Sunrise – Trust Your Soul

Ma ugyan nagy a divatja a hasonló stílusú muzsikáknak, így sok a kontár alakulat is, de ez mindig is így volt, így nehéz rábukkanni az igazi kincsekre.

A Sunrise azon a dallamos, európai, f?leg észak-európai vonalon halad, ahol olyan neveket ismehetünk, mint a Sonata Arcica vagy a Stratovarius. Régebben kedveltem a Thunderstone-t is, de a Dirt metal nev? idei rettenetük már kiábrándított, viszont most itt vannak helyettük szomszédjaink. És most felmerül a kérdés, hogy ha ott lehet egy ilyen nívós lemezt készítenie ebben a stílusban, er?teljes, tiszta hangzással (sokkal jobban szólnak, mint a hazai el?adók) akkor idehaza miért minden banda az Iron Maident majmolja, vagy a death-core, göteborgi metal vonalat? Ilyen min?ségben itthon csak a Wisdom-ot, vagy a Demonlordot tudnám említeni, de ?k is tradicionálisabb irányban haladnak. Ez a fajta ?rülten dallamos, szintis, himnikus refrénekkel megpakolt, virgázós-dallamos szólókkal felvértezett, gyors muzsika nem dívik. Nem tudom miért, hiszen nálunk is sokan bírják a fent említett két bandát, és tuti, hogy vannak, akik zenélnek.

Na de elég a siránkozásból. Legalábbis ebb?l a részéb?l. A másik: nem értem err?l a zenekarról miért nem hallottam még sehol. Ugyan az els? albumuk nem egy nagy eresztés, de a Trust Your Soul egyenesen a másodvonal élére kell, hogy repítse ?ket. Azért csak oda, mert még er?s a Sonata-Strato vonal hatás.

A lemezt nyitó címadó egy középtempós tétel, északias ízekkel, de nem egy tipikus nyitó nóta, meg is lepett, hogy nem valami mással kezdtek. Konstantin Naumenko hangja egyébként sokkal jobb, mint az el?z? lemezen, tisztán, érthet?en, remek érzékkel dalol, és a magasai sem idegesít?ek, tisztán szólnak. Ahogy nem lehet panasz Vitaliy Petrichenko és Alexander Rudnev játékára sem, izgalmasan, és feelingesen pengetnek, a szólóik pedig nagyon jók. A második dal már úgy ront be, mint egy gyorsvonat, duplázóval, szinti és gitárpárral, a’la Stratovarius. Mintha mondjuk Father time, vagy Forever Free kistestvérét hallgatnám. Az All This Time is tele van remek dallamokkal a szólókkal, ahogy a hasonló szellemben fogant Man In The World, a Relax, vagy a Forgotten secrets. Van ballada is, úgy mint a Tell Me Why, vagy a több, mint nyolc perces Love Will Set You Free, amin csodálkoztam, hiszen azért egy ilyen terjedelm? dal uncsi is lehet, ha lírai szerzemény, hiszen az nem nyújt olyan változatosságot. Azonban ebben az esetben ez is egy jó dal, nem érzem úgy, hogy túl lenne húzva. Az énekdallamok fájdalmasak, az akusztikus gitár szépen szól, és a középrész szólóitól kiráz a hideg. Mondjuk alapban sem írnak rövid dalokat, a legtöbb öt perc feletti, és sehol sincs üresjárat.

A lemez közepén jön a három abszolút sláger, egymás után: az ingyenes online maxi Dreamer Online (vendég n?i énekessel) a Hey! És a klipes Relax, ami olyan, mint a Strato Hunting-ja, vagy Eagleheart-ja. Mindhárom azonnal fülbe ragadó verzékkel és kirobbanó refrénekkel.

Nem mondom, hogy korszakalkotó darab ez a lemez, de hasonló stílusban fogant mai lemezek garmadáját maga mögé utasítja, hozzáteszem, szerintem. Remélem, hogy a következ? album is ilyen jó lesz, csak er?teljesebb saját hanggal (mert megvan az, sok helyen érz?dik is), mint ahogy a Sonata annak idején leszakadt a Strato nyomvonaláról a Silence-szel. Ajánlom ?ket minden dallamhív?nek, és északi fém rajongónak is, hiszen ha nem tudnám, azt hinném, hogy itt finneket hallok, kivéve az anyanyelv? bónusz dal esetén, ami amúgy egy er?teljes Iron Maiden – Stratovarius keverék dal. A nyelv miatt amúgy is egzotikum.

Web.: http://sunriseband.net/