Besatt - Demonicon

holth - 2010. május 28. péntek, 07:00

Az 1991-ben alakult lengyel Besatt cicomázatlan black metaljával már a hetedik nagylemezzel nyom homlokunkra valami diabolikus bélyeget, hogy azért el ne feledjük, öreg sátán nem vén sátán.

Reklám:

Besatt-ék úgy nagy átlagban három évente dobálják a nagylemezeket, de a köztes id?szakokban is igyekeznek fenntartani a figyelmet split albumokkal, tavaly meg mondjuk els? DVD-jükkel. Az alakulás óta már csak az egyik ?sfószer maradt a fedélzeten, Beldaroh vezeti a zenekart nagy elánnal, folyamatosan fenntartva a megszokott színvonalat és ízlésvilágot. Bár nem mondhatom, hogy egy technikás zenekarról van szó, azért nyilvánvaló, hogy a dalszerzés folyamata, a dalok struktúrája több egy stúdiózós improvizációnál.

Az album kazetta formátuma mindössze 150 darabszámos limitált szériában jelent meg (gy?jt?knek hajrá!), a lemezcím pedig épp egy paraszthajszállal takar többet, mint a jól megszokott démonos szörny?ségek - ezúttal minden egyes nóta egy-egy ártó lényt hivatott bemutatni és képviselni, tehát különösen érdekes lehet áttanulmányozni mondjuk a dalszövegeket és közös nevez?re hozni azokat a dalok ízével, kisugárzásával. A jelz?-tulajdonnév szerkezet? címek esetenként h?en tükröz?dnek vissza magában a játékban - a Ruthless Warrior (Moloch) teszem azt egy kifejezetten Marduk alapú riffre épül (értem ezalatt a háborús attit?döt), még jó, hogy nem követték el azt a nüansznyi bakit, hogy bombabecsapódásokkal szemléltetik a hangulatokat. Gyanítom Beldaroh hangja helyenként be van torzítva (ha nem így lenne, én kérek elnézést), a lényeg, hogy az ilyesmit, oké, egyszer egy lemezen megható lehet elsütni, de ne l?jük már le húszszor ugyanazt a poént - és ez gyakorlatilag jellemezheti a teljes lemezt is, mert helyenként visszaköszönnek igencsak hasonló szerkezeti építkezések különböz? dalokon belül.

Mondjuk a gigantikus érzéseket (már nem) kelt? intrók hallatán általában az ájulás határára kerülök, szerencsére az Exordium csak fél percesre sikerült - ha bejött volna a képbe valami orgonás kermegés is, akkor jött volna az iksz. Még amellett is, hogy szembet?n?ek a folyamatos váltások, igen szapora tempóban süvít az egész album, ez az egyenletes tempó helyenként már embertpróbálóvá teheti az anyagot. A cinek csapkodása általában véve sok, egy kissé masszívabb és technikásabb dobalapot tudtam volna elképzelni ezek mögé a gitártémák mögé, a lábdob folyamatos és eszetlen taposását gyakran feleslegesnek tartom. Annyira makacsul össze vannak ragadva ezek a dalok, hogy valószín?leg mindenkinek id?zített szimpátia alapján kerül majd ki a kedvence - én most az ötösre és a Demon of Destructionra esküszöm.

A Demonicon nem egy egyszer használatos album, aztán hogy a megjegyezhetetlensége el?nyére válik e, arról esetleg egy év múlva lehetne beszélni, mindenesetre a féktelen zúzás kedvel?it biztosan megörvendezteti majd az új Besatt szerzemény.

Tracklist

1. Exordium 00:35

2. The Leader Of Fallens (Azazel) 03:24

3. The Ninth Spirit (Paimon) 04:06

4. Holding The Seal (Forneus) 04:23

5. Ruthless Warrior (Moloch) 04:08

6. Born In Flames (Asmodeus) 04:23

7. Demon Of Destruction (Agares) 05:11

8. Master Of Ceremonies (Mephistopheles) 02:53

9. Warden Of Hell (Belzebub) 04:05

Diszkográfia

Czari Majestat (demo) - 1996

In Nomine Satanas - 1997