Apokryf, In Flames tribute band, Six Feet Under tribute band - 2010.11.06. Rock
Tribute zenekarok estje, igazából mindig a pajtáskodásról és a hatalmas benyerítésekr?l szól, nem épp a zenei élményr?l, legalábbis sok esetben nem arról. Valljuk be, ez így van. A nyerítés részemr?l ezúttal elmaradt el?z? napi fakultatív programok miatt, úgyhogy végre volt lehet?ség konkrétan csekkolni is magát a muzsikát.
Az Apokryf-et (SK) mikor utoljára láttam át fújt rajta a szell?, de elég keményen. Maximum azzal hívták fel magukra a figyelmet, hogy eltoltak valami Amon Amarth meg hasonsz?r? feldolgozásokat, egyébként semmi. De ett?l még lehet, hogy csak én voltam félrekoordinált, meg lehetne most itt kibúvókat keresni, hogy „mert a hangosítás...“ meg satöbbi, mindegy. A lényeg, hogy most eléggé lepetéztem: olyan ez a zenekar, mint amikor egy kisgyerek mutációját akarod valakinek bemagyarázni. És tényleg, úgy megvastagodott minden a teljesítményben, hogy gond nélkül végigácsingóztuk ezt a hácé/mötál mutatványt. Eleve az énekes csávó új, ez már sokat hozzáadott a produkcióhoz, lendületes személyiség, határozott és változatos hang, nem okozott problémát a sipításból gyomorból jöv? bömbölésbe váltás sem. Mondjuk egyb?l az els? nóta közepén a dobos gyerek nyakába szakadt a kis háttér kreálmányuk, ami mellesleg elég szépen összerakott háttérvászon volt, dehát annyi baj legyen. A szokásos Amon Amarth feldolgozás is meg volt, de ezt még megfejelték egy Panterával is, amit?l inkább csináltam magam alá, mint az el?z?t?l. Még annak ellenére is, hogy hallottam ezt már jobban eljátszva is, dehát Anselmo hangját úgy sem tudja senki h?en visszaadni, szóval a dilemma meg is d?lt. Készül a srácok demója, arra leszek még kiváncsi.
Aztán jött az In Flames tribute (SK), a szokott formával. Az egyik gitáros gyerek keni állandóan mint az ?rült, benne meg az énekes Csabában látni a lelkesedésnek valami jelét, a többiek meg eljátszották amit kellett, aztán jó´ van. A tisztán énekl?s részek értékéb?l jócskán levon, hogy hibátlanul ezt még sosem hallottam az énekest?l, most meg talán méginkább megszaporodtak a hamiskás csúszkálások. Majd máskor. Egyébként van minden a ´Flames életm?b?l, sokszor támad azonban az az érzésem, hogy bele-bele punnyadok a témába, ha valahogy változatosabbá lehet ezt tenni, kérjük szépen.
Záró bandaként a szintén szlovákiai Six Feet Under tribute bombardírozta szét a terepet. Kicsit fogcsikorgattak azért néhányan, hogy vajon mi fog ebb?l kisülni, hisz ez volt a banda els? koncertje ebben a formában. Másrészt meg a gitáros és énekes srácok a sági Drastic Means-ben is húzzák az igát, ott szintén el szoktak lövöldözni egy-két Six Feet számot, úgyhogy nem igazán tartottam t?le, hogy akadna bárminem? probléma. Illetve bocsánat, egy azért csak akadt: túl rövid volt a repertoár. Több tételt le játszottak kétszer is, futottak az America the brutal-ok meg a Burning Blood-ok. Énekes fiút, Szabit meg kell említeni, már csak azért is, mert hatványozott számban érkeztek a visszajelzések a srác hörgés közbeni meglep? mimikáját illet?en. Viszont ha ez is hozzájárul ahhoz, hogy olyan min?ségben tolja le Ch. Barnes bá´ témáit, mint ? maga, hát még meg is tapsolom.
Úgyhogy ahogy azt említettem volt, egy baráti-barátkozós este volt, mint általában a révkomáromi 25-ösben mindegyik.
holth
