Novarock Fesztivál, Nickelsdorf, Ausztria – 2010. június 11-13.
Nincs az a görögországi, horvátországi vagy akármilyen, népünkre jellemz? kötelez? jelleg? nyaralási forma, amely nyomába érhetne az én értékrendem szerint az ilyen jelleg? kikapcsolódásoknak. Továbbá büszke vagyok, hogy végig józan voltam, egyszer sem gömbölyödött el a talpam.
Reklám:
0. nap, 2010. június 10. csütörtök
5. Novarock fesztiválomra kora délután indultam Gy?rbe Murphy komáért, rutinosan, mindenféle para nélkül, minimál cuccal, különösebb el?készületek nélkül. A helyi giga ABC-ben pénzváltás + vásárlás némi útravalónak. Sör, cigi, ásványvíz, babkonzerv mellé még kellett a spray, mindezt a kolléga „Tesco gazdaságos alkoholista” pólóban kivitelezte pénztárosunk legnagyobb örömére. J Mire betoltam a két citromos Gösseremet (vezetés közben), már át is léptük a határt. A bejutással nem volt különösebb gond, jegyet is árun alul bizniszeltünk. (Úgy látszik, amikor ezzel a hülye punkkal bulizok, mindig jó üzletet csinálunk).
Az utóbbi években kialakult egy kisebb mag, akikkel évente egyszer menetrendszer?en összejövünk és megosztjuk egymással életünk 4-5 napját. A Novarock fórumon már hónapokkal a kezdés el?tt megy a diskurzus. Itt egy nagy thanx Gizmonak a sátorhelyfoglalásért.
A 0. nap igazából a Party Sátorról szól, úgyhogy este ide vettük az irányt. Pontosabban a party sátorral szemközt lév? spritzeres pavilonnál dekkoltunk, laza iszogatással, beszélgetéssel telt az este. Fradigy megkezdte a visszaváltható poharak szokásos begy?jtését. J
1. nap, 2010. június 11. péntek
Reggel 8-kor iszonyat h?ségben ébredtünk, egyszer?en nem tudtam a sátorban maradni. Árnyék semmi, a fák száma er?sen konvergált a nullához, a fesztivál egyetlen diófája (vagy valami ilyesmi) a szemetes konténerek mellett vegetált. Próbáltunk a faluba bemenni, de a biztonságiak csak befelé engedték az autótömeget, kifelé senkit. Az egyik buzgó szekus türh? paraszt módon értésünkre adta, ha nem fordulunk vissza, hívja a rend?rséget. Igazából azon gondolkodtam, hogy megvárhattuk volna ?ket. :)
Úgy gondolom az Airbourne megér egy misét. Habár nem épp a legeredetibb zenekar a világon, mert AC/DC kópia egy az egyben, de olyan lelkesedéssel tolták a puttó négy negyedes ízes rakenrollt, hogy állítólag még az ausztrál ?sök is büszkék rájuk. Az énekes/gitáros csóka, látványfokozás végett, még a színpad tartószerkezetét is megmászta egy szóló erejéig, de ahogy hallottam, itt a Nován nem el?ször.
Ha csak Slasht látom az els? nap, már akkor is hálát adok az égnek. Myles Kennedy (Alter Bridge) kísérte el a cilinderes gityóst, ennek megfelel?en a Back From Cali és a Starlight kötelez? jelleggel el is hangzott, és igazából számítottam is ezekre, mivel együtt írták Slash szólóalbumára, valamint a By The Sword szintén kihagyhatatlannak min?sült hasonló hangfekvése miatt. A Nothing To Say és a Ghost (ezzel kezdtek) ment még az áprilisban megjelent szólóalbumról. A m?sor másik fele, legnagyobb örömünkre gyermekkorunk legszebb (Guns N’ Roses) dalaira épült: Nighttrain, Civil War, Rocket Queen, Sweet Child O’ Mine és az elmaradhatatlan Paradise City a végére. A Civil War alatt Gizmo koma annyira elérzékenyült, hogy majdnem a vállamon siratta legszebb éveit. Egyem a kicsi szíved! J Elhangzott még egy-két Velvet Revolver nóta, de meg nem mondanám a címüket, akkor sem ha kínoznának, pedig az els? albumot szeretem. Ami a lemezekr?l lejött, az él?ben bebizonyosodott, Myles Kennedy fantasztikus énekes, hihetetlen könnyedséggel énekelt ki mindent amit Axl Rose annak idején összevinnyogott. Aztán felt?nt még, hogy Slash még egy cigit sem gyújtott a b? egy óra alatt, úgy t?nik, sok-sok év önpusztítás és bulizás után más az értékrend. Nem ? az egyetlen példa erre, de Slash csak egy van.
A Stone Sourt az „üdít?s” pavilon emelvényér?l néztem végig csendben és békességben Crabman komával. Nem el?ször láttam itt ?ket (2007-ben troll részegen üvöltöttem végig a bulit), de a Through The Glass-t él?ben hallgatni majdnem akkora királyság, mint játszani.
Setlist :
1. Mission Statement
2. Reborn
3. Made Of Scars
4. The Bitter End
5. Blotter
6. Your God
7. Through Glass
8. Idle Hands
9. Digital
10. Get Inside
11. Hell & Consequences
12. 30/30-150
Berni és Pipu invitálására maradtam a kék színpadnál, mivel a Ska-P következett a Stone Sour után. Anarchista spanyol ska-punk, helyenként ropható folk/punk zenei betétekkel, ilyenkor önmagamból kifordulva táncoltam is veszettül, de amikor Pulpul elkezdett énekelni (ráadásul spanyolul), akkor kiszaladtam volna a mez?r?l. Bocsi, de nem bírom ezt a módfelett nyálas hangot és a tingli-tangli populáris dallamokat összeegyeztetni a punk mentalitással. Túl er?s a kontraszt. Mintha azt üzennék: Keménynek látszunk, de boci-boci-tarkát játszunk…
Itt számomra véget is ért a nap, a Rammstein miatt szinte teljesen kiürült kempingbe tértem vissza. A pizzás lakókocsinál nulla sor, így nyugodtan megvacsizhattam, majd a sátram felé ballagva az utamba kerül? 1 Euros visszaváltható m?anyag poharakat, jó magyar punk módjára begy?jtöttem. Mint az másnap kiderült, a mosonmagyaróvári termálfürd? pénztára már várta ezt a kisebb összeget. J
2. nap, 2010. június 12. szombat
A mosonmagyaróvári termálfürd?ben kezdtük a napot. Csontig mocskosan sikerült megjelennünk a pénztárnál (Fradigy Durex sapkában a fején, mondván hogy ? egy f***fej), azon röhögtünk, hogy elhajtanak minket haza megfürödni a belépés el?tt. Nem beszélve arról, hogy hátrányos helyzetünket, a hosszú sorban sikerült még megfejelni, gondolok itt pl. a fesztiválkaja + sör kombó élettani hatásainak következményeire. Volt tehát közönségünk, úgyhogy gyorsan a zuhanyzóba vettük az irányt.
Itt jegyezném meg, hogy a 0. és az 1. napon sikerült punkra lebarnulni, ami konkrétan annyit tesz, hogy az a testrész, amit nem fedett ruha (értsd: alkar, vádli, arc, de csak ott ahol a napszemüveg vagy a szakáll nem takarta) gyakorlatilag szétégett a g***be. J A hideg és a langyos medencében semmi probléma, de el lehet képzelni milyen kellemes érzés volt a termálvízbe besétálni. Ha-ha. Termálfürd?, reggelire sör + sajtos-tejfölös lángos, ebéd étterem teraszán, délután és este koncertek. Majdnem tökéletes nap, leszámítva az esti hurrikán erej? szél- és porvihart, de err?l majd kés?bb…
Az Enter Shikari-ra értem vissza, így is terveztem. Imádom az els? lemezüket (Take To The Skies), abszolút egyedi hangzás- és dallamvilággal rendelkeznek ezek a fiatal suhanc kölykök, szintivel, samplerekkel megtámogatott, körülírhatatlan elektronikus dallam-zúzda. Úgy gondolom a hasonló fiatal zenekaroké a jöv?, akik ilyen egyediséggel t?nnek ki ebb?l az iszonyat zenedömpingb?l és fesztiválturizmusból. Az Anything Can Happen In The Next Half Hour jó bemelegítés lehet azoknak, akik még nem ismerik ?ket, hogy csak egy példát említsek.
A másik színpadon az Amon Amarth hozta a formáját, With Oden On Our Side és Twilight Of The Thunder God albumaik zseniális viking trash/death metal dalait egy-két régebbi szerzeménnyel egészítették ki. Végig intenzíven ment a buli, kiállások, közösségi hajpörgetések és egyéb klisék. Minden ami kell, természetesen, csuklóból.
Amon Amarth setlist :
1. Twilight Of The Thunder God
2. Runes To My Memory
3. Guardians Of Asgaard
4. Varyags Of Miklagaard
5. Asator
6. Thousand Years Of Oppression
7. Death In Fire
8. Live For The Kill
9. Victorious March
10. Cry Of The Black Birds
11. The Pursuit Of Vikings
Amon Amarth után ismét a kék színpad felé vettem az irányt, hogy majd Green Day-t csekkoljunk közösségileg. Joan Jett ráadására, az unásig játszott I Love Rock n’ Roll-ra értem oda, és alighogy vége lett, holywoodi vászonra ill? hurrikán, szél- vagy porvihar vagy mi a f***, el akarta rontani a szórakozásunkat. Úgy éreztem magam, mint valami kib****tt teve El-Aziziában, nulla látótávolsággal. Színpadi roló le, büfé, pavilon bezár, biztonságiak pánikhangulatban kitereltek mindenkit a kempingbe. Ott dögölj meg paraszt! J Mire visszaértünk a sátrunkhoz (kb. 20 perc), lecsendesedett a vihar. Optimizmusomat gyors szív- és léleker?sít?vel a Pipu-féle borzalmasból tovább növeltem. (Pipu! A welcome drink paprika pálinkád másnap is csípett a roki klotyóban J).
