Totális tanzmetal transz, tisztító t?zzel - Rammstein @ Papp László Sportaréna, 2010. 03. 16.

Norbert04 - 2010. március 21. vasárnap, 19:52    
RammsteinMárcius 16-án délután egyike voltam annak a nagyjából harminc fanatikusnak, akik már órákkal a nyitás el?tt az Aréna kapujában állva várták a Neue Deutshe Härte koronázott királyainak fellépését. A Rammstein név általi garanciából sejthettem mire számítsak, remegett is kezem-lábam, hiszen erre a koncertre vártam 2001 óta!
Reklám:
Mivel „csak” egyszer? állóhelyjegyem volt egy kordon mögé kerültem, de a színpadhoz így is elég közel voltam, és egyáltalán nem rontott az élményen. Err?l már az el?zenekar, a Combichrist produkciója alatt meggy?z?dhettem, remekül lázba hozták a közönséget. Aztán kilenc óra után, némi késéssel felcsendültek a Rammlied bevezet? dallamai.

A két gitáros a színpadra emelt falat hátulról baltával áthasítva lép a deszkákra, középen pedig valaki - na vajon ki? - ugyanezt lángvágóval teszi meg. Mindenki a helyén, mindenki ?rjöng, még csak egy perce tart az egész, de több ezer ember már zúgja, hogy Ramm-Stein. Az öndics?ít?, és közönségtüzel? Rammliedet rögtön két hasonlóan energikus, gyors zúzás követi. A harmadik szám után transzba estem, és nem emlékszem részletekre, csak arra, hogy a látvány és a hangzás olyan magas szint? egyvelegét kaptuk, olyan töményen, hogy képtelenség volt egy percre is kikerülni a hatás alól. A srácok a Frühling in Paris cím? számon kívül nem líraiskodtak, így nem lazsáltak sem ?k, sem a közönség.

Robbanások, villanások, több méteres lángok, minden második számban pirománkodás a javából. Kedvenceim: a felrobbanó meztelen játékbabák a Wiener Blut alatt, és a Pussy során el?kerül? ágyú, mely metaforikus péniszként funkcionálva l?tte magából a fehér látványelemet a közönségre. (nem tudom pontosan mi lehetett, talán hab). A Liebe ist für alle da els? nyolc dala mellett tíz korábbi Rammstein klasszikus csendült fel. Nem hiányozhatott a Feuer Frei az arcra szerelt lángszórókkal, sem a Benzin egy színpadra rohanó fiatalember felgyújtásával. A ráadásban még a Sonne és legnagyobb örömömre az Ich will is elhangzott. A közönség kezein való gumicsónakázás során Flake egy magyar zászlót lengetett, Till magyarul mondott köszönetet.

Ebb?l következik, hogy másodszor is visszatapsoltuk ?ket. Jött az Engel, melynek éneklése közben Till hatalmas lángoló angyalszárnyakat viselt a hátán, és ekkor tényleg elhittem, hogy ez a koncert örökké tart majd, és sosem lesz vége. És a szám után egy német akcentussal, de érthet? magyarsággal elhangzó „szeretünk titeket” után joggal hihettem ezt, de tévedtem.

Olyan volt, mint egy álom, energikus, frenetikus, tartalmas, mégis olyan gyors, hogy nem volt id? mindent a hosszú távú memóriában raktározni. A hangok amiket eddig hallottam, ott álltak hatan a színpadon, három dimenzióban.

Júniusban a Novarockon minden id?k leglátványosabb szabadtéri produkcióját ígérik Tillék. Ott leszek-e? Nem tudom. De az biztos, hogy Ich Will.

 
Norbert04


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez