El Pollo Loco - When Walls Fall Down

Murphy - 2010. október 08. péntek, 07:00    
El Pollo Loco - When Walls Fall DownA VIHAROCK.HU olvasóinak biztosan nem kell bemutatnom, de a gy?ri zajongásokra aktívan járó közönség is nyilvánvalóan ismerheti az utóbbi id?ben koncertet-koncertre halmozó groove-metál zenekart, melynek tavalyi EP-je után megjelent els? albuma.
Reklám:
Az El Pollo Loco – köznapi nevén ?rült Csirke - alig két éve alakult Gy?rben, és kitartásuknak valamint szorgalmuknak köszönhet?en hamar a város meghatározó metál zenekarává váltak. Emiatt örvendetes aztán a hír, hogy szeptemberre elkészült bemutatkozó lemezük, ami az EP-jük dalainak kissé sablonokban történ? gondolkodásától mert nyitni, így egy sokkal merészebb, szabadabb, ugyanakkor a különféle eltér? stílusokat ötvöz?, ötletekben gazdag, kreatívabb anyag lett. Eredetileg tizenegy számot vettek fel, de a Liar cím? szerzeményüket a tavasszal megjelen? EP-re tartogatják, merthogy a srácok ?szi-téli lemezbemutató koncertturnéjuk után sem lazsálnak…
 
És akkor jöjjenek a dalok, szépen sorjában:

#1 The Black Continent
Zakatolós kezdés után kezd?nótánk belassul, majd pedig átmegy egy „mocskosan” ritmusos (ez az a tipikus fejrázogatós feeling, haha!), szöveg-odamondagatós részbe á lá Szilárd, majd a refrénnel újra visszahozzák a dal elején is hallható iszonyatosan energikus lendületet, és így tovább három percig J
 
#2 A Key
Nem szaroznak a srácok, egyb?l beadják a kulcsot, haha! (már elnézést a hülye viccért!) Szóval in medias res pörkölés, aztán a nemsokára el?bukkanó ravasz kis fülbemászó ínyencség is baromira ott van a szeren, akárcsak a refrén, egyszóval egy igen eltalált nóta ez is.
 
#3 Why Should I
Ez a dal nem egy mai „csirke” - hogy megint egy szar viccel éljek, haha! Anno még a banda legels? felállása idején íródott, ebb?l kifolyólag kapott helyett a demón. Az ösztönb?l fakadó nyers metál és a fejmozgatós rap-es témák szemtelen és frappáns módon történ? összemosása zajlik benne (koncerteken valami hatalmas szokott lenni!); csordavokálos téma szintén klassz. Szilárd meghitt önvallomása után még b?ven marad id? egy nyúlfarknyi, de annál intenzívebb zúzásra, háhá!

#4 When Walls Fall Down
Címadón dalunk hangulatos basszerel indul útjára; az eleinte gitárhiányos verzében rafináltan kúszik be a hathúros, hogy aztán egy kollektív pörgéssé fajulva, a refrénben ugrálhassunk rá egy oltárit! Már így is rendkívül szimpatikus nótánkat csak tovább támogatja a vége felé esedékes tempóváltás, valamint a rövidke szóló…
 
#5 I Will Survive
Szó sincs róla, hogy Gloria Gaynor örökérvény? slágerét dolgozták volna fel, mint annyian már szerte a világon, csak épp ezt a címet kapta a loco-metál jegyében, haha! Zord dob, fület csábító groove, majd pedig komor ének, de mindenb?l aztán egy korrekt kis nóta körbevonalazódik. Hangulatos, lüktet? refrénnel, egyszóval szépen össze van rakva.

#6 Worm Of A Man
Aki volt már legalább egy EPL fellépésen az bizonyára tudja, hogy a Bullshit gúnynévvel illetett mindig a záró szám szerepében tetszeleg, egyfajta tejszínhab (vagy éppen a cseresznye, ízlés dolga) a Loco-tortán, vagyis a csúcspont – itt viszont majdnem a lemez középen kapott helyet, bár nem mintha ez valamit is levonna az élvezeti értékéb?l, mivel e sorok írójának konkrétan ez a legkedvesebb száma, haha! Tudvalév?, hogy dalunk nem mostanában íródott (els? változata még a demón is szerepelt!), most csupán átdolgozták, kicsit felturbózták (basszerkiállás például), hogy egy gyorsabb, lendületesebb, és mindenekfelett jóval hatásosabb és zúzósabb slágert kapjunk, amire él?ben aztán garantáltan elszabadul a mosh, f?leg a veszett vadként dühöng? refréneknél…
 
#7 I Have To Die
Lemezünk leghosszabb dala a maga négy percével, viszont egy cseppet sem jelenti azt, hogy unalmas lenne vagy ilyesmi. Fura, kicsit talán bizarr hangulatú verzéje fokozatosan vált át, s mire a refrénhez ér egy egészen „dallamos” lesz, bár RP hangja is helyenként szokatlanabb, mint akármikor, de mégis ezekt?l az el?bb említett kuriózumtól válik egy újabb, feledhetetlen darabbá.

#8 Brain washed
Erre a dalra hirtelen nem is tudok mit mondani, hiszen a szokásos Pollo-metálkodás zajlik benne: szóval sok groove-zúzással, de ezenfelül semmi extra különlegesség, szóval annyira nem kiemelked? darabja az albumnak, viszont amit kit?zött magának céljául, azt teljesíti: vagyis tömör és üt.
 
#9 On the ground
Dobos témával startol, majd jön egy adag sablon zúzda, standard basszus kiállás RP-tól, majd egy dob-ének verze után („ejn, cvej, drej” – csak hallgassátok meg, haha!) egy nem túl domináns refrén. Én azt mondom, hogy még elmegy kategória, de tuti nem lesz bel?le „közönségkedvenc”.
 
#10 Nightmare
Kezdeti dühöng? groove-ok után minden különösebb figyelmeztetés nélkül átugrik egyfajta hard rock ritmikába, emiatt kelti fel egyedül az ember figyelmét. Szélsebes zúzások, és az el?bb említett megfontoltabb, letisztultabb hard rock témák váltogatják egymást, nekem kicsit fura ez a koncepció, de majd biztos megszokom én is. Szólóját viszont minden ellenérzés nélkül fogadtam, és dicsérem.
 
 
A lemez egyébként ingyen letölthet? a banda weboldaláról:

  
Murphy


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez