira csak közösen tudunk megoldást találni, másképp: “The star of hatred begins to shine”.

5. Attitude: egy újabb metal téma. Igen hatásos az akkusztikus gitárokon megszólaló bevezet? után az egyszer?, 2/4-es ütemben megszólalo riff. A nyersebb megszólalás miatt jól érvényesül a nóta dinamikája. A szövegb?l két idézetet emelnék ki: “the river of emptiness is brainwashing all in its way…”,”I`m in my world…and don`t let you in, I`m stronger as it seems”.

6. My Restless Soul: a legklasszikusabb heavy metal téma, amit a Fading Circles valaha írt. Döngöl? riffek halmazával találja szembe magát a hallgató és a középrésznél, a gitárszóló alatt a kíséret nagyon húzósra sikeredett. A szövegr?l röviden: “On the horizon there`s a black hole absorbing dreams, Angels fight for us with the sword of peace”.

7. Sad Days Are Over: újból egy szomorkás hangvétel? dal. Két jól elkülöníthet? részb?l tev?dik össze: az els? egy ballada szer? dallamos motívum, a második pedig egy kemény metalba átcsapó téma. A szöveg azt próbálja tükrözni, hogy az ember mindig vár valami újra, valami jobbra, amit ha valamely véletlen folytán megkaphat, akkor belül ürességet érez: “the emtiness you were waiting for is coming soon, sad days are over!”

8. Between Light And Darkness: a világban mindig van egy egyensúly a fényesség és sötétség, az optimizmus és pesszimizmus, álom és valóság, stb. között. A zene is ezt tükrözi: az eleje egy álom (“lost in my dreams”), majd jön az ébredés. Az els? rész már-már szinte jazz szer? motívumokból áll, a második pedig egy középtempós kemény metal téma. A nóta vége egy monumentális gitár szólóban teljesedik ki. Egy érdekes idézet a szövegb?l: “between light and darkness, where all lost souls search for madness, and I can`t turn away, there`s no place where I could fit myself!”.

9. I Know That Time`ll Come: Nyolc nehezebben emészthet? dal után a lemez egy könnyedebb hangvétel? balladával fejez?dik be, mintegy ellazítva a hallgatót. A ballada nyilván nagyon FC íz? és nem egy csöpög?s dologra kell gondolni. A szöveg utolsó sora mintegy összefoglalja a lemez üzenetét: “Why should I run?”.  

 


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez