Amatõr zenekarok a fõszerepben

Murphy - 2006. október 19. csütörtök, 13:41    

Sokszínû fesztivál a hajón

Alig két hete dübörgött a mûjégpályás Metálfesztivál, máris egy újabb, izgalmas fémparádéba cseppentünk, ráadásul tökingyen. Ezúttal azonban a már befutott bandák helyett kezdõ, amatõr formációk kaptak bemutatkozási lehetõséget.
Reklám:
Már elõre lehetett tudni, hogy a hétvégén a Kentucky hajót amatõr bandák uralják. Meg persze a rájuk kíváncsi közönség. Mûfajban itt-ott ugyan meglehetõsen eltértek egymástól – sõt, a generációs szakadékok sem voltak ritkák – de végül is ez a sokszínûség adta meg a rendezvény igazi ízét.

PÉNTEK
 
Elsõként a kissé szokatlan nevû X-Kharon mutatkozott be. A mostani, négytagú formáció az X-nélküli verzió utódjaként is felfogható, tudtam meg a tagoktól Köztudottan nem egy hálás feladat elsõként játszani, de õk mindent megtettek: a rendelkezésükre álló cirka ötven percet saját szerzeményeikkel töltötték ki, s a végén még egy Sepultura klasszikerre (Refuse/Resist) is maradt idõ.

Jóval a koncertjük után, Zakor mutatott be a X-Kharon zenekar szólógitárosának, Nagy „Csõd” Szabolcsnak, akit a jelenlegi helyzet mellett leginkább errõl az X-dologról faggattam. (interjú szövege)
 
Hosszú kényszerszünet után a régi/új énekesével tért vissza a megye legismertebb finn hegycsúcsa, a Trollheimen. Donáték most játszottak elõször Lackóval Gyõrben, s erre bizony elég sokan eljöttek. Volt hajazás meg egy kis pogó is becsúszott, natürlich In Flames feldolgik, saját, magyar nyelvû számok az újabb idõket reprezentálva, meg egy old-skool track, a Guardian Of Stars rövidített, felturbózott verzióját is hallhattuk emellett. Szóval minden oldalról bemutatkoztak.

Õket az Obstruction vérprofi legénysége követte. Hevimetál töltötte be a termet minden mennyiségben; headbangbõl aztán nem is volt hiány! Szólók, kiénekelt magasak és így tovább, ami csak belefér a témába. Látszott, a közönség is egyre jobban vágja a saját dalokat. Ösi hatalom, Válaszút, Bennünk a fény, Fémvihar, Számûzött, és a Horizont hangzott el, két feldolgozással körítve: Masterplan - Cristal Night, valamint a jó öreg Guns'n'Roses - You coul'd be mine.
 
Ezután néminemû italt vettem magamhoz, majd pedig Paróczi Gergellyel gitárossal beszélgettem egy kis ideig. (interjú szövege)

A folytatásban, a talán kevésbé ismert Hard Róka nevû formáció lépett a színpadra. A trió elsõsorban az idõsebb, jóval húszon felüli generációhoz szólt. Vagy lehet, hogy nem csak hozzájuk, de a közönségbõl összetételébõl ez jött le.
 
Greedy Fly-ék, a nu-sok legnagyobb örömére megint csak hozták a formájukat, többet nem igen tudok hozzátenni. KoRn-osan zúztak, ahogy kellett.

Az este utolsó fellépõje, az Endless River egy körül került a színpadra. Énekesük csak úgy konferálta be a zenekart, hogy „Ússzatok egy k*rva nagyot a folyóba…” És a jelenlévõk úsztak is. Nem értek sokat az ilyen fajta zenéhez, de annyit el tudok mondani, hogy a masszív zúzdák és lágy akusztikus részek váltogatásából állt. Dalaik egybefolytak – nem egyszer elszállós hangulatot képeztek -, felcsendült közben egy Amon Amarth is. (Õket sem ismerem, csak a felkonfból csekkoltam, hogy õket dolgoztak fel) Szabó Peti a dobok mellett odatette magát rendesen, nem véletlenül szóltak a dobok olyan bikán…
 
A másik részben a rendezvény egésze alatt szólt a gépbõl a vad rokkmuzsika; persze a Dj-tõl kérésre - hogy az éppen pihenõ vágyó egyedek se unatkozzanak.

