Fear Factory - Mechanize

Fear Factory legendás, kilencvenes évekbeli utópisztikus cyber-, indusztriális death-metálja Dino kiszállását követ?en (túl az aranykoron) is folytatódott, bár ?k is látták, hogy nem állnak a helyzet magaslatán. Kiadtak két közepes albumot (Archetype, Transgression), aztán ennyi. 2009 tavaszán Dino (Brujeira, Asesino, legutóbbi pedig Divine Heresy) és Burton egyszer csak újra összeálltak, ezzel lehet?vé tették az eredeti FF folytatásának alapjait. Újjászületésr?l beszélünk annak ellenére, hogy Raymond Herrera (dob) és Christian Olde Wolbers (gitár, majd 2002-t?l basszer) a két másik régi tag már nem jött vissza. Helyettük Byron Stroud (basszer - Zimmer’s Hole, Strapping Young Lad) és Gene Hoglan (dob - Zimmer’s Hole, Strapping Young Lad) csatlakozott, és kialakult a 2010-es modern felállás.

Dino Cazares (más néven Minden Szaggatott Riffek ?satyja) neve garancia a szakmában. Legutóbb épp a Divine Heresy-ben reprezentálta véget nem ér?, szanaszét szaggatott, vaddisznó gitártémáit, és nem árulok zsákbamacskát, ha azt mondom: itt sincs ez másként. ?rült szeletelésébe ezúttal Gene Hoglan is besegít eszméletlen brutális dobjátékával; szinte forgácsokra aprítja koponyánkat! Byron basszerja pedig már csak hab a tortán, ahogy a helyenként megmutatkozó, lényegre tör? indusztriális hatások. Szóval egészen konkrétan az ?rületbe kergetnek minket!

Ez az agyatlan hentelés vagy szeletelés (kinek melyik praktikusabb, mindenesetre büntetnek, mint állat!) megy végig kb. 45 percen és tíz számon keresztül, míg csak tart az album. Fülkímél?, üdít? percek lehetnek a Designing The Enemy pihen?sebb, kevésbé zaklatott részei, de aztán rögtön utána jön a Metallic Division másfél perces instrumentális büntetése, mely átvezet az utolsó nagy tételhez, a Final Exit közel nyolcperces tömény masszájához.

Egyszálbél Burton C. Bell bátyó (ahogy a képen is látszik) lelkesen próbál meg némi dallamot énekelni a három behemót agyatlan vagdalózása közé, ahogy azt anno a szépremény? old-skool id?kben tette. Ezúttal viszont jellegzetesen egyéni (értsd: visszahangosított, agyoneffektezett) vokálja alig-alig tér vissza, vagy ha igen, akkor is rövid id?re.

Fear Factory - bár kissé átalakulva - de most ismét bebizonyította, hogy rászolgált a rajongásra, már ami a zenét illeti. Hogy a jöv?ben hogy alakul a Félelem Gyárának sorsa, vajon folytatódik-e a régi diadalút, nem tudhatjuk… most mindenesetre megnyugodhatunk: Szép volt fiúk!

Transgression - 2005
The Best Of  Fear Factory - 2006
Mechanize - 2010