METALLICA, Puskás Ferenc Stadion 2010.05.14.

Mattyy - 2010. május 20. csütörtök, 21:35    
MetallicaCsak délután 4-kor döntöttem el végül, hogy ott a helyem a Puskás Stadionban. Végülis hová menjek, ha nem oda, amit szeretek és ahol átmenetileg megfeledkezhetek a problémáimról, átadhatom magam a zene, a barátok és a sör által nyújtott élvezeteknek. Hosszú estére sikeredett, számomra másnap este 7-kor ért véget.
Reklám:
Jó volt látni, ahogy ellepték a környez? utcákat a hasonsz?r?ek, ha máskor nem is, itt lépten-nyomon ismer?sökbe botlottam, ha akartam, ha nem. Meglep?en hamar és könnyedén sikerült jegyet szereznem 14 egységért, rögtön az els? utamba kerül?t?l meg is vettem, semmit nem bíztam a véletlenre. (Szolgálati közlemény : Murphy ! Utánanéztem, annak idején a Dimmu Borgir/Amon Amarthra 1.800-ért mentünk be…).
„Metalikáék” atomisztikusan régen jártak utoljára nálunk, közben én 2006-ban a Master of Puppets 20 éves jubileumi turnéján láttam illetve tavaly csak hallottam ?ket a Novarockon, ugyanis a dél-kelet ázsiai gyorsbüfé (gányos nudli) magával hozta az ottani monszunt.
Ebben a tekintetben szerencsére ideális körülmények között élvezhettük a koncertet. Már aki élvezte…
(Rögtön másnap rákerestem egy-két beszámolóra, vérlázítónak és bicskanyitogatónak tartottam, hogy egyesek abból próbálnak oldal látogatottságot növelni vagy profitálni, hogy negatív szemlélet?, sz?rszálhasogató, lehúzó kritikát írnak egy olyan zenekarról, akik rocktörténelmet írtak. Ezek az önmagukat újságírónak nevez?k lehetnek a szakma besavanyodott salakjai, akik „mellékállásban” 5 ember el?tt játszanak a Gébics Eszperszóban, és cikkeikben a saját „bulijaikról” áradoznak. Szánalmas.)
Én remekül éreztem magam, pedig nem vagyok akkora fanatikus mint mondjuk Kalóz havercsaj, aki 155 cm-es magassága ellenére ugyanekkora hangnyomásszinttel (dB(A)-ban) énekelte végig az összes dalt az els? hangtól az utolsóig. A Load albumig bezárólag, és az új lemezt ismerem, az alábbi setlist tökéletesen bizonyítja, hogy a m?sort alapul véve kifogástalan volt a hangulat. Sorrendben... Alapos bekezdés : Creeping Death, For Whom The Bell Tolls, Through The Never, Harvester Of Sorrow, Fade To Black. Ezután a Death Magnetic blokk következett : That Was Just Your Life, személyes kedvencem a The End Of The Line, The Day That Never Comes, Cyanide négyes közé beékel?dött Sad But True-val.  Aztán jöttek az ún. "slágeresebb" dalok, nem csak Metallica fanok részére : One, Master Of Puppets, Blackened, Nothing Else Matters, Enter Sandman. Ráadásként visszakanyarodva a gyökerekhez, tökéletesen bezárult a kör : Helpless, Motorbreath, Seek & Destroy. Full HD kivetít?k, kit?n? hangzás és hangosítás, a legnagyobb old school Metallica dalok kb. 2 óra 15 percben, kit?n? zenészek, tökéletes id?járás, sör, pirotechnika, t?zijáték, bár én az utóbbi kett?t nélkülözni is tudtam volna. Figyelembe véve hogy 50 felé közeledve már kevesebb a haj (igaz, csak Lars t?nt ki nagypapa fazonjával), igen jó fizikai állapotnak örvendhetnek a srácok. Egyetemes igazság : A „rakenrol” tartósít. Kell ennél több ? Ez az élmény személyes, ezt már nem veszi el senki.

Mattyasovszky "Mattyy" Zoltán

Setlist :
Creeping Death
For Whom The Bell Tolls
Through The Never
Harvester Of Sorrow
Fade To Black
That Was Just Your Life
The End Of The Line
The Day That Never Comes
Sad But True
Cyanide
One
Master Of Puppets
Blackened
Nothing Else Matters
Enter Sandman
............................
Helpless
Motorbreath
Seek & Destroy

A koncertbeszámolót itt is olvashatod :
http://sites.google.com/site/mattyywebsite/koncertbeszamolok


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez