Rise Against - Dürer kert, 2010. június 21.

Fél 8 fele már kezdett megtelni a nagyterem, bár addig elég lassan jutottunk el. Hosszú folyosókon kellett végig araszolnunk, amik akkor még hosszabbnak bizonyultak, mint amekkorák valójában voltak. A jegyellen?rzés után a terem el?tt pólókat, pulcsikat lehetett venni. A választék nem volt nagy az áraikkal ellentétben.

8kor megszólaltak az els? ütemek, amik a Semmi Komoly nevezet? formációtól hangzottak el. A zenekar kb. fél órát játszott, amit megint hosszú várakozás követett. A közönség egyre izgatottabb és türelmetlenebb lett. A színpadon a fények színeinek változásán kívül nem nagyon történt semmi, majd egy jó fél óra múlva el?jöttek a technikusok, átszerelték a hangszereket, és behangolták ?ket. Az izgalom ekkor már a tet?fokára hágott, mert akkor mindenki sejtette, hogy nem kell már sokat várnunk.

És eljött az a pillanat. Minden elsötétedett, elkezd?dött az intro, a banda tagjai megjelentek a színpadon, minek következtében mindenki meg?rült, az egész tömeg egy masszaként mozgott, megkezd?dött a pogo, az arcokra kiült a mosoly, és mindenki torkaszakadtából énekelni kezdte a Collapse dallamos sorait.

Én a jobb oldalon a 3. sorban álltam, a színpadtól 3 méterre és a kilátás tökéletesnek bizonyult.

A második szám a State of Union volt, majd a legújabb slágerük, a Re-Education (Through Labour). A dal „We sweat all day long for you” soránál szerintem mindenki magára ismert, mert tényleg mindenkir?l szakadt a víz, ahogy egy koncerten ez lenni szokott, a meleget a biztonsági ?rök vízspricceléssel próbálták ellensúlyozni. Majd felcsendült a Long Forgotten Sons, azt követ?en az Injection, amit ezen a turnén most adtak el? el?ször, nagy örömömre. Tim, az énekes a dalok között elárulta, hogy Magyarország a szívéhez n?tt, és nagyon tetszenek neki a magyar ételek és a történelmünk. A Drones „I’m coming back to you!” zárósora után megígérte hogy ezt betartják, és vissza fognak jönni Magyarországra.

El?adták még a The good left undone, The dirt whispered, From heads unworthy, Savior, Chamber the cartridge közönség kedvenc dalokat is. Majd következett a Survive, amikor Tim megénekeltette a közönséget. „All smiles and sunshine, a perfect world on a perfect day. Everything always works out, I have never felt so fucking great.” Amit legtöbben valószín?leg komolyan is gondoltak.

Utána a Blood-red white & blue akkordjaiba csaptak bele, ami a legrégebbi daluk az este folyamán. A legtöbb dalt az utolsó 2 albumukról játszották.

Hallhattuk még a megunhatatlan Prayer of the Refugee-t is. Utána egy kis lazulás következett, amikoris a színpadra érkezett Téglás Zoli (Ignite), és közösen elénekelték a Swing life away-t. Majd jött a Hero of war. A színpadon a legtöbb fény kialudt, és a terem a szokásos öngyújtó és telefonfényekben úszott. Majd Timék megint felpörgették a közönséget az Entertainment-tel. Utána pedig személyes kedvencem, a Give it all következett, amibe tényleg minden erejüket beleadták, és érezni lehetett az energiát, ami kialakult a tömeg és a banda között. Tim mondta is, hogy nagyszer? közönség vagyunk, sok energiával, és csodálja hogy eddig még nem játszottak itt. Utolsó dalként a Ready to fall-t játszották el, habár nem mindenki volt felkészülve a földre esésre body szörfölés közben. Haha. A dalt gitár jammeléssel nyújtották el, majd bedobták az utolsó gitárpenget?jüket is, és integetés közepette elhagyták a színpadot.

A terem lassan kiürült, sokan a kertbe mentek, ahol megvitatták élményeiket egy jó hideg sör mellett.

Összességében nekem nagyon tetszett a koncert, kb. 1 óra 25 percet játszottak, és 20 dalt adtak el?. Megérte elmenni és boldog vagyok, hogy végre láthattam és hallhattam él?ben az egyik kedvenc bandámat, a Rise Against-tet.