Paddy and the Rats @ Black Rock, 2010.10.12.

Murphy - 2010. november 14. vasárnap, 12:20    
Paddy and the RatsMióta a legendás To-Rock pincében (újra) megnyílt a Black Rock, már csak egy fergeteges bulira volt szükség, hogy mindenki megismerje a helyet, és újra visszatérjen az élet a föld alá! Erre pedig kiváló alkalmat és önfeledt szórakozást ígért az ír kocsma-punkban jelesked? Paddy és az ? zenél? patkányai.
Reklám:
Ír kocsma-punkról lévén szó, számomra evidensnek számít, hogy meg kell alapozni az estét, így hát kapásból magamhoz vettem egy korsóval a világ legnépszer?bb szabadid?-italából, majd még egyet. Közben pedig szépen telt a placc - egy puszi ide, egy pacsi oda, sorra bukkantak fel a régi cimborák, haverok. Csendben konstatáltam, azért mégiscsak máshogy (igényesen) néz ki a hely, mint anno a régi füstös, mocskos, teljesen sötét To-Rock pince; bár mondjuk annak is megvolt egyfajta hangulata, haha! (Aki anno odajárt – szerintem vagyunk jópáran – tudja, mir?l beszélek, haha!)
 
Nyolcórás kezdést persze nem kellett komolyan venni, inkább csak az estére potenciálisan betárazott sörmennyiséget, haha! Tudvalév?, hogy a másik helyen éppen Junkies koncert zajlott, de az igazat megvallva elég kevesen voltak ott, mindenki ide jött mulatni, kiereszteni a g?zt az egész hetes hajtás után!
 
Az id?t nem tudom megsaccolni, inkább valahol a negyedik és ötödik korsó söröm között zenét véltem hallani, így el?reszivárogtam; persze útba ejtve a színpad melletti kis pultot meg a hangmér? Zaki bácsit. Öt kifent fiatalembert foglalta be a színpadot, mögöttük a molinó hirdette, hogy kik is ?k. Hamarost az énekes Paddy is megjelent Francis Drake-t megszégyenít?, eklektikusan „korh?” öltözetében, így megkezd?dött a fergeteges haddelhadd!
 
Zenéjük lelke tradicionális ír kocsmazenében gyökerezik, ámde dalaik bázisát mégiscsak a könnyen befogadható, lendületes punk-rock dallamok adták, így nem csoda, hogy a népek egyb?l táncra perdültek, hol ugrálva pattogtak, hol vehemensen taszigálták a másikat.    Tisztára füstös kiskocsma hangulat kerekedett ez el?bb vázolt dolgok okán, a roppant fülbemászó heged?szólamok pedig csak tetézték az örömfaktort, bár helyre kis gitárszólókban sem volt hiány! Látszott, hogy nem csak, hanem az egész banda rendkívül jól mulat, csinálták a show-t rendesen, hatalmas riszpekt ennek a miskolci brigádnak!
 
Munkásságukban nem vagyok igazán jártas, hogy milyen dal hangzott el (vagy éppen nem) abba most ne menjünk bele, arra viszont egészen emlékszem, hogy saját nóták mellett a Drunken Sailor világhír? himnusza és a tradicionális Whiskey in the jar is elhangzott. Rendesen megizzasztották a népet, szinte már-már a plafonról csorgott az izzadság, és még távolabb is egészen jó id? honolt. (?k nemkülönben maximálisan kizenélték magukat.) Hála az említett színpad-közeli pultnak, szomjas sem sikerült halnunk, haha! Összegezve, iszonyat jó buli volt, sajnálhatja, aki kihagyta!
 
 
Murphy

Képek itt!


Szólj hozzá a cikkhez