Addig tart, amíg jó.. - Hollywood Rose DVD ajánló

Molnár Enik? - 2010. november 22. hétfő, 07:00    
Hollywood RoseKoncert DVD-t a nagyok készítenek, és ?k se gazdagodnak meg bel?le. Valójában ez az ipar a már feloszlott bandáknak, egykor volt nagyoknak tesz jót, akiket él?ben már ember nem fog látni. Ezek filmes szempontból sablon munkák, extrákba az életrajzok, a hangot digitálisan azért húzzuk fel kicsit, hogy jól szóljon az otthoni 5.1-ben, és mehet a szalagra.
Reklám:
A kritikusnak itt nincs munkája. Nemrég azonban hozzájutottam egy lemezhez, aminek érdemes némi figyelmet szentelni, mert bár egy zenekar körül forgott, közel sem széria darab.

Amikor el?ször olvastam magáról a készül? filmr?l, kicsit utána kellett néznem a bandának. Természetesen azért a nevükb?l kikövetkeztethet?, és itt már ideje kimondani, hogy a Hollywood Rose zenekarról van szó, szóval azért nem kell különösebb szakértelem, hogy rájöjjünk, egy Guns’n Roses tribute-el van dolgunk. De az is megjegyzend? itt, hogy a fiúknak vannak saját számaik, saját lemezük. Október közepén pedig kijött Addig jó cím? filmjük (egy saját nótáról elkeresztelve) mely egy riporter barátságából, és nyolc hónapnyi munkájából született.

Gyakorlatilag egy turné filmr?l van szó, melyen igen komoly nyomot hagy a tévériportos szerkesztés és vágásmód, ami nem feltétlenül el?ny, de legalább az értelmez? kommentároktól nem kell most tartanunk. Szalai Anett, a film készít?je kitett magáért, megkímélte néz?it az ebben a házban sírt fel el?ször a dobos, és ezen a játszóterén kezd?dött minden, mikor a négyéves Lacika el?ször énekelt a hintában töltelékekt?l. Ezt a dramaturgiai hiányt az állandóan figyel? kamerával pótolta, s így sikerült a komfortos interjúk és a koncert utáni partivideók közt taposósan ?szinte mondatokat is elcsípnie.

Ami az el?nye ennek a szerkesztésnek, az egyben hátránya is, mert nem hagyja készít?jét eltávolodni vizsgálata tárgyától, aktív résztvev?vé olvasztja. S míg a számára már ismert és érthet? világban szórakoztató anyagokat gy?jt, a néz? számára ez helyenként már túl sok, s a szó legenyhébb értelmében fárasztó. Mindazonáltal jogosan feltételezve, hogy közönsége túlnyomó részét a zenekar kedvel?i teszik majd ki, az ? szemükben valószín?leg bocsánatos b?n a családias hang. Végeredményben egy nagyon is érthet? és szerethet? anyagot kapunk, mely nem feszeget semmiféle határt, s valójában teljes egészében a kortárs rock’n roll alkotta univerzumban kalandozik, annak szebb és csúfabb oldalival.

A zeneipar átalakulása áldott-átkozott folyamat, de hál’ isten egyre kevésbé élez?dik ki a zenekari és közönségigények ütközésére. Egy évtizede még évi tíz-húsz-harminc fellépéssel elélt bárki, akinek jól fogyott a lemeze, s b?ven akadt id? a népszer?ség kiélvezésére, no meg a következ? korong összerakására. Aztán minden borult.

Nem kell felsorolásba kezdenem, hogy tudjuk, számtalan sikeres, vagy épp kevéssé ismert formáció oszlott fel és t?nt a semmibe az elmúlt években, például mert nem bírták a folyamatos koncertezést, ami immár egyedüli megélhetési forrásukká vált. A stúdióbandák, akik egy-egy fellépés erejéig állhatták egymást, hamar feladták. Az ország-világjárás teljes embert kívánó életforma, s egymást eredend?en kedvel? emberek számára kivitelezhet?, akik képesek napokig egy buszban élni, s mindent alárendelni a zenélésnek.

Itt vissza is térünk a cikk tárgyához, ehhez az innen nézve találóan road movie címjegyzetet kapó lemezhez, amib?l kiderül, hogy a fent említett életforma valójában kivitelezhet?. Az inkább filmfalók számára Cameron Crowe Majdnem híreséb?l ismert világ, itt a maga naiv ?szinteségében jelenik meg, all?rök nélkül, s ebbe sem a kamera tartója, sem az az el?tt állók nem próbálnak komolyabb tanulságot belepréselni. Valójában épp ett?l m?ködik. Attól, hogy csak úgy jön. Bentr?l.


Molnár Enik?


Címkék: Hollywood Rose, DVD
Szólj hozzá a cikkhez