Meger?södve visszatértünk Hatebreed-re. Igazából nem is akartam nézni, mert el?ítéleteim voltak a zenekarral kapcsolatban. Azt hittem, hogy valami „12 egy tucat metalcore”, aztán kaptam is arcomhoz rendesen. Ha nem látom, nem hiszem el. Ahogy kezdett a zenekar, az emberek szó szerint sprinteltek a színpad elé, és ez ment perceken keresztül. Csak n?tt a tömeg, és a népek még mindig rohantak befelé. Aztán felfogtam, mit szorítottam ki eddigi életemb?l. Ilyen k***a jó old school HC bandát… A Sepultura/Biohazard/Pantera/Machine Head legjobb pillanatait idézte számomra ez a muzsika, nem is bírtam sokáig. Kb. a harmadik dalnál Gizmoval beszálltunk, és csak toltuk, toltuk, toltuk. Teljesen elvesztettem az id?érzékem, majdnem fájt, amikor vége lett. Ráadásul mellettünk két olyan sz?ke osztrák csajszi ugrált hasonló vehemenciával, hogy az életben nem gondoltam volna róluk, hogy ezt csipázzák. Nem is én lettem volna, ha nem jegyzem meg nekik… J Szóval Hatebreed fanatikus lettem. Köszi Pipu !
A Slayert meghagyom Murphynek, én ezt a zenét és statikus el?adásmódot kb. fél órán keresztül tudom elviselni, pedig ismerem a munkásságukat és már korábban is láttam ?ket. Leköphet érte bárki, teszek rá. Fáradtabb voltam, mint slayeresebb, úgyhogy nyugovóra tértem.
3. nap, 2010. június 13. vasárnap
Eddig szinte minden évben, minden nap vettem a fáradtságot és kimentem a faluba, korrekt f?tt ételt ebédelni, hogy ne Mr. Asia Wok-os gányos nudlin teng?djek 3-4 napig. Úgy is terveztem, hogy korán elindulok, mivel a reggeli h?ség a sátorban elviselhetetlen, a délel?ttök meg a punnyadásról és az el?z? napról szólnak, amit az étteremben is meg lehet beszélni. Most viszont nem akadt kísér?m, annál inkább ragaszkodtak a többiek egy bizonyos Creature With The Atom Brain megtekintéséhez, amit igen korai id?pontra t?ztek ki a szervez?k (12.30). Enyhén progos, viszont annál pszichedelikusabb zenei világ ami elénk tárult, inkább hallgatható volt ez a zene, mint nézhet?, mert igencsak öregesre vették a srácok a figurát. A hatalmas színpadon egy kupacban a csapat, mintha próbálnának vagy jammelnének, és ezért még fizetést is kapnak. J Úgyhogy dobbantottam a merchandise sátrakhoz, és amíg nézel?dtem, a háttérben hallgattam ezt az egyébként nem is rossz hangulatzenét.
Ezután Murphyvel a faluba vettük az irányt, étterem tömve, úgyhogy ittunk egy sört és leheveredtünk az árnyékba (végre ! J) héderelni.
Az Unearth-re értünk vissza, ami véleményem szerint az In Flames alternatívája. Veszettül élvezték a srácok, amit csinálnak, és azt tényleg nagyon jól is, de ismét csak egy zenekar, akikb?l hiányzik az egyediség.
Részemr?l 18.15-kor kezd?dött a nap, Blue Stage-en az Alice In Chains-szel. Amikor Layne Staley itt hagyott minket, nem hittem volna hogy látom még ezt a zsír fasza seattle-i csapatot él?ben, de William DuVall személyében megtalálták az utódját és hangját, közel 3 év üresjárat után. Így már a 2006-os Nován is lehet?ségem nyílt arra, hogy kedvenc Dirt albumos depresszív slágereimet a zenekarral együtt él?ben énekelhessem. Azóta ugye megjelent a Black Gives Way To Blue, amely méltán hozta vissza ?ket a nagyok közé és a Novarock fesztiválra.

Alice In Chains setlist :
1. Rain When I Die
2. Them Bones
3. Dam That River
4. Check My Brain
5. Again
6. Your Decision
7. Lesson Learned
8. Acid Bubble
9. We Die Young
10. Man In A Box
11. Would?
12. Rooster
Miután láttam, hogy Murphy nagyon szenved az Alice In Chains alatt, javasoltam, hogy sétáljunk át Deftones-ra. Szerencsére csak a Rooster-r?l maradtam le, a Would ? hangjait út közben még hallottam.
Végre Chino-ékat is sikerült él?ben elcsípnem, a Deftonest kényelmesen a háttérben meghúzódva egy dán hot-dog és egy spritzer társaságában figyeltem. Chi Cheng sajnos hiányzott másfél évvel korábban történt autós balesete miatt, ?t egy bizonyos Sergio Vega helyettesítette. Szerencsére b?ven akadtak dalok az általam ismert Around The Fur és White Pony albumokról, így abszolút élvezhet?vé vált számomra ez a koncert is. A végére bementem, és az utolsó két dalon Murphy komával együtt élvezkedtünk.
Deftones setlist :
1. Rocket Skates
2. Diamond Eyes
3. Feiticeira
4. Elite
5. Knife Party
6. CMND/CTRL
7. You've Seen The Butcher
8. Beauty School
9. Be Quiet And Drive (Far Away)
10. Lotion
11. My Own Summer (Shove It)
12. Birthmark
13. Sextape
14. Passenger
15. Change (In The House Of Flies)
16. 7 Words
Érdekes, hogy a Prodigy nem headlinerként szerepelt az utolsó napon. Deftones után volt némi id?nk a sétára, így kényelmesen, kezdésre át is értünk a másik színpadhoz. Na, ez az a formáció, amit szerintem nem kell bemutatni senkinek. Egyéni, elektronikus, táncolható, énekelhet? stílusukkal és dalaikkal messzemen?leg kilógtak a fesztivál mez?nyéb?l, mégis azt kell mondjam, bomlanak értük (és nemcsak) a rokkernépek. Nekem ugyan egy darab lemezük nincs meg otthon (pótolni fogom), mégis egymás után jöttek az ismer?s dalok. Egy percet sem akartam kihagyni bel?lük, ezért koncert közben használt söröspoharamat a többiek megbotránkoztatására majd legnagyobb örömére piszoárnak használtam. Hozzáteszem, teljesen józanul. :)
Prodigy setlist :
1. World's On Fire
2. Breathe
3. Omen
4. Poison
5. Thunder
6. Warrior's Dance
7. Firestarter
8. Run With The Wolves
9. Voodoo People
10. Omen (Reprise)
11. Invaders Must Die
12. Diesel Power
13. Smack My Bitch Up
14. Take Me To The Hospital
15. Their Law
16. Out Of Space
Miután ismét ingáztunk egyet, utolsó fellép?ként a Bullet For My Valentine következett. Igazából csak a többiek miatt néztem, különösebben nem gyakorolt rám hatást ez a tucatcore muzsika. Csak néztem ki a fejemb?l, és nem értettem miért ?k az utolsó nap f?zenekara.
Bullet után ténferegtünk egyet Murphyvel a kempingben, citromos Gösser után kutatva. Találtunk is egy szimpatikus osztrák csapatot, akikt?l vásároltunk volna, de nem volt rá szükség. Szívesen láttak minket körükben, így hozzájuk csapódtunk egy kis sörözés és beszélgetés erejéig. Habár nem olvassák ezt, azért köszönjük nekik a szíves vendéglátást.
Útban hazafelé megszaporodott a magyar tábor egy f?vel, az egyik kommuna táborhelyén elhajítva találtuk meg újdonsült barátunkat egy felfújható piros cápa személyében. Uszonyig ér? szájjal (köszi a hasonlatot Zsuzska!) vigyorgott ránk, így nem volt szívünk sorsára hagyni. Nem kis derültség közepette tértünk vissza sátrunkhoz…


(Mivel nincs még neve a barátunknak, ezért pályázatra kiírjuk. A legjobb ötletet díjazzuk a Viharock olvasói között, a nyereményt a július 9-én a Széchenyi-téren megrendezésre kerül? Ír-magyar napokon – Firkin koncert el?tt – személyesen adjuk át. :).
4. nap, 2010. június 14. hétf?

Elérkezett a búcsúzás napja, akik id?höz voltak kötve, már ébredésem el?tt megléptek. A többiekkel még egy ráér?s beszélgetés, laza fényképezkedés, kempingszék guberálás J és búcsúzkodás. Mi ketten jöttünk, de négyen távoztunk, két várpolatai srácot magunkhoz vettünk, és Mosonmagyaróváron megálltunk még egy utolsó körre, hogy kimutassuk fogunk fehérjét vagy annak hiányát. :)


A hülyeség itt sem maradhatott el, a vendéglátóipari egység teraszán üldögélve, a mellettünk lév? hentes üzlet bejárati ajtaján megpillantottuk a „T?z esetén értesítend?:” táblát. Persze név vagy elérhet?ség sehol, viszont a tábla alatt az ajtóüvegre belülr?l felragasztott lila kakas virított, teljessé téve az érthet?séget. J Ezenkívül kiderült még, hogy a hely szendvics és toast beváltó hely is egyben. :)
A gy?ri vasútállomáson kicuccoltunk, a várpalotai srácok autójára várakozva, hónunk alatt a cápát felváltva szorongatva mosolyogtattuk meg az arra járó-kel?ket. Murphyt még hazavágtam, és du. 5-re már én is fáradtan, kos(z)osan, szénné égve, de élményekkel tele érkeztem Komáromba.
Mit is írhatnék záróakkordként, egyszer?en fasza volt. Köszönöm a magyar Novarock családnak a feledhetetlen napokat (Gizmo, Fradigy, Murphy, Crabman, Berni, Pipu, Macskási úr és a többiek…), és a képeket Crabmannek és Murphynek.







