Metalfest Open Air Hungary - 2010.05.21-23, Budapest, Csillebérc – Három nap Metal Orgia!

Atilla - 2010. május 30. vasárnap, 08:22    
Metalfest Open AirHogy mióta is vártam erre a pillanatra? Talán van az már tíz éve is, amikor el?ször hallottam például a Wacken-r?l, vagy a Masters Of Rock-ról. Viszont már egyáltalán nem reménykedtem, hogy kis országunk valaha is felzárkózik ehhez az európai áramlathoz, amelyben egy nemzetközi fesztivál bonthatja ki szárnyait.
Reklám:
Már rég lemondtam arról, hogy egy hétvége alatt nézhessem meg szinte az összes kedvenc bandámat. Mégis 2010-re a Rock The Nation, és a Hammer Concerts jóvoltából valóra válhatott egy régi álom.

Amikor megtudtam tavaly novemberben az els? fellép?ket, s folyamatosan, ahogy lassan-lassan összeállt a program, rájöttem, hogy ezt a bulit nekem szervezték. Na nem szó szerint, de szinte az összes mai kedvenc csapatom fellépett a három nap alatt.

Kicsit nézzük meg azért a hátteret. Csillebérc, és a gyerektábor tökéletes választásnak bizonyult. Kellemes környezetben sátorozhattunk, aki akart még k?házban is megszállhatott. (Habár itt meg kell jegyeznem, hogy szerintem nem volt olyan olcsó ahhoz képest, hogy akár tíz emberrel kellett együtt aludni.) Na ez persze lényegtelen, hiszen a közösségi szellem teszi igazán otthonossá az ilyen rendezvényeket. Az els? amit megállapítottam, és ami negatív volt, hogy alig tettek ki szemeteseket, és ezért nagyon hamar már halmokban gy?ltek a poharak, dobozok, papírok stb, amit ugyan rendszeresen összeszedtek, de azért illett volna jó sok zsákot mondjuk fákhoz, vagy oszlopokhoz er?síteni. Ezen kívül negatívumként nem is nagyon tudok mit felhozni, max, hogy baromi kevés volt a három sörsátor ennyi emberre, sokszor bulik közt olyan sorok álltak, hogy inkább a kevéssé érdekes koncertek alatt volt érdemes piát vásárolni, arról meg már nem is beszélek, hogy nem volt olcsó – mondjuk nem is ez a legdrágább feszt. Az meg, hogy igénytelen volt a mosdó, és a wc – de legalább m?ködtek rendesen, és volt meleg víz is – még nem is olyan nagy baj, volt lehet?ség normális körülmények közt tisztálkodni. Ugye a sátorverés után rögtön mentünk fotósszalagért, aztán a kocertekre, és igyekztem utánanézni, hogy a Sonata Arctica interjú hol bonyolítom majd le, és mikor, mert elvileg úgy volt, hogy emiatt a Nevermore-t ki kell hagynom, de végül nem így történt. Ez ment is rendesen, élmény volt Tony-val beszélgetni, kis szerencsével ezt hamarosan el is olvashatjátok itt a honlapon.

Az els? buli, amibe belenéztem, az Elvenking fellépése volt. Nem nagyon ismertem ?ket, de nem is igazán fogtak meg így él?ben sem. A kicsit fura külsej?, kisnövés? énekes ugyan érdekes látvány volt, és azért fokozták a hangulatot rendesen, nekem ez nem annyira jött be.

NevergreenUtánuk a nagy magyar kedvenc Nevergreen lépett a deszkákra, és hozták is amit el lehetett várni t?lük. Szeretem ezt a bandát, és az utolsó, Új borodalom lemezük visszahozta régi fényüket szerintem. Így nyomták róla a Most és mindörökké-t, A Forzen-t, az Elveszett világot, a Szerelmed végy vért, de elhangzott Furor Christiani, és Ámok is természetesen a teljesség igénye nélkül. Látvány nem nagyon volt, ha csak a vokalistalányt nem vesszük annak, Bob Macura gitárra váltott, és bevettek egy basszusgitáros srácot, így jóval vaskosabb hangzást tudtak kreálni, ami rá is fért él?ben a m?sorukra.

Utánuk elkezdett zuhogni az es?, és lett hatalmas sártenger hamarosan a nagyszínpad környékéb?l. Fura egyébként, hogy a szervez?k elvileg számítottak es?re, és ugyan nagy el?ny volt, hogy a nagyszínpadot lefedték emiatt, de az ellen nem tettek semmit, hogy ne kelljen minden reggel cip?t sikálni, pedig azért legalább egy keskenyebb sávon rakhattak volna le valamit, amit?l nem a bokáig ér? sárban kellett volna gázolni. Másnap ugyan már tettek le raklapokat, és azon közlekedhettünk, de ennyi embernek az sem volt elég.