SZOMBAT

Valamivel hét után értem le, mire Zakor barátom (mondhatni az egész mulatság fõszervezõje) tényszerûen közölte velem, hogy az elsõnek kiírt W.A.R. Projekt simán elmarad. Nah, kár volt így rohannom, motyogtam magamban. Még szinte be sem fejeztem az önsajnálatom eme light-os formáját, mire jött a következõ negatívum: a Peraspera gárdája végleg feloszlott. Úgy tudtam, hogy ez lett volna az utolsó (búcsú)koncertjük, mielõtt végleg leteszik a lantot. Sajnos I.J., vagyis a srácok gyarapították azon zenekaraim névsorát, akiket élõben már sohasem fogok látni… L
 
Így esett, hogy a házigazda Radiopassive kezdett. Ahogy a banda honlapján is olvasható idézem: „nem tudtuk megõrizni sugármentességünket, sugárzás került a zenekarba, és megfogyatkoztunk…” - tehát Jankó nélkül, már csak négyen álltak színpadra. Illetve pontosítva hárman, mert Zakor Dávid a népek által kialakított félkörben hajtotta végre a különféle akciómozgásokat, miközben torkán nyomatékosan préselte ki a zord szavakat. Amit biztosan tudok, hogy legutóbbi demójukról az Azon is túl, és a Tiltott Gyümölcs szólalt meg, az elõzõrõl mindhárom (Keresd a fényt, Színjáték, Ébredj fel). Ez utóbbi köztudottan a mûsoruk kezdõ track-je szokott lenni, de most elég hátra került. Valamint atomkedvencük, a Kõbalta is hangzott még. Megszállott rajongóik az elõtérben karatemesterkedtek, s kisebb pogot is okoztak, a többiek inkább hátrébbról idegenkedtek elõször hallva õket. Három szülinap is bejelentésre került, s a Rollin-os Reteké volt az egyik…
 
A Transit Band-et nagyrészt a harmincon felüliek preferálták, bár találkoztam nem egy tizenéves érdeklõdõvel, aki egy darabig csak állt és várt, néha bólogatott, mint az a bizonyos kutya a hátsó ablakban, de aztán feladta az „én ezt nem értem” jelszóval, és inkább ment inni. Mindenesetre a szintetizátoros (és egyben énekes) fickó egész végig ugyanabban a lendületben maradt.

Közben kicsit kijöttünk levegõzni, mert kezdett a hely Rollin Wallowin elõtti tömegnyomorrá feszülni. Jóval a Transit szereplése elõtt látni lehetett, hogy a rakpartot, és hajó külsõ részét (a fedélzeten még mindig a fekete, villázós rockerek uralkodtak, haha) kitûzõs, baseball-sapkás, rövid hajú egyének foglalták el. Nah, megjöttek a hácések – konstatáltak magamban. Rendkívül nagy számuk úgy gondolom egyedül a fesztivál ingyenes jelzõjének tulajdonítható, s nem másnak. Rollinék biztosan most is a megszokott formájukat hozták, s még egy lapáttal rátehettek az amúgy sem mindennapi teljesítményükre. Retek úr – mint már mondottam - szülinapos minõségében volt jelen, úgyhogy… Hepibörszdéj neki, meg ilyenek. Fergeteges koncertjüket sajnos nem vártam meg, mert egy másik fontos Geburtstag-ra voltam hivatalos, tehát az utolsónak maradt, eddig számomra tök homályba burkolózó Singer legénységérõl sem tudtam meg semmit.
 
Képek a koncertrõl itt>>>

Murphy


Szólj hozzá a cikkhez