Mattyy
5. Novarock fesztiválomra kora délután indultam Gy?rbe Murphy komáért, rutinosan, mindenféle para nélkül, minimál cuccal, különösebb el?készületek nélkül. A helyi giga ABC-ben pénzváltás + vásárlás némi útravalónak. Sör, cigi, ásványvíz, babkonzerv mellé még kellett a spray, mindezt a kolléga „Tesco gazdaságos alkoholista” pólóban kivitelezte pénztárosunk legnagyobb örömére. J Mire betoltam a két citromos Gösseremet (vezetés közben), már át is léptük a határt. A bejutással nem volt különösebb gond, jegyet is árun alul bizniszeltünk. (Úgy látszik, amikor ezzel a hülye punkkal bulizok, mindig jó üzletet csinálunk).
Az utóbbi években kialakult egy kisebb mag, akikkel évente egyszer menetrendszer?en összejövünk és megosztjuk egymással életünk 4-5 napját. A Novarock fórumon már hónapokkal a kezdés el?tt megy a diskurzus. Itt egy nagy thanx Gizmonak a sátorhelyfoglalásért.
A 0. nap igazából a Party Sátorról szól, úgyhogy este ide vettük az irányt. Pontosabban a party sátorral szemközt lév? spritzeres pavilonnál dekkoltunk, laza iszogatással, beszélgetéssel telt az este. Fradigy megkezdte a visszaváltható poharak szokásos begy?jtését. J
1. nap, 2010. június 11. péntek
Reggel 8-kor iszonyat h?ségben ébredtünk, egyszer?en nem tudtam a sátorban maradni. Árnyék semmi, a fák száma er?sen konvergált a nullához, a fesztivál egyetlen diófája (vagy valami ilyesmi) a szemetes konténerek mellett vegetált. Próbáltunk a faluba bemenni, de a biztonságiak csak befelé engedték az autótömeget, kifelé senkit. Az egyik buzgó szekus türh? paraszt módon értésünkre adta, ha nem fordulunk vissza, hívja a rend?rséget. Igazából azon gondolkodtam, hogy megvárhattuk volna ?ket. :)
Úgy gondolom az Airbourne megér egy misét. Habár nem épp a legeredetibb zenekar a világon, mert AC/DC kópia egy az egyben, de olyan lelkesedéssel tolták a puttó négy negyedes ízes rakenrollt, hogy állítólag még az ausztrál ?sök is büszkék rájuk. Az énekes/gitáros csóka, látványfokozás végett, még a színpad tartószerkezetét is megmászta egy szóló erejéig, de ahogy hallottam, itt a Nován nem el?ször.
Ha csak Slasht látom az els? nap, már akkor is hálát adok az égnek. Myles Kennedy (Alter Bridge) kísérte el a cilinderes gityóst, ennek megfelel?en a Back From Cali és a Starlight kötelez? jelleggel el is hangzott, és igazából számítottam is ezekre, mivel együtt írták Slash szólóalbumára, valamint a By The Sword szintén kihagyhatatlannak min?sült hasonló hangfekvése miatt. A Nothing To Say és a Ghost (ezzel kezdtek) ment még az áprilisban megjelent szólóalbumról. A m?sor másik fele, legnagyobb örömünkre gyermekkorunk legszebb (Guns N’ Roses) dalaira épült: Nighttrain, Civil War, Rocket Queen, Sweet Child O’ Mine és az elmaradhatatlan Paradise City a végére. A Civil War alatt Gizmo koma annyira elérzékenyült, hogy majdnem a vállamon siratta legszebb éveit. Egyem a kicsi szíved! J Elhangzott még egy-két Velvet Revolver nóta, de meg nem mondanám a címüket, akkor sem ha kínoznának, pedig az els? albumot szeretem. Ami a lemezekr?l lejött, az él?ben bebizonyosodott, Myles Kennedy fantasztikus énekes, hihetetlen könnyedséggel énekelt ki mindent amit Axl Rose annak idején összevinnyogott. Aztán felt?nt még, hogy Slash még egy cigit sem gyújtott a b? egy óra alatt, úgy t?nik, sok-sok év önpusztítás és bulizás után más az értékrend. Nem ? az egyetlen példa erre, de Slash csak egy van.
A Stone Sourt az „üdít?s” pavilon emelvényér?l néztem végig csendben és békességben Crabman komával. Nem el?ször láttam itt ?ket (2007-ben troll részegen üvöltöttem végig a bulit), de a Through The Glass-t él?ben hallgatni majdnem akkora királyság, mint játszani.

