Jaldaboath - The Rise of the Heraldic Beasts

2008-ban megjelent egy EP-jük, Hark the Herald címmel – tulajdonképpen ez volt a mostani, tízszámos The Rise of the Heraldic Beasts lemezük bevezet?je, ha úgy nézzük. Írtak hozzá még néhány iszonyatosan hangulatos számot, így született meg a cikkem tárgyát képez? anyag.

Közel háromnegyed órás korongjuk b?velkedik a jobbnál-jobb középkori hangulatban íródott, fülcseng? dallamokban, harcra buzdító csordavokálozással, mokány tempókkal, de találhatunk még kollektíven elkövetett kocsmai mókázásokat, folkos üdvrivalgásokat, vásári hangulatot, és még a Da Vinchi kódról is énekelnek. Minden egy helyen, ami ahhoz kel, hogy a modern világunkból hirtelen a középkori érában érezzük magunkat – ehhez pedig külön segítséget nyújtanak a számok elején-végén bevillanó zenés atmoszférikus hangulatképek. A March to Calvary insturmentális tétele pedig külön erre épül.

A magát szolidan csak Grand Master Jaldaboath-nak nevez? gitáros, szintis frontember precízen, szabályosan kidolgozott minden egyes számot (átlag négyperces tételekr?l beszélünk), ezen felül pedig ízes angol dialektusa még egy fokkal szimatikusabbá teszi, az amúgy is már eléggé befogadható-barát összképet. Hangja iszonyatos módon illik ezekhez az életörömömköd? dalokhoz!

Legutolsó ilyen jelleg? hatalmas lelkesedéssel töltött, egy teljesen más fantasy világba ringató zene, amit hallottam, a kaliforniai Nekrogoblikon (ITT!) humorral és természetesen úton-útfélen el?kerül? goblinokkal telet?zdelt folk-death metálja volt. Na, most a Jalbadoath heraldikus középkori folk-metáljának élvezeti faktorát hasonlóképpen tudnám csak jellemezni, csak lovagokkal, várakkal, királyi udvarral, no meg persze csatákkal. Jelszó pedig: hallgatni és táncra perdülni… legalábbis itt belül az agyban!!