Muderdolls - Woman and Children Last

Minden Joseph Poole-lal - közismertebb nevén: Wednesday 13 – kezd?dött, mikor a zenei pályafutását kezdve a Psycho Opera és Maniac Spider Trash viszonylag névtelen formációi után megalapította a nem éppen zeneipar-kompatibilis nev? Frankenstein Drag Queens from Planet 13 horror-punk/rock együttest, amely feloszlásáig öt stúdióalbumot és hat EP-t tudhatott magáénak.

Amikor aztán 2002-ben megalakította a Muderdolls nev? horror-szuperprojektet olyan zenészekkel, mint Joey Jordison (Slipknot) vagy Trip Eisen (Static-X), az el?z? bandából vett kölcsön jónéhány, akkor már sláger-kategóriás dalt: Love At First Fright, Kill Miss America, 197666, Let's Go To War, Twist My Sister, Die My Bride. És a koncerteken is el?szeretettel játszottak olyan „kevéssé ismert” Frankeinstein-nótákat, mint a Mr. Motherfucker, a I Love to Say Fuck, a Crash Crash, a Scary Song, vagy a Rambo. Szóval azokat a mélyen beágyazott punk-rock gyökereket nem lehet elfelejteni, haha!

Mikor 2005 fele a Murderdolls-projekt úgymond „lecsengett”, horror-babánk szólóban folytatta tovább. Wednesday 13 név alatt kiadott lemezei közül az els? kett? elég klassz lett (Transylvania 90210: Songs of Death, Dying, and the Dead (ITT!), Fang Bang (ITT!)), a harmadik (ITT!) és negyedik anyaga (ITT!) már nem annyira.

Aztán egyszer csak Wednesday és az éppen akkor szünetet tartó Slipknot festett arcú, dobos-gitáros zsenije, Joey Jordison összefogott, és mivel a több ex-Muderdolls tag – nevezetesen: Acey Slade (gitár), Eric Griffin (bassz), Ben Graves (dob) - nem volt kapható rá, hát duóban készítették el a folytatást. Wednesday 13: ének, szöveg, szinti, gitár, basszer; Joey: gitár, dobok, háttérvokál.

Így esett, hogy egy sokkal sötétebb, komolyabb, és mindenekel?tt technikásabb, jóval metálosabb lemez született, amely azért nyomokban tartalmazza a régi Murderdolls-ban permanensen tomboló, fékevesztett és felszabadult punk-rock hangulatot. Külön kiemelend?, hogy az els? albumhoz képest (Beyond The Valley OF The Murderdolls) jóval komplexebb, megfontoltabb lett, Joey brutál metál-riffjei (Bored 'Til Death, Death Valley Superstars, My Dark Place Alone, Homicide Drive nótákban) és rafinált duplázásai is csak ezt mutatják, pazar szólóiról nem is beszélve!

És hogy konkrétan mit tartalmaz a Woman and Children Last? Nézzünk hát bele: egy rövid, bizarr és sötét bevezetés után (The World According to Revenge), melyben megtudjuk, hogy megérett az id? egy kis visszavágóra, egyb?l arcunkba csapnak a slágerek (kábítószerekkel foglalkozó Drug Me to Hell, a már-már giccsesen dallamos Nowhere, a világvégét taglaló, egyébként igen tökös Death Valley Superstars, és persze az els? videós nóta, a My Dark Place Alone). Találhatunk még majdnem fülbemászó dallamokkal operáló, ún. pszeudo-slágereket (Summertime Suicide, Homicide Drive, Nothings Gonna Be Alright), szemtelenül punk-rock szerzeményeket (Rock 'N' Roll is All I Got, Whatever You Got, I'm Against It), és persze ott vannak a szimplán élvezet? dalok (Chapel of Blood, Bored 'Til Death) is. Egyedül talán a Blood-Stained Valentine nem talál hozzám sehogyan sem utat.

Summa summarum: egy okosan összerakott, príma hangzású, hangulatos anyag; akinek eddig tetszett Wednesday valamely formációja vagy esetleg alapból is ’dolls fanatiker, annak kötelez? darab!

Right To Remain Violent - 2002

Beyond the Valley of the Murderdolls - 2002

Women and Children Last - 2010