1. Mission Statement
2. Reborn
3. Made Of Scars
4. The Bitter End
5. Blotter
6. Your God
7. Through Glass
8. Idle Hands
9. Digital
10. Get Inside
11. Hell & Consequences
12. 30/30-150
Berni és Pipu invitálására maradtam a kék színpadnál, mivel a Ska-P következett a Stone Sour után. Anarchista spanyol ska-punk, helyenként ropható folk/punk zenei betétekkel, ilyenkor önmagamból kifordulva táncoltam is veszettül, de amikor Pulpul elkezdett énekelni (ráadásul spanyolul), akkor kiszaladtam volna a mez?r?l. Bocsi, de nem bírom ezt a módfelett nyálas hangot és a tingli-tangli populáris dallamokat összeegyeztetni a punk mentalitással. Túl er?s a kontraszt. Mintha azt üzennék: Keménynek látszunk, de boci-boci-tarkát játszunk…
Itt számomra véget is ért a nap, a Rammstein miatt szinte teljesen kiürült kempingbe tértem vissza. A pizzás lakókocsinál nulla sor, így nyugodtan megvacsizhattam, majd a sátram felé ballagva az utamba kerül? 1 Euros visszaváltható m?anyag poharakat, jó magyar punk módjára begy?jtöttem. Mint az másnap kiderült, a mosonmagyaróvári termálfürd? pénztára már várta ezt a kisebb összeget. J
2. nap, 2010. június 12. szombat
A mosonmagyaróvári termálfürd?ben kezdtük a napot. Csontig mocskosan sikerült megjelennünk a pénztárnál (Fradigy Durex sapkában a fején, mondván hogy ? egy f***fej), azon röhögtünk, hogy elhajtanak minket haza megfürödni a belépés el?tt. Nem beszélve arról, hogy hátrányos helyzetünket, a hosszú sorban sikerült még megfejelni, gondolok itt pl. a fesztiválkaja + sör kombó élettani hatásainak következményeire. Volt tehát közönségünk, úgyhogy gyorsan a zuhanyzóba vettük az irányt.
Itt jegyezném meg, hogy a 0. és az 1. napon sikerült punkra lebarnulni, ami konkrétan annyit tesz, hogy az a testrész, amit nem fedett ruha (értsd: alkar, vádli, arc, de csak ott ahol a napszemüveg vagy a szakáll nem takarta) gyakorlatilag szétégett a g***be. J A hideg és a langyos medencében semmi probléma, de el lehet képzelni milyen kellemes érzés volt a termálvízbe besétálni. Ha-ha. Termálfürd?, reggelire sör + sajtos-tejfölös lángos, ebéd étterem teraszán, délután és este koncertek. Majdnem tökéletes nap, leszámítva az esti hurrikán erej? szél- és porvihart, de err?l majd kés?bb…
Az Enter Shikari-ra értem vissza, így is terveztem. Imádom az els? lemezüket (Take To The Skies), abszolút egyedi hangzás- és dallamvilággal rendelkeznek ezek a fiatal suhanc kölykök, szintivel, samplerekkel megtámogatott, körülírhatatlan elektronikus dallam-zúzda. Úgy gondolom a hasonló fiatal zenekaroké a jöv?, akik ilyen egyediséggel t?nnek ki ebb?l az iszonyat zenedömpingb?l és fesztiválturizmusból. Az Anything Can Happen In The Next Half Hour jó bemelegítés lehet azoknak, akik még nem ismerik ?ket, hogy csak egy példát említsek.
A másik színpadon az Amon Amarth hozta a formáját, With Oden On Our Side és Twilight Of The Thunder God albumaik zseniális viking trash/death metal dalait egy-két régebbi szerzeménnyel egészítették ki. Végig intenzíven ment a buli, kiállások, közösségi hajpörgetések és egyéb klisék. Minden ami kell, természetesen, csuklóból.
Amon Amarth setlist :
1. Twilight Of The Thunder God
2. Runes To My Memory
3. Guardians Of Asgaard
4. Varyags Of Miklagaard
5. Asator
6. Thousand Years Of Oppression
7. Death In Fire
8. Live For The Kill
9. Victorious March
10. Cry Of The Black Birds
11. The Pursuit Of Vikings
Amon Amarth után ismét a kék színpad felé vettem az irányt, hogy majd Green Day-t csekkoljunk közösségileg. Joan Jett ráadására, az unásig játszott I Love Rock n’ Roll-ra értem oda, és alighogy vége lett, holywoodi vászonra ill? hurrikán, szél- vagy porvihar vagy mi a f***, el akarta rontani a szórakozásunkat. Úgy éreztem magam, mint valami kib****tt teve El-Aziziában, nulla látótávolsággal. Színpadi roló le, büfé, pavilon bezár, biztonságiak pánikhangulatban kitereltek mindenkit a kempingbe. Ott dögölj meg paraszt! J Mire visszaértünk a sátrunkhoz (kb. 20 perc), lecsendesedett a vihar. Optimizmusomat gyors szív- és léleker?sít?vel a Pipu-féle borzalmasból tovább növeltem. (Pipu! A welcome drink paprika pálinkád másnap is csípett a roki klotyóban J).