Az es? után elindultam a Sonata interjúra, hogy még id?ben elkaphassam a Nevermore-t, s a Tony-val folytatott kellemes beszélgetés után rohantam vissza a sátorba zúzni a magyar gityóssal nyomuló amcsi banda hatalmas dalaira.
Mondjuk olyanokra, mint a Heart Collector, Beyond within, The river dragon has come, vagy az Enemies of reality. Vörös Attila, akit a Remembering the steel-b?l ismerhetünk, feelingesen tolta a jó kis témákat, meg persze Loomis is kitett magáért, ahogy Warrel hangja is ott volt. Én beleborzongtam, hogy végre ?ket is láthattam él?ben.
Nevermore
Miután a Deathstars nem ny?gözött volna le egy ilyen élmény után, így abba csak belepillantottam, de nem gy?zött meg jobban, mint lemezen, úgyhogy leléptem, és legközelebb csak a Sonata Arctica-ra dugtam vissza az orrom. Sonata Arctica
Az még hagyján, hogy késtek vagy fél órát – vagyis dehogyis hagyján, mert ugyan én nem értek a technikához, de négy-öt technikus nem bírta összerakni Henkka szintijeit, hogy mind szóljon, és elnézve a bénázást, a vezetékek ide-oda dugdosását, hát… na de végül valakinek sikerült a csoda, és szólt (majdnem) minden. Amikor azonban a srácok az Everythning… intró után a színpadra robbantak a Flag in the ground-dal, hát, a dobon és az éneken kívül semmit sem lehetett hallani. (És egyébként a szar hangzás egész nap jellemz? volt!) Basszus. Szóval a nyolc dalból hármat így szenvedtünk végig, mire nagyjából helyreállt a dolog. Szóval a felhozatal sz?kös negyven percébe belefért a Last amazing, a Fullmoon, a Dead skin, a Don’t say, a Balck sheep, az In black, és ennyi. Hát, csalódott voltam, de azért örültem, hogy láthattam a srácokat, így viszont akár els? id?pontban is felléphettek volna. Egy másik lapon olvastam egy beszámolót err?l a buliról, ahol az egész dolgot a zenekarra fogták, de nem hiszem, hogy ?k tehettek az említett bénázásról, valamint arról, hogy így rövidíteni kellett a dolgon. Ez sajna amiatt volt, hogy az eredetileg kiírt háromnegyed tizenegy helyett csak tizenegy húszkor indulhatott a show, és nyilván éjfélig valamiért be kellett fejezni az ottani bulizást. Szóval értem én, de err?l nem Tony-ék tehetnek, mint ahogy a hangzás borzalmasságáról sem. Szóval nem értem, hogy mire fel ez az ellenszenv. Emellett persze egyet kell értenem, hogy Tony tavaly a csarnokos bulin sokkal jobb teljesítményt nyújtott betegen, a többiek meg egyszer?en most csak úgy elvoltak. Való igaz, hogy nem ez volt az igazi buli t?lük, de err?l szerintem sokkal inkább tehetnek a körülmények, mint a zenekar.

A második nap els? sztárja a gy?ri Thornwill volt, ?ket a tehetségkutatón lestük meg, és ahogy lemezen, Marciék él?ben is jók voltak – habár kés?bb Álmos szerint nem igazán. Ugyan nem sokan nézték meg ?ket, és azok is többnyire ácsorogtak, és ücsörögtek, amit én nem értettem. Igaz, nem valószín?, hogy még olyan sokan ismernék a srácokat, de sok ott lév? gy?ri sem jelent meg. Szégyelljék magukat.
Thornwill

A Dalriada kezdett a nagyszínpadon úgy két órával kés?bb, és baromi sokan gy?ltek össze rájuk, voltak annyian mint pl. Sonata-n el?z? nap. Persze taroltak, ahogy szoktak. És sorjáztak az olyan slágerek, és játszottak egy új dalt is szeptemberben várható lemezr?l, de nem emlékszem a címére, viszont jónak t?nt. Igazából nem is tudnám elképzelni, hogy Andrisék rossz dalokkal álljanak el?.
Dalriada

BrainstormA következ? Brainstorm az egyik nagy kedvencem, mindig szívesen nézem a német power csapatot. Andy B. Franck az egyik legszimpatikusabb frontember, s itt, ezen a napon elnyerte a f?díjat a kategóriában. Annyira barátságos, és lelkes nálunk – talán nem véletlen a dvd-jük esetében, hogy a f? buli a PECSA-s lett. Most nem csak a kordon elé jött le dalolni, hanem egyenesen bemászott a közönség soriban, és úgy tolakodta át magát a rajongókon, és énekelt, meg fotózkodott, és mosolygott. Fantasztikus egy ember, az tuti. Rajta tényleg látszik, hogy szereti hazánkat, és a rajongókat. Náluk már a hangzás sem volt olyan szörny?, mint a Dalriada-nál, egész szépen szóltak.


