Jamey Jasta, a hardcore hero archetípusa fémjelezte szupergroup aztán nem kispályázik: egy évben bátran két lemezt is kiadott. (For The Lions-ról ITT) Megtehetik, mert ők a Hatebreed, ami legújabb anyaguk címe is egyben.

Zeneileg egyáltalán semmi baj nincsen az anyaggal, hiszen dübörög a dühös, thrash színezetű hardcore riffelés, emellett oltári breakdown-ok szegélyezik a pusztítást, sóval talán nem is kell bevetni a földet. Pöpec iparosmunka, mást nem mondok. Ami gond, hogy talán túlságosan is elvesznek ezek, az amúgy klassz és bikán szóló, főleg középtempóba íródott nóták, viszont megjegyezhető refréneket nem igen találni ezen a 45 perces anyagon. Pedig szívesen befogadnám, és szerintem Ti is. Másik dolog, ami ehhez kapcsolódik, és szintén hiányzik, az Jamey dallamos vagy legalábbis ahhoz közeli éneke. Aminek szintén a refrénekben lenne helye, ahogy eddig. Ez valahogy a mostani korongon kimaradt. Az említett hibák miatt lehetne csak lehúznom a lemezt, ami amúgy teljesen brutális lett.

Satisfaction Is The Deah Of Desire - 1997

Under The Knife - 2000

Perseverance - 2002

Rise of Brutality - 2003

Supremacy – 2006

For The Lions – 2009

Hatebreed - 2009