Meger?södve visszatértünk Hatebreed-re. Igazából nem is akartam nézni, mert el?ítéleteim voltak a zenekarral kapcsolatban. Azt hittem, hogy valami „12 egy tucat metalcore”, aztán kaptam is arcomhoz rendesen. Ha nem látom, nem hiszem el. Ahogy kezdett a zenekar, az emberek szó szerint sprinteltek a színpad elé, és ez ment perceken keresztül. Csak n?tt a tömeg, és a népek még mindig rohantak befelé. Aztán felfogtam, mit szorítottam ki eddigi életemb?l. Ilyen k***a jó old school HC bandát… A Sepultura/Biohazard/Pantera/Machine Head legjobb pillanatait idézte számomra ez a muzsika, nem is bírtam sokáig. Kb. a harmadik dalnál Gizmoval beszálltunk, és csak toltuk, toltuk, toltuk. Teljesen elvesztettem az id?érzékem, majdnem fájt, amikor vége lett. Ráadásul mellettünk két olyan sz?ke osztrák csajszi ugrált hasonló vehemenciával, hogy az életben nem gondoltam volna róluk, hogy ezt csipázzák. Nem is én lettem volna, ha nem jegyzem meg nekik… J Szóval Hatebreed fanatikus lettem. Köszi Pipu !
A Slayert meghagyom Murphynek, én ezt a zenét és statikus el?adásmódot kb. fél órán keresztül tudom elviselni, pedig ismerem a munkásságukat és már korábban is láttam ?ket. Leköphet érte bárki, teszek rá. Fáradtabb voltam, mint slayeresebb, úgyhogy nyugovóra tértem.
3. nap, 2010. június 13. vasárnap
Eddig szinte minden évben, minden nap vettem a fáradtságot és kimentem a faluba, korrekt f?tt ételt ebédelni, hogy ne Mr. Asia Wok-os gányos nudlin teng?djek 3-4 napig. Úgy is terveztem, hogy korán elindulok, mivel a reggeli h?ség a sátorban elviselhetetlen, a délel?ttök meg a punnyadásról és az el?z? napról szólnak, amit az étteremben is meg lehet beszélni. Most viszont nem akadt kísér?m, annál inkább ragaszkodtak a többiek egy bizonyos Creature With The Atom Brain megtekintéséhez, amit igen korai id?pontra t?ztek ki a szervez?k (12.30). Enyhén progos, viszont annál pszichedelikusabb zenei világ ami elénk tárult, inkább hallgatható volt ez a zene, mint nézhet?, mert igencsak öregesre vették a srácok a figurát. A hatalmas színpadon egy kupacban a csapat, mintha próbálnának vagy jammelnének, és ezért még fizetést is kapnak. J Úgyhogy dobbantottam a merchandise sátrakhoz, és amíg nézel?dtem, a háttérben hallgattam ezt az egyébként nem is rossz hangulatzenét.
Ezután Murphyvel a faluba vettük az irányt, étterem tömve, úgyhogy ittunk egy sört és leheveredtünk az árnyékba (végre ! J) héderelni.
Az Unearth-re értünk vissza, ami véleményem szerint az In Flames alternatívája. Veszettül élvezték a srácok, amit csinálnak, és azt tényleg nagyon jól is, de ismét csak egy zenekar, akikb?l hiányzik az egyediség.
Részemr?l 18.15-kor kezd?dött a nap, Blue Stage-en az Alice In Chains-szel. Amikor Layne Staley itt hagyott minket, nem hittem volna hogy látom még ezt a zsír fasza seattle-i csapatot él?ben, de William DuVall személyében megtalálták az utódját és hangját, közel 3 év üresjárat után. Így már a 2006-os Nován is lehet?ségem nyílt arra, hogy kedvenc Dirt albumos depresszív slágereimet a zenekarral együtt él?ben énekelhessem. Azóta ugye megjelent a Black Gives Way To Blue, amely méltán hozta vissza ?ket a nagyok közé és a Novarock fesztiválra.

Alice In Chains setlist :
1. Rain When I Die
2. Them Bones
3. Dam That River
4. Check My Brain
5. Again
6. Your Decision
7. Lesson Learned
8. Acid Bubble
9. We Die Young
10. Man In A Box
11. Would?
12. Rooster
Miután láttam, hogy Murphy nagyon szenved az Alice In Chains alatt, javasoltam, hogy sétáljunk át Deftones-ra. Szerencsére csak a Rooster-r?l maradtam le, a Would ? hangjait út közben még hallottam.
Végre Chino-ékat is sikerült él?ben elcsípnem, a Deftonest kényelmesen a háttérben meghúzódva egy dán hot-dog és egy spritzer társaságában figyeltem. Chi Cheng sajnos hiányzott másfél évvel korábban történt autós balesete miatt, ?t egy bizonyos Sergio Vega helyettesítette. Szerencsére b?ven akadtak dalok az általam ismert Around The Fur és White Pony albumokról, így abszolút élvezhet?vé vált számomra ez a koncert is. A végére bementem, és az utolsó két dalon Murphy komával együtt élvezkedtünk.
Deftones setlist :
1. Rocket Skates
2. Diamond Eyes
3. Feiticeira
4. Elite
5. Knife Party
6. CMND/CTRL
7. You've Seen The Butcher
8. Beauty School
9. Be Quiet And Drive (Far Away)
10. Lotion
11. My Own Summer (Shove It)
12. Birthmark
13. Sextape
14. Passenger
15. Change (In The House Of Flies)
16. 7 Words
Érdekes, hogy a Prodigy nem headlinerként szerepelt az utolsó napon. Deftones után volt némi id?nk a sétára, így kényelmesen, kezdésre át is értünk a másik színpadhoz. Na, ez az a formáció, amit szerintem nem kell bemutatni senkinek. Egyéni, elektronikus, táncolható, énekelhet? stílusukkal és dalaikkal messzemen?leg kilógtak a fesztivál mez?nyéb?l, mégis azt kell mondjam, bomlanak értük (és nemcsak) a rokkernépek. Nekem ugyan egy darab lemezük nincs meg otthon (pótolni fogom), mégis egymás után jöttek az ismer?s dalok. Egy percet sem akartam kihagyni bel?lük, ezért koncert közben használt söröspoharamat a többiek megbotránkoztatására majd legnagyobb örömére piszoárnak használtam. Hozzáteszem, teljesen józanul. :)
Prodigy setlist :
1. World's On Fire
2. Breathe
3. Omen
4. Poison
5. Thunder
6. Warrior's Dance
7. Firestarter
8. Run With The Wolves
9. Voodoo People
10. Omen (Reprise)
11. Invaders Must Die
12. Diesel Power
13. Smack My Bitch Up
14. Take Me To The Hospital
15. Their Law
16. Out Of Space
Miután ismét ingáztunk egyet, utolsó fellép?ként a Bullet For My Valentine következett. Igazából csak a többiek miatt néztem, különösebben nem gyakorolt rám hatást ez a tucatcore muzsika. Csak néztem ki a fejemb?l, és nem értettem miért ?k az utolsó nap f?zenekara.
Bullet után ténferegtünk egyet Murphyvel a kempingben, citromos Gösser után kutatva. Találtunk is egy szimpatikus osztrák csapatot, akikt?l vásároltunk volna, de nem volt rá szükség. Szívesen láttak minket körükben, így hozzájuk csapódtunk egy kis sörözés és beszélgetés erejéig. Habár nem olvassák ezt, azért köszönjük nekik a szíves vendéglátást.
Útban hazafelé megszaporodott a magyar tábor egy f?vel, az egyik kommuna táborhelyén elhajítva találtuk meg újdonsült barátunkat egy felfújható piros cápa személyében. Uszonyig ér? szájjal (köszi a hasonlatot Zsuzska!) vigyorgott ránk, így nem volt szívünk sorsára hagyni. Nem kis derültség közepette tértünk vissza sátrunkhoz…


(Mivel nincs még neve a barátunknak, ezért pályázatra kiírjuk. A legjobb ötletet díjazzuk a Viharock olvasói között, a nyereményt a július 9-én a Széchenyi-téren megrendezésre kerül? Ír-magyar napokon – Firkin koncert el?tt – személyesen adjuk át. :).
4. nap, 2010. június 14. hétf?

Elérkezett a búcsúzás napja, akik id?höz voltak kötve, már ébredésem el?tt megléptek. A többiekkel még egy ráér?s beszélgetés, laza fényképezkedés, kempingszék guberálás J és búcsúzkodás. Mi ketten jöttünk, de négyen távoztunk, két várpolatai srácot magunkhoz vettünk, és Mosonmagyaróváron megálltunk még egy utolsó körre, hogy kimutassuk fogunk fehérjét vagy annak hiányát. :)


A hülyeség itt sem maradhatott el, a vendéglátóipari egység teraszán üldögélve, a mellettünk lév? hentes üzlet bejárati ajtaján megpillantottuk a „T?z esetén értesítend?:” táblát. Persze név vagy elérhet?ség sehol, viszont a tábla alatt az ajtóüvegre belülr?l felragasztott lila kakas virított, teljessé téve az érthet?séget. J Ezenkívül kiderült még, hogy a hely szendvics és toast beváltó hely is egyben. :)
A gy?ri vasútállomáson kicuccoltunk, a várpalotai srácok autójára várakozva, hónunk alatt a cápát felváltva szorongatva mosolyogtattuk meg az arra járó-kel?ket. Murphyt még hazavágtam, és du. 5-re már én is fáradtan, kos(z)osan, szénné égve, de élményekkel tele érkeztem Komáromba.
Mit is írhatnék záróakkordként, egyszer?en fasza volt. Köszönöm a magyar Novarock családnak a feledhetetlen napokat (Gizmo, Fradigy, Murphy, Crabman, Berni, Pipu, Macskási úr és a többiek…), és a képeket Crabmannek és Murphynek.







Mattyy
Címkék: Novarock
Szólj hozzá a cikkhez
Friss zenei hírek
02.18. |
02.15. |
02.14. |
02.11. |
02.02. |
Hasonló cikkek
Cimkefelh?
Akela, Angelus, Brutal Assault, Club 202, Decaying Incest, Eclipse of the Sun, els? EP, Flúg, gy?ri koncert, Hardcore, Hollywood Rose, III. M?szak, Kalapács, Kowalsky, lemez, Metallica, MetalWar Fest, Neokhrome, nyereményjáték, Pantera, Pet?fi Csarnok, Progresszív metal, Punk, Red Rocket, Remorse, Rockinform, Sing Sing, Sziget, turné, új dobos