V. Verébfesztivál - 2010.07.30. Csorna

Murphy - 2010. augusztus 08. vasárnap, 07:00    
V. Verébfesztivál A várostól két kilométerre fekv? termálfürd? területén olyan zenekarok léptek fel idén, mint a Subscribe, Road, Insane, Rózsaszín Pitbull vagy a Prosectura. Mi a második napon látogattunk el.  
Reklám:
Koradélután értünk a helyszínre, vagyis a város szélén fekv? kempingbe, ahol már rögtön a bejáratnál fölénk tornyosult az idei év szétverni való, sárga-fekete színekben pompázó, marcona külsej? kartonverebe. Anno még a legels? Verében kezd?dött ez a profán hagyomány, amikor még hat bandára pogózhattak az érdekl?dök a csornai m?vel?dési házban. (TT!) Azóta, mint látjuk (nagyon helyesen) a szabadba öltözött, és háromnaposra b?vült a fesztivál, s koncertek mellett fakultatív jelleg?, versenyszer? programok is bevezetésre kerültek.
 
A Ted’s Village punk-rockos, alternatívos zenéje szólt, mikor szétnéztünk a terepen, de már délután kett?t?l voltak koncertek. Maga a környezet elég barátságosnak t?nt, valamint a tudat, hogy a legnagyobb jóindulattal sem lehet eltévedni a helyen, akármennyire trollra issza magát az ember. Ráadásul a színpad is a placc közepén kapott helyet. A tegnapi es?s, rossz id? okán inkább családiasnak volt mondható a rendezvény, telis-tele punkokkal, akik f?leg Pitbullra jöttek, bár jónéhány sátrazó is b?szen kitartott.
 
Aztán a Don’t Say A Word együttessel egy üt?s hardcore-blokk vette kezdetét. A csepeli arcoknak nemrég jelent meg a második anyaguk Ne szólj egy szót sem címmel, többek között err?l szóltak a rövid, de vel?s, magyar nyelven íródott hardcore-kinyilatkoztatásaik. Energikus, üt?s show-jukat még egy Sick OF It All feldolgozással is megtámogatták, ami számomra különösen jól esett.
 
És ha már a Koller-tesókat hoztam szóba, egyb?l utánuk lépett a színpadra a magamban csak magyar Sick Of It All-nak hívott Liberal Youth. A Berci vezette szombathelyi arcok veszettül tolták, nem véletlenül gy?lt össze annyi sapkás egyén a színpad el?tt, és élvezte keményvonalas muzsikájukat. Kisebb átszerelést követ?en az együttes két tagja - Sas (gitár) és Baja (basszusgitár) – újra felbukkant, ezúttal a szintén SCHC kötelékéb?l származó Social Free Face zenekarral. 
Egy újabb váltás következett, hiszen a punk(rock), illetve hardcore mellett a Verébfeszt harmadik legnépszer?bb m?faja nem más, mint a kompromisszumok nélküli táncos örömzene, vagy közismertebb nevén ska. A hattagú f?városi The Last Minute a ska / punk / reggae stílusok keverékében találta meg magát, s ezen összetev?k frappáns alkalmazásával egy olyan felszabadító összképet nyújtott át a közönségnek, mely garantáltan
 
A m?sor a Várpalota-Veszprém vonalán mozgó Végállomással folytatódott. A kinézetükben is a rock ’n roller életformát képvisel?, négytagú banda szép kis közönséget tudhatott magáénak. Lüktet?en fiatalos, energikus, jellegzetes punk-rock elemekkel átsz?tt dalaikba néha egy-egy ismer?sük is besegített; régi nótáik mellett az ?sszel megjelen? új lemezükr?l játszottak ízelít?t.

Legnagyobb ováció azonban kétségtelenül a Rózsaszín Pitbull - avagy a macskám dzsörzé blúzt illette, akik saját bevallásuk szerint a meglehet?sen ritkaságszámba men? ún. kabaré-rock m?faj elkötelezett m?vel?i. Kassai Gábor bugyirózsaszín pólója az évek folyamán legalább akkora védjegy lett, mint az egész koncerten Kunos Petya szájába (Kispált megszégyenít? módon) fityeg? cigaretta, haha! Nem is csalódtunk e négy komlói úrban, akik bemutatták munkásságuk legjavát, legyen szó szexr?l (Magyar p*na, Zetor), aberrációról (Pedofeeling, Nem szopnak a ministránsok), a melegekhez való hozzáállásukról (Anális Majális, Buzibár – ez utóbbi ugye a Twisted Sister klasszikus We’re not gonna takes us átirata) vagy éppen a politikáról (Lesz-e még rózsaszín az ég?). Meséltek nekünk (Tintahal, Metálmackó), hallottunk a drogos táborról, elmondták, hogy miért ne szívjunk füvet, valamint a gitáros szólamokat félretéve rap-ben világosítottak fel, hogy tulajdonképpen kicsoda az a Rubing Réka ill. Bajnai Gordon(ka). Az pedig szerintem mindenki sejti, hogy a népdalcsokrot sem kellett nélkülöznünk. Visszataps után még el?került egy régi jó ismer?sünk, bizonyos Béla bá, méghozzá a trükkösebbik fajtából, aztán pedig átadták a terepet a ska-m?fajnak.
 
Fél éjfél magasságában kezdett a déli régióközpontból érkez? Ska-Pécs - nyilván nem kell ecsetelnem, hogy vajon melyik cs?rdöngöl?s spanyol anarcho punk/ska banda slágereib?l merítenek. Tribute tevékenységükkel egyidej?leg hatalmas össznépi táncmulatság vette kezdetét, kezek-lábak együtt emelkedtek a magasba, néha poharak is, ska-ingoltak, önfeledten (és kissé már beb*szcsizva) ropták a népek, míg el nem fáradtak. Mi viszont az egész napi helytállás miatt eléggé, úgyhogy a Happy 8 Friend’s, illetve a Radical Crush nev? formációkat már nem néztük meg.
 
 
Murphy


Szólj hozzá a cikkhez