Akela, Power, D.N.S. - 2010.04.16. Red Rocket

Egy ormótlan közhellyel indítok: Akela koncert pia és/vagy berúgás nélkül olyan, mint a szex orgazmus nélkül - lehet anélkül is, csak nem érdemes. Mikor a helyszínre értünk, már az udvarban zajlottak a dolgok; ezermillió rég nem látott, ismer?s arc. (VIHAROCK részr?l: Holth, Mar-C, és suluj kolléga képviseltette magát.) Bejáratnál konkrétan a Szijártó Szupermen mindjárt két sörrel a kezében, furcsa pózban: nah, gondoltam fasza buli lesz! Bent pacsi, puszi – fene se gondolta volna, hogy egy zenekarnak lehet ekkora kohéziós ereje; úgyhogy gyorsan meg is fogalmaztam magamban, miszerint: AKELA – Connecting People.

A gy?ri D.N.S. után következett a Power névre hallgató banda, aki klasszikusnak mondható metállal próbálta felpezsdíteni a közönséget, néhol sikerült is. A hely egyébként rogyásig tömve emberekkel, fiataltól az „öregekig”, egyszóval generációk akik, Romulus és Remushoz hasonlóan szintén farkasokkal nevelkedtek! Míg el nem felejtem: meglep? módon az egész buli pontosan nyolckor kezd?dött, ami szinte kuriózum. Csodálkoztunk is rendesen, de kiszáradt a torkunk, úgyhogy nem volt mese: inni kellett! Power után falkába ver?dve, sörrel a kézben, némi össznépi dalolászás a „Jó Isten tudta el?re” jegyében, majd tizenegy fele elkezd?dött, amire oly sok éve vártunk: Akela a színpadon!

Még miel?tt e felejthetetlen koncertet kezdeném kitárgyalni, fontos beszélni a zenekar jelenlegi állásáról. Második feloszlásuk után (2007) jó ideig nem történt semmi extra. Szupermen az After Rain-t vitte tovább, aztán kés?bb az Omenbe is beszállt. F?nök egy ideig vokálozott az Ómennek, aztán nemrégiben életre hívta a KAFeBÁR, vagy ismertebb nevén Kóbor Angyal és a Fekete Bárányok formációt, melyben hasonló koncepcióval járnak el, mint anno Zorallék: régi magyar dalok, üt?s külhoni zenével. Többiekr?l meg nincs igazán infó. Aztán eljött a 2010-es év, vagyis a Farkasok húszéves évfordulója, és F?nök megpróbálta életre hívni a zenekart, el?ször persze az ex-tagokkal. Pavelka (jelenleg Horda), Retek, Stirlitz, Kökény – egyik sem reagált. Pávcsival – az egyetlen ?s-tag, aki a második újjáéledést követ?en is kitartott az Akela mellett – most konkrétan öri-hari dúl közöttük, így F?nök magára maradt, de nem adta fel. Régi-új tagságból el?ször Szuperment sikerült mozgósítani, aztán jöttek a többiek.

Francis Ford Coppola ’92-es vámpíros filmjének (gy.k. Dracula) messzi földön híres, hátborzongató dallamai után sem ült el a horror hangulat: rideg, farkasb?rbe bújt, torz fenevadak vonultak a színpadra: Katona F?nök, Szupermen (gitár), Pókember (gitár), Piócamen (dobok), valamint egy újabb szerzemény, Ájronmen, aki a basszert kezelte. Hatásos kezdés, nem is tudom mikor láttam ?ket utoljára ilyen szerkóban. Ja, és szintén klassz koncepció volt, hogy a fellépés alatt (orbitális Akela zászlótól balra) végig egy kivetít? m?ködött: hol egy irgalmat nem ismer? farkas feje t?nt fel, hol pedig klippek, pl. Fekete Báránynál az animált videó.

F?nökék nem szaroztak, egyb?l alászálltak a mélybe (Fáklyával a pokolban), aztán abszolváltak egy már-már kultikus beköszönést, és útjára engedték a Fenevadat. Valamint az a dalt követ? ?rült és vad pogó-hullámot! Mint ahogyan a fizikából tanult folyadék, úgy a közönség is maximálisan betöltötte a rendelkezésre álló teret; középen zsigeri acsarkodás folyt, mondhatni foggal-körömmel tomboltak, de szinte kivétel nélkül mindenki meg?rült valamilyen szinten! Olyan id?tálló klasszikusok hangzottak el, mint a Farkasok vagyunk, Felkészültem a halálra, Közeleg, Szemet szemért, Fekete Bárány (személyes kedvenc), Utolsó kívánság, Megkísértelek, Nekik mond; közben eldanoltuk a Moslékos vödröt, és persze pénzt is kértünk, amit szintén egy orbitális zúzás követett. Els? lemezr?l szólt a Rockernek születtem, illetve a Döntsd el, legújabb (második újjáalakulás utáni) korszakukból a Botocskám cím? kocsmanóta, az Éhesek vagyunk, valamint a Fejetlenség. Engem külön örömmel töltött el, hogy az abszolút ritkaságnak számító Nyomást („nyomjad, b*zmeg csak nyomjad”) is beletették a repertoárba; F? alatt-ról amúgy se szokott menni semmi.

Némi hiányérzet azért felmerült bennem olyan nóták hanyagolása okán, mint amilyen a Bolhacirkusz, Pogány vagyok, Háború lesz, Kurva vagyok, vagy a Nem csattognak, de tudom, hogy nem lehet mindig mindent, és különben is csak én vagyok ennyire elfogult és perfekcionista, ha a kedvenc Akelámról van szó, hehe! Ezen kis dologtól eltekintve egy fantasztikus, istenes élményben volt részem ezen az estén - és persze mindannak az ezermillió embernek, aki ott és akkor velem tartott egy legendás magyar zenekar 20 éves évfordulója alkalmából.

Akinek ennyi nem volt elég, annak tolmácsolom, hogy a 2010-es jubileumi turné záróbulija október 31-én lesz a Dieselben, de honlapot tovább böngészve még ennél is érdekesebb információkra bukkantam: A jubileumi tervek között szerepel még az "AKELA-akta" c. "könyv"; a "Farkaskaland'90-2010" c. DVD; és egy új (14.) album megjelenítése. Ha így lesz, kíváncsian várjuk!