2007.06.08. 30Y és HS7 lemezbemutatók - Gy?r, Bridge

Kilencre volt lebeszélve az interjú a HS7-b?l, Krisztiánnal és Robival. Amikor biciklivel jöttem, már messzir?l láttam a Bridge el?tti járdán és a parkban várakozó ifjúságot; bizony nagy bulinak ígérkezett a mai este.

Újság, cigi, telefon - ahogy a címadó Tudom, hogy szeretsz titokban szerzeményükben meg vagyon írva - közül talán újság nem hevert éppen akkor az asztalnál, de Krisztián készségesen válaszolgatott a kérdéseimre, szóval igazából nem is kávéztunk a teraszon, haha. (interjú kés?bb)

A rendkívüli névvel megáldott Vad Fruttik lemondta a fellépést, legalábbis ez jutott a fülembe, így estére a Code 101 nev? formáció melegített be. Decemberben, a Rómerban szintén ?k kísérték a 30Y gárdáját, úgyhogy nem ért különösebb meglepetés. Példaképük az említett banda, úgyhogy szövegvilágukban, és zenéjükben talán hozzájuk állnak legközelebb a színtéren. Néhányan topogtak a színpad el?tt, de többnyire csak a békésen söröz? vagy ki-be járkáló közönség hallgatta ?ket.

Mire elkezd?dött a pécsi 30Y m?sora, már az egész terem benépesült, 97,5%-ban persze n?nem? egyedekkel, akik jellemz?en a 14-17 közötti korosztályból kerültek ki, tisztelet a kivételnek, haha. Semmi szédít? magasság néven nemrégiben jelent meg a banda harmadik korongja, úgyhogy f?leg lemezbemutatónak volt tekinthet? fellépésük. Igaz, csupán másfélszer sikerült meghallgatnom az új albumot, de pár dal azért már ismer?sen csengett (Bájtos mosolyú lány, A másik három, Pont úgy kezdem el, és persze a címadó Semmi szédít? magasság). Korongjuk abszolút slágere a Dadog lett, ez a közönség reakcióiból is láthattam, viszont két-három kivétellel sikeresen el is tolták az egész arzenált. Ugrálás, hajas tombolás, meg lökdös?dés, ami uralkodott – komolyan és nem is tudom mi lett volna a jobboldali leveg?ztet?k nélkül, haha… Id?nként azért be-befigyeltek a régebbi els?albumos zsenialitások is, közönségizzításként Gyerünk, Próbáld fel, Ül és Vár, Biztos, Hogy H?s, Sötét Van, de a második anyag sem maradt le - Teremt?ssel, Puhatalpú Lányokkal, Bogozd Kivel vagy a Rajzszöggel középre – hangulatban. Nekem a Hal-dal hiánya amúgy komoly ?rt okozott! Egy perccel tovább nyújtották m?sorokat, s?t HS7 billenty?se is beszállt a végén vokálozni egyet.

Lement a koncert, kivonultak a fiatalok leveg?zni meg cigizni, megteltek a pultok, s közben már egész szép tömeg hömpölygött a lenti, nem koncertes részben. Én is lementem egyet körülnézni, míg átpakoltak.

Heven Street Seven fellépések gerincét is a legutóbb megjelent, némiképpen formabontó anyaguk dalai alkották. Szív, a retro-korszakot felelevenít? Yeah, yeah, yeah, Nem baj, Mi a vacsi?, Mikor utoljára láttalak, Szörny? gyerek, és a fantasztikus címadó, a Tudom, hogy szeretsz titokban. Stabil kétnyelv?ségük bizonyításaként belekerült a set-listba egy régebbi (általam teljesen homályba vesz?) angol nyelv? szerzeményük, valamint A régi nóta szintén világnyelves változata, amit persze mindenki csak magyarul tudott, és úgy zengett! Régi, édesebb nótáikkal el?került a Cukor (Mozdulj, Sajnálom), peregtek Kisfilmek a nagyvilágból, s?t, Kiszálltunk és gyalogoltunk két megállót (Astoria, Ez a szerelem)… Els? majd némiképpen fura második visszataps után repetaként a 30Y énekes Beck Zoltánnal dialógusos formában adták el? a Mártát; profi koprodukciót láthattunk-hallhattunk kérem szépen!

Összességében - meg mivel ez volt az premier HS7 koncertem - teljesen jól éreztem magam, viszont sajnálom, hogy nem ismertebb ?ket korábban, mert a régebbi szerzeményeikre is rém kíváncsi lettem voltam él?ben. A 30Y terén most sem csalódtam, s?t kifejezetten pozitívba jött ki, hogy ez a két banda így együtt, egy helyen…