Soulfly @ VOLT – 2010.07.03.

Murphy - 2010. július 05. hétfő, 17:48    
SoulflyMíg a tavalyi évben a mostanság thrash/hardcore vonalon mozgó Sepultura látogatott el a soproni L?vérekbe, idén a szervez?k a legendás brazil thrash-sámán 1997-ben alakult extrém zúzdáját hozták el nekünk az utolsó pillanatban!
Reklám:
Szombaton elég s?r? nap elébe néztem, ugyanis diplomaosztó Esztergomban, az ezzel együtt járó családi ebéd, majd pedig egyb?l rohantam az els? Sopronba tartó vonatra. A H?ség Városában uzsgyi a fesztiváljáratra, nem sokkal kés?bb már a Lövérekben csatangoltam, némi h?sít? seritallal a kezembe. A VOLT a tavalyi év óta szinte semmit sem változott, maximum néhány sátor kapott új fed?nevet az aktuális szponzoroktól függ?en, meg a városról elnevezett malátaitóka lett még drágább. Kettévágott autók hátuljában lehetett üldögélni, meg óriásgitárokkal fényképezkedni, vuvuzela helyett pedig szolid gumikalapácsokkal adni hangulatot a kivetít?k el?tt, mert akárhogy nézzük, a VB fesztiválon is VB. Hammer sátornak idén h?lt helye, helyette a Converse Arénában gy?ltek össze a rock/metál m?fajokra éhes rajongók, de a koncertlehet?ségek száma most is szinte korlátlan volt…
 
Ahogy el?z? évben a Sepultura, úgy most a Soulfly kapott meglehet?sen korai id?pontot. Hétkor kezdtek, közvetlenül a Péterfy Bori után, de a Kispál el?tt – ezzel üde színfoltot varázsolva az alternatív zenékben dúskáló nagyszínpadra, haha! Lélekben már jóval el?tte felkészültem, hogy a Max Cavalera Band tavalyi, pesti koncertjét – annak ultra-zseniális hangulatát és tartalmi változatosságát - nem fogja tudni megismételni (ITT), de arra álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire közepesen muzsikálnak majd.
 
Rövid intró után felcsendültek a Blood Fire War Hate jellegzetes dallamai - alatta persze ment az össznépi skandálás -, majd sorra jöttek a régebbi slágerek, úgymint Prophecy, Primitive vagy a Seek N Strike. Már az elején simán ki lehetett venni, hogy a hangosítás finoman szólva nem valami megnyer?, magyarán baromi kásás masszára sikerült. Persze megértem, hogy ez egy fesztivál, és nem klubban vagyunk, de azért azt senki ne mondja, hogy Kispálra hirtelen minden megjavult, és érdekes módon ötször jobban szólt…
 
Max sajnálatos módon már csak mint a zenekari franchise mutatkozott. Hiába cserélte folyamatosan a pólókat, még így is nehezen lehetett nem észrevenni, hogy jócskán meghízott. Színpadi mozgása egyenl? volt a nullával - ami még talán annyira nem is lett volna hiba, lévén ? a szöveges frontman -, de sajnos éneklése is több ponton hagyott kívánnivalót maga után. Hangjából sokszor semmit nem lehetett hallani, csak néha er?ltette meg magát - f?ként az ismertebb refréneknél -, de azt is olyan kedvetlenül tette, mintha muszájból kéne. Ritkán szólt csak a közönséghez, ilyenkor fuck-ozott vagy circle pit-re / wall of death-re csábította ?ket (L.O.T.M., Bloodbath and Beyond), amit persze örömmel fogadtak a népek, és szokás szerint estek-keltek. Apropó közönség: többség (els?bálozó) fiatalokból állt, de klassz érzés volt látni harmincas, old-skool Sepultura-fanokat, meg hát az egy négyzetméterre es? raszták száma is eléggé az egekbe szökött, haha!
 
Max passzívsága ellenére a rommá tetovált, sz?ke, borzas hajú Boby Burns (basszer) vidáman járta a színpad különböz? részeit, de Marc Rizo gitáros kolléga is rendesen kitett magáért! Elmaradhatatlan sapkájában szinte szünet nélkül küldte az egyszemélyes metál-showt, ezzel folyamatosan mozgásban tartva a színpad bal oldalát. Vad figurákban tépte a húrokat, kedvezve a fotósoknak, s?t még arra is maradt ideje, hogy lepillantson a kordon elé, mikor épp rá fókuszáltam, és cinkos mosollyal az arcán, bólintson egyet DevilDriver pólómra, ehe-ehe!
 
