A klasszikus felállásból lényegében már csak a gityós Gary Rossington maradt gityós poszton, egyébként pedig: Johnny Van Zant ének, Rickey Medlocke gitár, Mark "Sparky" Matejka gitár, Michael Cartellone dobok, Robert Kearns basszus, Peter Keys billentyű a jelenlegi felállás, a zenekart nem ismerőknek mondom, hogy nem írtam el, 3 gityós van, na most gondoljátok el , hogy ez milyen lehet. Hát derék!
A Still Unbroken szövegileg reprezentálja a tragédiákból szűrődő hangulatokat, ellentétben magával a muzsikával, ami egy erőteljes, életképes Lynyrd-et mutat még napjainkban is. Egyébként eszméletlenül fülbemászó és megkapó az alaptéma, még rádióslágernek is simán elmenne. Egészében elmondható, hogy egy riff és refrénközpontú lemez a God & Guns, leginkább a lazításra teremtetett, felszabadult és könnyed hangulatokat áraszt, valamiképp felfelé ívelő énektémák és a laza gitárszólóktól is tök derűs lesz az ember. Azért ne feledjük el egy percre sem, hogy itt három gitár bömböl, igencsak kellemes tud lenni, ahogy a bluesosabb dolgokat az abszolút déli típusú fűszerekkel vegyítik. A Southern Ways már-már a mindenki által ismert Sweet Home Alabamát juttatja eszembe, a jól elhelyezett szinti témától is teljesen kivirágzik ez a dal. Talán a Skynyrd Nation kicsit reszelősebbre sikerült, ez némiképp harapósabb téma, hú és nattyon egészséges, erre szerintem bárki simán lehúzna egy fél üveg whiskeyt és megverné a veszkó csizmája szárát, ó és rendkívül ízes a szóló kétharmadnál, ez a rocksuli fiaim, nem a Jack Black! Johnny Van Zant hangja kellőképp tölti be szerepét, nem szánkázik a padlástól a pincéig, de nem is kell, mert magabiztosan használja az adottságait.
Azt meg kell hagyni, hogy ilyen klasszikus lemezszerkezettel állunk szemben, azaz: album kétharmada és vége felé eleresztünk egy keserédes lassúzást. De az a megdöbbentő, hogy ez még mindig milyen jól működik. A Floydot mindenképp megemlíteném, egy középtempós betyáros tétel, ez olyan, mint amikor naplementekor ülsz a teraszon, próbálsz lepuffantani egy mókust, ez nem jön össze, úgyhogy köpsz egy hegyeset, aztán folytatod az ugatást a haverokkal. És a tapintatos hangulatváltások özönében felocsúdás nélkül lehet elevickélni a segget szétrúgó dallamok halmazában. Szóval úgy, ahogy van, az egész album, kivétel nélkül a fejedbe szökken rögtön az első hallgatás után, ez bizony felkerül a polcra!
Tracklist:
1. Still Unbroken
2. Simple Life
3. Little Thing Called You
4. Southern Ways
5. Skynyrd Nation
6. Unwrite That Song
7. Floyd
8. That Ain't My America
9. Comin' Back for More
10. God & Guns
11. Storm
12. Gifted Hands
holth
Az 1965-ben alakult Jacksonville-i Lyn´Skyn´-t számos csapás érte, talán meghökkentő is lehet, hogy tudnak még mindig talpra állni áthidalhatatlan helyzetekből, mégis itt vannak a 2009-ben megjelent southern durranással....a mentalitásukat meg (értse ki hogy akarja), hát, tanítani lehetne.
