Kis ember hatalmas személyiséggel: Keith Caputo, Zoli Band @ Dürer, 2010.09.27

Gabriel - 2010. október 05. kedd, 07:00    
A Dürer Kert apró - a szó szoros értelmében véve - gyöngyszemeket rejt. Ilyen volt az ingyenesnek meghirdetett Zoli Band és Keith Caputo koncert is.
Reklám:
7 órakor - amikorra a kezdés ki volt írva - még nem sokan lézengtek a helyszínen. Valószín?leg ?k már sejtették, amit én nem: a kezdés csúszik. A nagyteremben az id? múlásával a tömeg fokozatosan duzzadt és ezzel egyenes arányban csökkent a pulthoz jutás esélye. A korán érkez?k privilégiumát élvezve (vagyis sörrel felszerelkezve) kíváncsian vártam mit hoz a ma este. 8 óra után nem sokkal elhalkult a háttér zene és megjelent az els? zenekar a színpadon.
 
A Zoli Bandet már ismertem, bár él?ben még sosem láttam. Téglás Zolit f?ként az Ignite frontembereként láthattuk eddig Magyarországon. A mostani felállás nem az eredeti Zoli Band volt, hanem magyar zenészek társaságában lépett színpadra Zoli. Számomra mindig élmény ?t színpadon látni, mert kézzelfoghatóan árad bel?le a szeretet, a kedvesség és a közvetlenség. A hangzásra nem lehetett panaszunk, hiszen szépen szólt minden. Zoli szárnyalt a színpadon.
Téglás Zoli
Kedves tört magyar akcentusával mesélte el a számokhoz kapcsolódó történeteket, hogy ett?l még jobban a magunkénak érezhessük a zenét és az élményt. Minden tiszteletem az övé, mert képes elhitetni a közönségével, hogy az élet szép, hogy adni jó és pár órára elfelejthettük azt a csúf valóságot. Volt Wash away, Hold me és sok más is a már megjelent Red and Blue Album címet visel? kétkorongos lemezükr?l. Különleges csemegének számított a Tavaszi szél vizet áraszt angol szöveggel keverve, ami Zoli kedves akcentusával igazán megható élmény volt. A közönség nehezen engedte el ?ket, ami nem is csoda, mert hogyan is lehetne a bandától kapott élményekt?l csak úgy egyszer?en lemondani. Remek el?adó, remek koncert.
 
Nagy izgalommal vártam Keith Caputót, mert hogy teljesen ?szinte legyek túl sokat nem tudtam róla. Csupán az el?zetesen megtekintett youtube videók nyújtottak némi támaszt abban, hogy mire számíthatok. Keith a Life of Agony énekeseként már több, mint húsz éve ?zi az „ipart”. A mostani este során egy teljesen más, sokkal lágyabb oldalát mutatta meg. Sajnálom, de nem hagyhatom szó nélkül a küls? adottságait. Aki már látta él?ben tudja, hogy milyen alacsony. Én is hallottam róla, de él?ben minden képzeletemet felülmúlta. Mindenki ismeri a mondást: kis ember... hatalmas személyiséggel jár. ? pont ilyen. Alacsony, de a maga módján hatalmas.
Keith Caputo
Az els? perct?l kezdve hihetetlen energia áradt bel?le és egyszer?en vonzotta a tekintetem, mert élt és vibrált a színpadon. Nem is jutott többet eszembe, hogy a testi adottságain mosolyogjak. A számok közben és között kedvesen kiintegetett minden ismer?snek és ismeretlennek. Folyamatosan kommunikált a közönséggel: hol lehajolt hozzájuk, hol a tömegbe nyújtotta a mikrofont, hol egyszer?en csak lepacsizott az els? sorban állókkal. Az elmúlt id?szakban hosszabb id?t töltött Hollandiában, aminek köszönhet?en csupa kiváló holland zenész társult mellé a mostani turnéra. A szólógitáros fiú szerényen meghúzódva állt a bal szélen, de amint szóló lehet?séghez jutott – és erre volt is alkalma – megcsillogtatta tehetségét. A koncertnek volt egy íve, hol lassabb, hol dögösebb, rockosabb számok kerültek terítékre, amit?l lüktetett az egész. Egy-egy lírai nótánál Keith maga is akusztikus gitárt ragadott. Volt Nothing to lose, New York City és egy érdekes Cindy Lauper feldolgozás a Girls just wanna have fun is. Ez a szám egy bizarr kifacsarása volt ez eredeti változatnak, hiszen a Cindy-féle bulizzunk érzés helyett sokkal szomorkásabb stílusban adta el?, amit?l olyan érzésem támadt, hogy mi n?k nem is akarhatjuk azt a szórakozást annyira.
Zoli+Keith Caputo
A ráadásban Zoli is feljött a színpadra, hogy együtt énekeljenek. A szám közben beengedtek minket egy kicsit a magánszférájukba. Képet kaphattunk arról, hogy milyen hangulatban is telhet nekik ez a turné: látszott, hogy kölcsönösen tisztelik és támogatják egymást.
 
Az egész este alatt volt valami megfoghatatlan érzelmi plusz, ami már-már rózsaszín ködbe vonta a mi kis szürke hétköznapjainkat. Láthattuk az egymás iránti tisztelet csodálatos példáját és feltölthettük a kis energiaerszényeinket a zimankósabb id?kre. Remélhet?leg lesz még ilyen koncertben részünk.
 

Gabriel
 


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez