Tribute Fesztivál - Balassagyarmat, Madách Mozi / Rock Táncház, 2010.08.07.

Kezd?dött azzal, hogy amikor felszállunk a tatabányai spanommal a Balassagyarmatra tartó buszra, és mint Nógrád-megyében els?bálózók, illedelmesen megkértük a buszsof?rt, hogy szóljon már mikor lesz az az Érsekvadkert nev? település, ahol le kék szállnunk, mert sehol nem utaltak rá, az öreg szemrebbenés nélkül csak annyit mondott: „Meglátjátok, mert én is ott szállok le!” Mi van, ez most tényleg komoly hogy ? is leszáll? - néztünk össze. A busz meg megy majd magától, nemde?! Másfél órás utunk két lehet?séget foglalt magába: az els? opció szerint járm?vünk relatív gyorsan száguld, de akkor megpusztulunk bent a melegt?l vagy B.) mely szerint csigalassúsággal vánszorgunk el?re, de cserébe legalább van némi klíma hozzá. Sof?rünk – aki a busszal kapcsolatos döntési mechanizmusokban kompetens embernek érezte magát - ügyesen lavírozott e két alternatíva között. Mi pedig valami Isteni Szerencse folytán megúsztuk maradandó károsodás nélkül, de még életemben nem láttam annyi napraforgótáblát, mint ott és akkor…

Még miel?tt a célállomásra érkeztünk volna, kiderült, hogy aznap a sz?kebb-tágabb ’gyarmati térségben zenés mulatságokban kicsit sincs hiány: egyik településen délután Karamell tátogott a szikrázó napsütésben a cukorszármazékra kíváncsiskodó helybélieknek; csodálom hogy nem olvadt szét egy kupac barna masszává a színpadon; egy másikon pedig az Exotic nev? csoda koncertezik majd (ugye ez a rendszerváltozás hagyatékát magába olvasztó formáció, ami Sipos F. Tamás nevével leginkább összefügg?, pontosabban a Trabanton szállni élvezet cím? gigasláger), amire az el?z? (hulló)csillaggal szemben leginkább az id?sebb korosztály fog csápolni, hehe! Bennünket viszont egy ezekt?l meglehet?sen távoli, harmadik alternatíva érdekelt, nevezetesen egy ismertebb tribute bandákból álló concerto.

Instant gépkocsis falubemutató Patakon - ugyanis koszt és kvártély téma ott realizálódott kedves ismer?sünknél -, ahol a legfontosabb nevezetességeik idézem „még képeslapon is szerepelnek” (egyik kocsma, majd a másik). Estefelé rövid látogatás a kék-fehér áruházlánc ital osztályán, majd a balassagyarmati panoráma szemrevételezése. Házigazdánk közben pár szóban felvázolta a Balassagyarmati Rockéletet a GYELV-mátrixban (gyengeségek / er?sségek / lehet?ségek / veszélyek), különösen kiemelve olyan jelenségeket, mint a Balassagyarmati Rockmaraton.

Célunk a Madács Mozi volt; mint megtudtuk, a környékbeli koncertek legnagyobb részét e helyütt bonyolították le, még akkor is, ha a meghívott zenekar annyi rajongóval bír, mint mondjuk a Tankcsapda. Amúgy mekkora már - moziba menni koncertre. Beléptetéssel kezdetben még nem akadtak gondjaink (majd csak kés?bb jöttek el?), úgyhogy egyb?l a koncerten, köznapi nevén moziteremben találtuk magunkat. A kezd? Rage Aganist Tribute Band-et sajnos lekéstük, amit borzasztóan sajnáltunk; annak ellenére, hogy ez nem az a Subscribe-os összetétel?, zseniális hangulattal megáldott, és nem mellesleg zenei tudásában is tökéletes Guilty Parties, viszont az Iron Maidnem produkciójára id?ben érkeztünk.

Le kell szögeznem, hogy nem vagyok semennyire Maiden-rajongó, a (szó legeredetibb értelmében vett) nyivákolós, pózolós, b?rnadrágos heavy-metált, mint m?faj meg egyenesen ki nem állhatom, de ez a koncert most nagyon ott volt. Legels? szó, ami eszembe jutott színpadi produkciójukat látván / hallván, hogy profizmus. Mert hát a saját zenékkel operáló együtteseknél is viszonylag magasan van a léc, egy feldolgozás-zenekarnál meg aztán pláne. Ismerjük, tudjuk az anyazenekar munkásságát, és ehhez fogjuk viszonyítani a tribute zenekarét, nyilván. Tehát az elvárás baromi magas -  és most nem magamat akarom paradox módon megcáfolni, mert azért én is hallottam már életemben jónéhány Iron dalt, de így van. És amit m?veltek, azt valami fantasztikus volt hallani; még egyszer hangsúlyoznám: úgy, hogy én korántsem lelkesedtem a m?fajért.

Töfi csapata olyan klasszikereket húzott el? a b?vös Eddy-dobozokból (merthogy az er?sít?k mind Eddy-fejes zászlókkal voltak letakarva), mint a Fear Of The Dark, Powerslave, The Trooper, Hallowed Be Thy Name, The Number Of The Beast vagy a Run To The Hills, sajna de többre nem emlékszem. Bruce Dickinsonra hajazó frontember színpadon véghezvitt show-jába éppen úgy nem lehetett belekötni, ahogy a zenészek tisztes munkájába, csak a közönség deficites számába. Jónéhány választották a csendes-ül?s, moziszékb?l-nézzük-végig-a-koncertet akciót, néha egy-egy pattogatott kukoricás tasakkal megfejelve, a hely hangulatához igazodva, haha! Bezzeg a város büszkesége, a Megasztárt több alkalommal is megjárt Sugera Bugera ott tolta az els? sorban, haha! Még szép, hogy koncert után odamentünk hozzá pacsizni meg minden (lásd a fotón); jópofa, ?szinte arc, viszont eléggé dadog alapjáraton.

Következ? formáció a Red Hot Chili Peppers tribute band, vagy ahogy a jónépek ismerik: Er?s Pista – amit joggal nevezhetünk a Magyar Chili-nek. Harmincas éveik derekán járó srácok olyan megasláger státuszban lév? nótákat hoztak el ma estére, mint a Give It Away,
Around The World, Suck My Kiss, Under The Bridge, Californication, By The Way, Dani Californication, Dani California stb. Akármennyire RHCP-feldolgozásbanda, egy-két más, ismertebb cover is belefért a repertoárba, úgymint Blur - Song 2 (tudjátok, ez az a Woohoo!), vagy a  The Hives - Tick-tick Boom-ja. Zeneileg teljesen elismerem ?ket, klasszul játszottak, de az énekes hanyag, leszarom-stílusú roxtár-vagyok-pózerkedése meglehet?sen ellenszenvesnek t?nt, és szerintem ezzel nem voltam egyedül. A buli utáni (nyilván fogjuk az italra) magatartásáról meg nem is beszélek.

És itt jött a már el?revázolt beléptet?s-probléma. Ugyanis ha az ember ki akart menni, azt bizony nem lehetett, mert a jegy, illetve a szolgáltatás tárgyiasult formáját képez? sorszámozott papírcetli a tagot idézem „csak egyszeri belépésre jogosít fel” – tehát ki már nem jöhettél vele, hiába öt perce vetted meg. Ezt aztán végképp nem értem, mivel hamisítani nem igen lehet, kocsma vagy non-stop sem volt a közelben, de ?k tudják. Ami azonban a legf?bb problémát jelentette, hogy az egész helyen nem volt semmi leveg? – nyilván ezért mentünk volna ki. Fent a kocsma-részen alapból áll a füst - vége felé már teledohányozták az el?térül szolgáló részt is -, bent légkondi vagy valami szell?ztet? rendszer nuku, hátsó udvar vagy valami nyitott placc szintén negatív, úgyhogy abszolút nem járt a leveg?. Egyedül csak a bejárati ajtóhoz közel juthattál némi friss oxigénhez. Visszatérve: olyan felvilágosult beléptetési eszközökr?l, hogy pecsét vagy karszalag pedig még véletlenül sem hallottak, mindegy…

Az este befejez? zenekarának posztjára pedig ki mást hívhattak volna el, mint a honi táncolós, örömzenés színtér egyik jeles képvisel?jét SKA-Pécset. De a srácok sajnos nem jöttek, így nagy bánatunkra az önfeledt cs?rdöngölés elmaradt. (Err?l persze mindenkit elfelejtettek tájékoztatni.) Rockdiszkóval némileg próbálták enyhíteni a dolgot, de az azért mégsem ugyanaz, amikor a könyöködön kijöv? Nirvanára szagos fiataljainak dallamára vonaglassz vagy mondjuk a SKA-P kirobbanó ritmusaira…

Negatívumok ellenére úgy érzem, mégis megérte eljönni, bulizni egy klasszat, és az se mellékes, hogy felfedeztünk egy másik megyebéli, er?s rajongóik bázissal rendelkez? koncerthelyet. Lehet, hogy megtartom jó szokásomat, és jöv? héten már egy újabb, még felfedezetlen helyr?l, és megyéb?l jelentkezem, haha!