Queensryche, Dreyelands - 2010.07.12 - PECSA

Rockmaster - 2010. július 18. vasárnap, 19:19

Vannak olyan bandák, amiknek az eljövetelét a rockszakma nagy örömmel veszi, hiszen a muzsikájuk garancia a kiváló min?ségre. Az általam nagyrabecsült, és már közel 20 éves irántuk érzett rajongási múltammal rendelkez? Seattle-i (USA) Queensryche ilyen.

Reklám:

Kaptunk egy nagyon jó kis el?zenekart a szervez?kt?l a QR elé, a bandát úgy hívják hogy Dreyelands.

Magyarok, és most jelent meg az els? stúdió albumuk Rooms Of Revelation címmel. Én nem ismertem ?ket eddig, de a koncertjük abszolút meggy?z? volt. Igényesen kidolgozott progresszív power metált nyomtak a srácok a rájuk szabott fél órában. Nekem leginkább a brit Threshold jutott eszembe róluk. Nem bonyolították agyon a dalokat, emészthet?, els? hallásra is befogadható dalokat játszottak. A tudás, a képesség ott van a dalokban hogy valami nagyot dobjanak vele külföldön. Sajnos a hangosítás mellett viszont nem tudok szó nélkül elmenni, mivel az öt tagból úgy t?nt, mintha csak 4 lenne a színpadon, a billenty?s egyszer?en ki lenne kapcsolva az egész koncert alatt. Na nem baj, ez nem a banda hibája volt.

Kis átszerelés után jött a Queensryche, és ezuttal mindenféle kivetít?k, statiszták, plakátok, graffitik meg minden más színpadi kellékek nélküli „csak a zene van” típusú koncertet sugároztak egyenesen a füleknek. Az el?zetes hírek arról szóltak, hogy egy best of programmal készülnek. A valóság meg az lett, hogy tényleg a legjobb dalokat húzták el?, csak éppen a szerintük legjobbakat. Sokan hiányolhatták az 1988 el?tti els? 3 lemezes dalokat, amib?l csak a Walk in the shadows került m?sorra, én viszont úgy éreztem, hogy ez a koncert egyfajta egyenes folytatása a 2 évvel ezel?ttinek. Akkor ugyanis a teljes 1988-as Operation Mindcrime és a kés?bbi OM II. lemezt el?adták, kiegészülve 3 db dallal az 1990-es Empire-ról, most viszont ezeket kiegészítették az azóta kijött dalokkal. Nekem nem annyira jöttek be stúdiólemezen ezek az utóbbi dalok, de itt él?ben nagyon sütöttek. A tagok hozták a csúcsmin?séget, én különösen a Chris DeGarmo kiválása óta folyamatosan cserél?d? gitáros posztra voltam kíváncsi. Parker Lundgren remekül hozta a témákat, igazi csapatjátékos. Az énekes Geoff Tate rengeteget fejl?dött a karrierje során. A korai koncertfelvételeken még mint egy igazi metál énekes volt, mostanra már ennél sokkal több. Mintha csak egy prózai m?vet konferálna fel különböz? képekkel, úgy harangozta be a dalokat. A dalokat pedig stúdiómin?ségben énekelte végig rengeteg arcmimikával, verbálisan is kifejezve a dalszövegeket. A többi tag kissé visszafogottabbnak t?nt, szolidan de precízen muzsikáltak a háttérben.
Queensryche

Michael Wilton gitáros inkább csak a szólók idejére jött el?re, Eddie Jackson basszeros pedig a vokálra is összpontosítva játszott a hangszerén. Scott Rockenfield dobos nagy lendületet adott a többieknek, élvezetes volt a precíz és lendületes játéka. A hangosítás pedig rendben találtatott, szinte hiba nélküli volt.

Ami számomra csalódást keltett az a néz?szám. A budapesti koncert híre nehezebben terjedhetett, mint 2 éve, lévén az akkori 1500 körüli létszámhoz képest most jó ha 500-600-an lehettünk a Pecsa nagytermében. Persze ebben szerepet játszott az idei koncert és fesztiváldömping is. Akik ott voltak, azok viszont nem csalódhattak. Ismét egy óriási élménnyel lettünk gazdagabbak.

Ha legközelebb jön a banda, nekem az lenne a kérésem a szervez?k felé, hogy egy dedikálást, közönségtalálkozót a bandával össze lehetne hozni. Készültem rá, hátha egy ilyen rögtönzésre sor kerül a koncert után, de sajnos ez elmaradt, így 17 db CD borítóm maradt aláírás nélkül a zsebemben.

Remélem eljönnek 2 év múlva is ! Addig pedig épülhet tovább a birodalom (Empire) !

Setlist:
- Hit The Black

- Sacred Ground

- Man Down

- The Hands

- Damaged

- The Thin Line

- Dead Man’s Words

- Breaking the Silence

- Hostage

- The Killer

- Silent Lucidity