Hobo - Circus Hungaricus

Unscarred - 2010. január 08. péntek, 07:00    
Hobo - Circus Hungaricus
Lebuktunk. Nekünk annyi. Hobo lerántja hazánkról a leplet, megmutatva milyenek is vagyunk igazából. 10-es skálán százast adnék erre a nagylemezére.
Reklám:
Jaj hol kezdjem! Visszamehetnénk odáig: volt az a film 1981-ben, tudjátok a Szomjas György -féle Kopaszkutya. Póka, Bill, Hobo, meg a többiek. Vagy Allan Ginsberg, József Attila, Francois Villon, Faludy György.  Költészet a zenében... nagyjából ez Földes László legrövidebben. Volt aki azt mondta, az a jó költ?, vagy egyáltalán az a költ?, ki meg tudja fogalmazni saját generációjának problémáját/hibáit. És aki megfogalmazza egész Magyarországét? De, ahogy Hobo mondaná: „Hagyjuk a személyi kultuszt!”

1987-ben jelent meg Hobo els? lemeze (nem keverend? össze a Hobo Blues Banddel) az Allan Ginsberg féle Üvöltés magyar elgondolása, és más m?vek (mely igen elborult m?, finoman szólva), azóta  a 16-odik Hobo nagylemeznél járunk. Jelent?snek mondható tehát a diszkográfia, és jelent?snek mondható a zenészgárda is, mely Hobo mellett megfordult az évek alatt. A mostani lemez felállása a következ?: Madarász Gábor - gitár, billenty?s hangszerek, vokál ; Hoffer Péter - dob, üt?hangszerek; Kovács Barnabás – basszusgitár; Sántha Gábor - gitár, vokál; Nemes Zoltán - billenty?s hangszerek; Fekete Kovács Kornél – trombita; Kovács Péter – tuba; Korb Attila – harsona; Cserta Balázs – klarinét; Varga Bori – furulya; Rúzsa Magdi - ének; Hobo – ének, próza.
 
Induljon a móka, nézzünk be a sátorba, ahol a 'csep?rágók' már várnak ránk: A tetszet?s borítóval ellátott tokból kiveszem a lemezt és a lejátszóba rakom.
 
Indul az el?adás a Circus Európával, mely a Tisztelet Muddy Waters-nek újragondolása, rezesbanda kísérettel. Itt most nincs Helga, de van vécés néni, aki magyar. Rövidke bevezet? után jön a második tétel a Kéne egy világszám, egy tempós igazi nyitó rock nóta. A harmadik Cipolla lovag jó kis súlyos gitártémával indul, kimerítve a tökös hard rock fogalmát. A szám felénél  klasszikus cirkuszi muzsika altatja az embert, de csak addig amíg Madarász Gábor bele nem teker egyet. Cipolla az egész világ. Bedübörög els? kedvencem a  Kés? van már, régi ismer?seink János és Tamás is beköszön. Jól megkomponált nóta, er?s refrénnel (jó torz gitár) és tiszta tremoloval spékelt versék. Ez a szám sok metál lemezre ráfért volna. Mondanivalóját tekintve pedig ez a világszám. A Sorozatlöv?nk az a szám, amelyen önkritikus embert tuti elneveti magát, plusz nagy igazság a n?kr?l (ezért otthon mit kapok haha). Meg kis média kultúra. A rock and roll mindenkié-ben pedig megtudjuk, hogy a rock and roll mindenkié, ha nem akarják akkor is. Egy szomorú prózával induló és akusztikus gitárral kísért szám az Oroszlánszelídít? vallomása a balerinának.  A sok boggie után kicsit lenyugszik t?le az ember. A végére pedig már rendes hangszeres nótává alakul át, kicsit fel is készítve a Madárijeszt?re, mely eksztatikus indulásával és torzított énekével bizony nem sejtet semmi jót, vidámat. Madárijeszt?= lecsúszott piás, akár. Ez a szám is elmenne metál lemezeken. Jön a prófécia a Nagy vihar jön, ami már nem is prófécia, hanem valóság. Megint el?kerülnek a magyar média remekm?vei (celebek és társaik). Talán ennek hatására, talán a munkanélküliség miatt, dalunk f?h?sei elhagyják a józan eszüket. Hobo rámutat, hogy az igazi értékek kezdenek elt?nni és plázákká, celebekké alakulni át. Okés. Ez ellen ki tud tenni? Ezek után az általam nagyon várt szám következik A bolondok hajója, amelyben a megasztárunk Rúzsa Magdi énekel, Hobo oldalán. El is jött az ideje, hogy kiöntsem a szívem és elmondjam: Végre! Végre Magdi nem  kaksipop slágereket énekeltetnek veled.(igen felléptél már mással is pl.: Lajkó Félix stb. de akkor is..) Jó abból több a lé, értem, de mindig az volt az érzésem jobban mutatnál négy, hosszú hajú rocker faszi körében, akik rockot nyomnak például. És ebb?l album is készülne, az lenne a csúcs. De félre a személyeskedést jön a  tizenegyes számunk, Merlin.
Hm...ez a szám talán a tehetség elpocsékolásáról szól. Vagyis itthon helyénvaló észrevétel. A Bolond lett a bölcsb?l (Utószó a XX. századhoz) jó kis vadnyugati blues. Második számú kedvencem az albumon. Újabb tisztelgés jön ezúttal a Led Zeppelinnek. Szám címe: Vén marhák (Tisztelet a Led Zeppelinnek), mely elmeséli, hogy indul az ember, pályája elején és mivé válik/válhat.  Majd a lemez végére visszatérünk a rezesbandához a Circus Hungaricus-szal. Frankó   kritika ez a rövid ötven másodperces tétel is. Búcsúzóul pedig a Kisember.  A rezes banda itt sem hallgat el, végigkíséri a számot, melyben f?h?sünket Hobo optimizmusra biztatja.  Zeneileg és szerkezetileg pedig keretessé teszi a lemezt.
 
Remélem senki nem gondolja úgy, hogy csak annyi az egyes számok mondanivalója (másodlagos jelentése), amennyit én odafirkantottam a címek mögé? Korán sem. S?t! Elképzelhet?, hogy nálam hozzábbért? kritikus egész mást ír le. Azonban egyen nem fogunk vitatkozni, hogy ez egy nagyon eltalált lemez, élményekben gazdag, b? egy óra volt. Er?s gitártémákkal és egyéni ötletekkel felvértezett album. Gratula.

Muszáj meghallgatni!
 

 
Unscarred
 


Szólj hozzá a cikkhez