A Soul-kvartetten kívül vendégek is szépen akadtak: Attitude alatt Max fia, Igor Jr. váltotta a megfáradt Joe Nunez-t, az Unleash-be pedig Dave Peters (Throwdown) segített be reszel?s vokáljával. A fellépés kábé háromnegyedénél Marc és Bobby mellett Johny Chow (Cavalera Conspriracy basszer) is a színpadra lépett, mindhárman üt?ket ragadtak, és Max mesterrel kiegészülve tolták el lazításképpen a Bumbát.
 
Ha a nótákat nézzük, leginkább az újabb korszakukból válogattak. Koncertjük szerves részét képezték a Dark Ages szerzeményei (Babylon, Corrosion Creeps, Frontline, I And I, Arise Again), legújabb lemezük az Omen pedig a Kingdom és a Bloodbath and Beyond kett?sével képviseltette magát. Tudvalév?, hogy nincs Soulfly koncert old-skool Sepultura tételek nélkül, így egy-kett?re el?került az Attitude a Refuse / Resist, a Territory, valamint a thrash/death klassziker Inner Self. Olyan standard darabokat viszont er?teljesen hiányoltam a repertoárból, mint az Eye For An Eye, Enterfaith, az Arise, vagy a Spit, de visszataps mellett még a Roots Bloody Roots sem volt…
 
Soulfly után, kissé csalódottan, de továbbindultam bulizni. Egy kicsit belenéztünk Neo elektronikus egyvelegébe, kellemes lötyög?s közeg, majd következett az általam oly nagy becsben tartott FISH! fergeteges produkciója. Mondanom sem kell, hogy hangulat a tet?fokán, ahogy minden fellépése alkalmával - ezúttal, hol lányok ropták önfeledten a színpadon, hol meg Krisztián és Matyit szörfözött a tömegben. Egymást követve sorjáztak a Csinálj egy lemezt slágerei (Szépen, hangosan, Személyes üzenetem, Magasan száll és a többiek), de felcsendültek az angol nyelv?ek is (Keep Your Secret, You vs Me). Senior Hall folyamatosan lökte a „színpad-kompatibilis” dumáját saját stílusában, néha meg gitárt ragadt, és úgy dalolászott. Ha még nem hallottuk volna, a Mindenki király új EP-jük szerzeményeit is kötelez?vé tették számunkra, visszataps után pedig már csak egy dolog maradhatott hátra: csináljunk mi is egy zenekart, vagyis Majdnem Kalifornia!
 
Massive Attack késett egy keveset, de aztán tíz perc múlva ett?l függetlenül is feladtuk. B?ven beláttuk, hogy nem mi vagyunk a célközönsége; és amúgy is mindenféle tudattágító szer nélkül egyszer?en képtelenek voltunk élvezni azt a bekészült elektro-showjukat, akárhogy is próbálkoztunk a befogadással.
 
Inkább mentünk Dub FX-re, ami mérföldekkel klasszabb volt. Róla annyit érdemes tudni, hogy egy fiatal, ausztrál utcazenész srác, aki mindent maga csinál a színpadon, ergó performance az egész dolog. El?ször beatbox-ol valami alapritmust, igazítja, persze ezt is szájjal, tuccog alá még, ami kell, majd erre a felvett anyagra helyben szövegel valamit. Egy csajszival lépett fel, s non-stop elven m?köd?, felváltott vokáljukkal okoztak nekünk krónikus örömforrást, két oldali táncolhatnékkal egybekötve. Éjfél után ez már csak döfi lehet, haha! Dubstep, hip hop, reggae, drum and bass ütemekben b?velked? alapjaira olyan energikusan, ritmikusan küldték rá a dumát, hogy valami szédületes! Mindenki csak ajánlani tudom, aki egy kicsit is nyitott a táncolható m?fajokra. Hajnali toroköblögetés és tánci-tánci, majd némi szunya után a jól megérdemelt hazatérés… Idén ennyire VOLTam.

 
Murphy


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez