Immáron másodszor mosta el Kárpátalját az Ezüst–Patak sebes sodrása!

andoca - 2010. augusztus 19. csütörtök, 07:00    
2010. augusztus 7.-én megrendezésre került a XII. Kárpátaljai Magyar Dalverseny, melynek ezúttal Kisgej?c (Ukrajna, Ungvári járás) adott otthont.  Az est fénypontja az az Ezüst–Patak zenekar volt, mellyel tavaly már találkoztunk egy mez?gecsei bulin. Akkor vendégzenekarként remek bulit csináltak, kíváncsian vártuk tehát, hogy egy önálló koncerten mire képesek!
Reklám:
A zenekar beállását követ?en tökéletes hangzást biztosítottak a helyi hangtechnikusok, majd este 9 órától színpadra léphetett a zenekar, amit hatalmas ovációval fogadott a kárpátaljai közönség.

Els? daluk a Bels? láng volt. A nóta zakatoló ritmusával a zenekar pillanatokon belül táncra perdítette közönséget. Felemel? volt a látvány, ahogy a koncert kezdeténél a Beregszászból érkezett közel 20 f?s rockzene-kedvel? csapat, rögtön az els? sorban helyet biztosítva magának, ?rült villázással biztatta a folk rock csapatott. Szinte eggyé válva a zenekarral, felvették a ritmust és fergeteges „táncba” kezdtek, amit a rock szakmában csak pogónak neveznek! Na, ez a tánc!
Ezüst Patak
Ezt a jó hangulatot csak fokozni tudták a Nevetni volna jó cím? nótájukkal, ekkor már szinte mindenki táncolt, hiszen leghátul néhányan ültek ugyan, de nem sokáig, mert olyan hangulatot teremtettek a zenészek, hogy kicsi és nagy táncolt kifulladásig. A tökéletes összhang a színpadon, ahogy egymás hangszerét érezve játszott a csapat - csodálatos volt. Ezt érezve a közönség imádta ?ket!

Három egymást követ? minden porcikát megmozgató pörg?s nóta után, következett a második lemezr?l, a jól ismert és egyik legenergikusabb nóta, az Unalmas dal. Hú…, na, erre a szerzeményre hatalmasat pörgött a tömeg. Héri Attis kíméletlenül verte az ütemeket, erre rákontrázott Szécsi Attila fantasztikus heged? játéka is, na és Gabrieli Richárd hangja és gitár/basszusgitár-kezelése és éneklése sem volt utolsó, Rémi Tündével és Pivarcsi Gáborral akkorát énekeltek, hogy egy külön világban éreztük magunkat.

Ett?l fogva már úgy éreztük, hogy nem maradt több szusz bennünk a folytatáshoz, és mégis. Szinte pihentet?en hatott mindenkire a K?be zárva cím? szerzemény. Tünde gyönyör? hangjával megmelengette a megfáradt közönség szívét, Richye kellemes dark-os hangjával egybeolvadva.

A pihenés nem sokáig tartott, mert ezt követ?en még két szuper darab következett: a Vágyak és a Vívódás. Majd a Hogyan lehet csendült fel, ami egy himnuszszer? szerzemény. Jó érzés volt látni és átélni ezeket a pillanatokat, mikor a közönség összekapaszkodva énekelt együtt a zenekarral!

Ezután az elgondolkodtató, fájó darab után, Attis lendületes dobpergéssel térítette magához a könnyes szem? közönséget. A Karácsonyi dal következett, mindenki újra táncra perdült és sok - sok mosolyt varázsoltak az arcokra. Mert ezek után jöttek ám a legremekebb Ezüst–Patak szerzemények: Ezüst-Patak, Naiva, Jó barát, Csángó leány, Gyönyör?ség, Szenvedély.
A zúzós riffelésekt?l beindult közönség hangulatát csak spannolni tudták a Szajha cím? dal páratlan-hatású zakatolásával. Na, ezzel a pajzán nótával sikerült szinte mindenkib?l kicsalogatni a lelke mélyén szunnyadó kis ördögöt. A csajok már-már erotikusnak t?n? táncukkal lázba hozták a félmeztelen férfi rockereket. Attis látványos, vérpezsdít? dobolása, Szecsi fergeteges improvizálása a heged?n és Pivi virtuóz billenty? futamaival szó szerint megvadították a jelenlév?ket!

Itt már végünk volt, már nem is éreztük a végtagjainkat, mindenki fel volt dobódva, a hangulat remek volt, és az ezt követ? két nótát mindenki kivétel nélkül iszonyatos tempóval táncolta végig.

A zenekar két lemezér?l az összes szerzemény elhangzott, profin összeállított m?sortervvel, nagyon jól összeválogatott sorrendben hallhattuk az összes dalukat.

A Szabad élet után a zenekar megköszönte a közönség közrem?ködését és a hangszereiket letéve, a néz?tér sz?nni nem akaró tapsviharba kezdett. Nem!! Nem mehettek el csak úgy! A hálás közönség visszahívta a zenekart!

Ráadásnak még 5 fantasztikus szerzeményt hallhattunk: Hogyan lehet, Olvadó jég, Hold Fény, Csángó leány, Szajha. Na, mondhatom, a végére még jól meg táncoltatták a népet, volt, aki a 3 órás koncert után, a füvön fekve próbált új er?re kapni, a 1,5 órás hazafelé vezet? úthoz.
Ennek a remek hangulatnak a titka egyszer?: a srácok, szível, lélekkel átadták magukat a közönségnek és a zenének, ezzel felejthetetlen élménnyé varázsolva az esténket! Richye búcsúzóul még elmondta: a zenekar talán az eddigi legjobb buliján van túl!!

A közönség és a magam nevében is köszönjük az Ezüst–Patak zenekarnak, hogy eljöttek hozzánk és reméljük, hogy még eljutnak Kárpátalja más területeire is! A továbbiakban sok sikert kívánok a csapatnak!

Hajrá Ezüst–Patak!!!

Andóca (Pál Andrea)


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez