Dofka - Humanity Bleak

Feca - 2010. október 20. szerda, 07:00    
Dofka - Humanity Bleak Teljesen véletlen akadtam rá az amerikai melodikus progpower metal banda, a Dofka idei albumára. Aki szereti ennek a vonalnak az amerikai változatát (Savatage, korai Fates Warning, Jag Panzer, Sanctuary, Nevermore), az boldogan olvashatja is tovább az írást, hiszen az idei év meglepetés-zenekaráról van szó a továbbiakban!
Reklám:
Az els?, ami megemlítend? a csapattal kapcsolatban az, hogy már 1989 óta együtt vannak, de ez csak a harmadik sorlemezük. A banda vezet?je az a Jim Dofka nev? fickó, akik a szintén amerikai power metalban utazó Psycho Scream gitárosa. Ez utóbbi zenekart a nagyérdem? onnan ismerheti, hogy anno Chuck Schuldiner ebb?l a brigádból hívta meg énekelni Tim Aymar énekest a Control Denied, már megjelenése pillanatától klasszikus The Fragile Art of Existence albumára. Csak a statisztika és érdekesség kedvéért – a már említett két zenész együtt tolja még Pharaoh nev? power csapatban is.
Dofka 
Valószín?leg hobbizenekarról van szó, ha az idei album még csak a harmadik alkotásuk. Mivel a korábbi anyagaikat nem ismerem, így nincs viszonyítási alapom az el?z? munkáikkal. Azon viszont csodálkozom, hogy a magyarországi online, vagy nyomtatott sajtóban még nem olvastam róluk semmi figyelemfelkelt? írást. Hiszen szépen szárnyaló énekdallamok, vokálok, ízes, néhol neoklasszikus gitárszólók és nem bonyolult, de betonbiztos alapokra épül a Dofka muzsikája.
 
Személy szerint úgy vagyok a power metal stílussal, hogy annak nagyon változatosnak kell lennie ahhoz, hogy ne feküdje meg a gyomrom id?nap el?tt. Az idei Nevermore pl. nem igen talált be nálam, és ?szintén szólva már elég rég hallottam fülemnek való, min?ségi anyagot ebb?l a stílusból. Amerikai power-r?l van szó, mint korábban már említettem…
 
Tíz dal szerepel a lemezen. Vannak itt Nevermore-osan vontatva-zakatolva triolázó (Evocation), a Control Denied-ra hajazó elborult (Second God) valamint a francia progpower Adagio utóbbi, hörgéseket sem nélkülöz?, komor hangvitel? albumait megidéz? (Immaculate Lie, 23 Pine Avenue) témák. A szólók minden dalban fenségesek. Nincsenek annyira kim?veltek, mint Jeff Loomis munkái, de nincs is rá szükség, mert ezekben a nótákban ezek tökéletesen megállják a helyüket. A b?g? röfög, pulzál a számomra ismeretlen James Babcock (This Tortured Soul) kezében, aki nem szégyell – jó amerikai módra – bonyolult futamokat tolni a szaggatott, zakatolós, doom-szer?en hömpölyg? témák alá. Végülis minden zenész ismeretlen számomra, így a dobos sem kivétel ez alól. Mike Barnett feszesen játssza végig az egész lemezt. Nyoma sincs felesleges technikázásoknak, de a beütések, kétlábdobos taposások és break-ek mind a megfelel? helyre kerülnek.
 
Andrew D’Cagna énekes nagyív? dallamokat hoz (külön érdekes a Place Vendome-szer? refrént idéz?, Kiske-s World On Fire) végig a lemezen, kivéve azokat a momentumokat, ahol a hörgést kívánja meg a dal hangulata. Hol Zakk Stevens-re, hol Warrel Dane-re hajaz az énekstílusa, de igazából nem tudnám pontosan behatárolni. Egy biztos, ehhez a muzsikához tökéletesen megfelel.
 
Tudatosan hagytam utoljára a zenekarvezet?-gitáros Jim Dofka nevét. Megérz?dik a rutin a játékán és a dalszerkezeteken. Bár valakinek kétszer húsz év is kevés lenne ahhoz, hogy hasonlókat produkáljon, mint az említett úriember. Igazából a középtempótól nem igen térnek el a tíz nóta során, de ezek mindegyike egyedi hangulattal bír. A szólók pedig überzseniálisak. A címadó dal, a Tragedy Remains, a Bitter End - de említhetném akármelyik dalt is – szólója minden progpower rajongó szívét meg fogja dobogtatni.
 
Nem is ragozom tovább. Nálam megszületett a 2010-es év progpower lemeze, amit maximum egy új, részemr?l nagyon várt Adagio tudna csak félretolni a dobogó legfels?bb fokáról. Egy kifogástalan, egyedi alkotás!

Dalcímek:
01. Tragedy Remains
02. Evocation
03. The Bitter End
04. World On Fire
05. Humanity Bleak
06. Second God
07. Blood Runs Black
08. Immaculate Lie
09. This Sacred Flame
10. 23 Pine Avenue

Tagok:
Jim Dofka - gitár
Andrew D’Cagna - ének
James Babcock - basszusgitár
Mike Barnett - dobok

 
-feca-


    Megosztás:
Címkék: Dofka
Szólj hozzá a cikkhez