Slayer - World Painted Blood

World Painted Blood névre keresztelt, tizedik lemezüket Los Angelesben rögzítették, két részletben. Nem kevesebb, mint 13 nótát vettek fel – hét Jeff, hat pedig King keze munkáját dicséri -, ebb?l viszont csak tizenegyet pakoltak fel a vérvörös korongra. Szóval nem kell agyoniskolázottnak lenni ahhoz, hogy el?re tudjuk, pár hónap múlva újrakiadással a maradék kett? is elérhet?vé válik (kiadójuk legnagyobb örömére), akárcsak az el?z?, Christ Illusion-nél a lemaradt Final Six. S?t, a mostani „alapkorong” mellett további három, extra lemez is kapható lesz, méghozzá mindegyik külön borítóval, amit ha egybeteszünk, a Föld vérrel beborított térképe lesz látható… Hmm, micsoda kreatív koncepció!

És most akkor lássuk, mit is takar Mészárosunk újabb 40 percnyi gyilkos thrash-elése: 

Lombardo mester bekészíti a dobot, Araya közben pár (számomra érthetetlen) szót mormol maga elé, majd a Hanneman keze munkáját dícsér? World Painted Blood egy letagadhatatlanul tipikus Slayer-es riffeléssel indul útjára. „World Painted Blood, No Santuary” – süvölti Tom legújabb, észveszejt?en érdekes megállapítását, majd egy fülbemászóan disszonáns bridge következik (nekem mondjuk baromi ismer?sen hangzik), aztán ismételten egy iszonyatosat zúznak. Ehhez jön még egy szuperül beépített szóló, utána pedig egy belassult, de annál zsírosabb témát kapunk az arcunkba, yeaH! Ez kellett nekünk!

Alig szusszantunk egy keveset a brutális kezd? track után, szuperszónikus sebességgel máris száguld felénk a Unit 731! (Ezzel az elnevezéssel illették a japán birodalmi hadsereg biológiai és kémiai hadviselését, valamint fejlesztési részlegét a második világháború idején.) Elkövet?je ugyancsak Hanneman, b? két és fél percbe belezsúfolt, mindent, mi kell. Erre válaszként felel Kerry King Snuff-ja (cím jelentése: olyan valódi gyilkosságok, amik felvételre kerülnek), egyáltalán nem csökken a tempó, szóval öveket becsatolni; hasonlóan szédít? sebesség várható!

Nah, most már tényleg itt volt az ideje egy kis lassításnak - Beauty Through Order-nak pontosan ez a szerep jutott. Visszafogott, hömpölyg?s modorban indul, katonásan, morózusan lépeget egészen a dal feléig, ahol a szólótól egyszerre feltüzelve, bevadul, majd egy másik, ?rült  szólóval zárja e tételt.

Hate Worldwide - második single, amit július végén vált elérhet?vé a neten – szintén egy überklasszul felpörgetett, kis (alig háromperces) nóta. Kerry által jegyezve, két szólóval, fülbemászó riffelését pedig egyb?l megjegyezi az ember, szóval semmi hiba! Public Display of Dismemberment személyében megint csak egy rövidebb hangvétel?, ám annál durvábban zakatoló King-m?remekkel van dolgunk.

Némi bemelegítés után beizzik a Human Strain, mely - mondanom sem kell - hozza az eddigi szintet. Második felében (2:04-nél) elkövetett vokáltéma viszont er?teljesen kikacsint a Seasons In The Abyss refrénjéhez…

Americon iszonyatosan dübörg?, brutál-metálos zakatolása után sem enyhül a tempó: jön a 2008 ?szén, els?ként debütáló single, a Psychopathy Red. Nincs mit szépítenem, dicsérend? iparosmunka, f?leg a zseniális, technikás verse riff-je, de a szólói is istencsászárok!

Ugyanazzal a gitár-technikával kezd?dik a Playing with Dolls, mint a Human Strain vége – nem véletlen, ugyanis mindkett? zenéjét Hanneman szerezte. Aztán persze egy perc múlva már fullon átvált a megszokott, ?rülten dühöng? Slayer-üzemmódba, és mindent eltapos… És hát itt van még az utolsó dal, az ugyancsak szimpatikusan harsogó Not of This God, tizenegyedikként. Bár semmi extrát nem találtam benne, akkor is f*sza lett. Akárcsak az egész lemez 

Show No Mercy – 1983

Hauting the Chapel (EP) - 1984

Live Undead (live) - 1985

Hell Awaits - 1985

Reign in Blood – 1986

South to Heaven - 1988

Seasons in the Abyss - 1990

Decade of Agression - 1991

Divine Intervention - 1994

Undisputed Attitude – 1996

Diabolus in Musica - 1998

God Hates Us All - 2001

Soundtrack The Apocalypse (box set) – 2004

Eternal Pyre (EP) - 2006

Christ Illusion - 2006