A Legion of The Damned el?tt megint hatalmas zivatar zúdult ránk, villámokkal, égdörgéssel, ahogy kell, így csúszott picit kezdés, míg elvonult a vihar. De ez az igazi Metal, nem? Meg az, amikor a technikusok lenyomták az áramot, nehogy belénk csapjon valami, a közönség a kijárathoz vonult, és elkezdte énekelni a Süss fel napot. Komolyan mondom, ha ezt valaki látja, vagy hallja, azt hiszi, hogy megháborodtak a rockerek. Én magam meg jót derültem rajtuk.

FinntrollTalán a Finntrollra gy?ltek össze a legtöbben eddig. Én ugyan nem igazán szeretem a svéd folkereket, de hengereltek, az biztos, és hatalmas, hangulatos bulit csaptak. Ugyan nem néztem ?ket végig, de azt hiszem senki sem távozott elégedetlenül.

A nap legjobban várt bulija számomra a Sabaton volt. Imádom harcias, háborús power metaljukat. Hozták a szokásos formát, amivel az egyik legjobb koncertet csapták itt a fesztiválon. Szólt az új lemezr?l Uprising, és Saboteurs, de sok régi sláger is, Atterno Dominatus, Primo victoria, Ghost division, 40:1, Cliffs of Gallipoli, The price of a mile (személyes kedvenc), és Metal crüe a végén. Fantasztikus volt. Imádtam minden pillanatát. Habár Joakim megdicsérte a magyarokat, hogy a szakadó es?, és a sár ellenére itt vannak, és ez az igazi metal, ezt kicsit visszásnak éreztem, hiszen még arra sem voltak képesek, hogy ha már mi ott vagyunk, legalább pólókat vigyenek a standhoz, hogy lehessen venni. Jó, persze rájuk még várt a másnapi csatahajó, amit én sajnos kihagytam.
Sabaton

A nap f?h?se, a Hammerfall volt, de a Sabaton után én annyira nem vártam ?ket. Ennek ellenére pozitív csalódás, jó hangzás, és hatalmas slágerek, ahogy kell. Nyilván nem fogom itt felsorolni ?ket, de elhangzott azért a Let the hammer fall, Blood bound, Hammerfall, Heeding the call, Hearts on fire stb. Fergetegesek voltak, és itt csúszás sem volt mint el?z? nap, és szóltak is rendesen. Joacim jól dalolt, és mosolygott, meg közöséget énekeltetett, míg Oscar, Pontus és Fredric futkároztak ide-oda, pózoltak, ami egyeseknek nem szimpi ebbe a m?fajban, de vele jár mégis. Rájuk is elég nagy tömeg ver?dött össze, és volt is headbang, meg kórus, tülekedés. Még a fotósárokból is alig lehetett kijönni.
Hammerfall

Mivel már jól kifáradtam éjfélre, megint eltettem magam, hogy a vasárnapi Powerwolf bulival búcsúzzam el a fesztiváltól. A német arcok humoros, ironikus, cinikus power metaljukkal, és a zseniális Bible of the beast albummal már belopták magukat a szívembe. Most él?ben is bizonyították tehetségüket. A templomi díszletek, jól mutattak, mint a videókon, s amikor Attila Dorn a baromi jó torkú énekes belibbent fekete érseki ölözetében, templomi füstöl?t lóbálva, másik kezében kupával, már igazi templom hangulat uralkodott, s a napot nyitó Cauldront néz? kb ötven f?b?l álló közönség is jócskán megnövekedett. Fél órácskájukban a basszus nélkül kiálló ötös olyan dalokat interpretált, mint a We take it for the living, a Saturday Satan, (amit melegen ajánlok a fesztivál ellen cikkez? hitgyüliseknek, akiknek fogalmuk sincs a metalról, csak ostoba módon uszítanak ellenünk, korlátoltan, sz?klátókör?en, el?ítéletekkel. Hol van a tolerancia kedves felebarátaim? Tessék észrevenni, hogy a metal nem a sátánizmusról szól, ahogy a Metalfest sem arról szólt! Ezzel a hozzáállással sokkal inkább szolgálják ?k maguk azt, akit?l félnek, mint mi, pusztán azért, mert ezt a zenét szeretjük.), Raise your fist, evangelists, Werewolves of armenia, Resurrection by erection stb, aminek az elején Attila feltett egy kérdést a címre vonatkozóan a közönségnek, mire mindenki a leveg?be tolta a kezét, ? meg erre megjegyezte, hogy milyen sok n?nek van itt a sátorban erekciója. Hihi. Emberek, tessék picit angolt tanulni, hogy legalább a nem túl bonyolult átköt? szövegeket megértsétek.

Sajnos ezután kénytelen voltam összecuccolni, és hazafelé indulni, és kihagyni a Korpiklaani-t, és az Amon amarth-ot. Ennek ellenére is azt mondom, ez a két és fél nap szinte minden vágyamat kielégítette, már ami a metalt illeti. Sajnálhatja, aki nem volt ott, én azt mondom. És hogy jöv?re is ott leszek, az tuti, mert remélem, hogy lesz folytatás!

Szóval Raise your fists, evangelists!
 

Atilla


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez