Ákos – A katona imája

Murphy - 2010. december 10. péntek, 07:00    

ÁkosÁkos a 40 és 40+1 turnéi után szerencsére nem számolt tovább a pozitív egészek b?völetében (bár azért kiváncsi lettem volna az Élet Értelmére), inkább nekiállt soron következ? stúdióalbumának, amir?l tavasszal meg is jelent els? maxi (méghozzá a mostanság hódító dual-disc formátumban) a rendkívül fülbemászó Szimbád dala, és mire eljött az ?sz, teljes egészében magunkénak mondhattuk sokadik stúdióanyagát.

Reklám:

Ákos elmúlt negyven – ez a kijelentés pont az idei Belga tananyag egyik számában hangzik el, és milyen igaza van. A lófarkas-b?rkabátos, Depeche Mode-fanatikus, lázadozó Bonanzás srác megkomolyodott, s egy keresztnévvel képes volt az ország egyik legkiemelked?bb és legkreatívabb énekesévé válnia, úgyhogy a csúcson még mindig van mondanivalója.

Megérte a négyévnyi permanens várakozás - bár hozzá kell tenni, koncerteken itt-ott azért természetesen találkozhattunk vele -, mivel már az els? hallgatások után is átjön, hogy ez a Kovács vezetéknev? énekes bizony egy rendkívül sokszín?, eklektikus lemezt készített. (Ez már csak azért is jó hír, f?leg nekem, mert az el?z?, Még közelebb cím? anyaga nem igazán jött be nálam.)

Témái talán kevésbé vidámabbak, mint eddig, viszont eddigi szövegei olvasatában ezek egyáltalán nem t?nnek távolinak, ismeretlennek. Összegzés, elmúlás, változtatás, boldogság-keresés vagy éppen a remény-reménytelenség párharca mind megjelenik, talán csak egy csipetnyi der?vel kevesebb most, mindezt pedig egy negyvenes úriember érzésein, tapasztalatain keresztül tárja elénk. Jól bevált csapatán kívül a dalokban segítségére volt még a Hungarian Studio Orchestra, valamint Pejtsik Péter (cselló; Senki nem tehet mást) és Árok Sándor (gitár; Minden álom véget ér).

Találhatunk rajta kimondott slágereket, úgymint a Szinbád dala, amely már els? hallgatásra megkapaszkodik az ember fülében, de említhetném a következ? kislemez-gyanús Szeress így cím? szerzeményt, mely szintén eltalált, jól cseng? darab. Én személy szerint több gitárközpontú darabot el bírtam volna viseli, bár amik helyet kaptak (Játékharc, Szeress így) megállják a helyüket. A F?leg régen egy zseniális indusztriális alappal operáló darab, melyben saját magáról illetve a munkásságáról énekel, üzen kritikus rajongóinak. Dalaira amúgy is jellemz? az él?-hangszerek és elektronikus alapok mesteri szinten történ? vegyítése, egybe vagy egymásra való illesztése, de általában sem riad meg a kísérletezést?l. Erre tökéletes példa a Nézz szembe vele, ahol Ákos még rap-szövegeléssel kacérkodik, miközben metálos groove-ok zúgnak a háttérben. Szinte mindegyik dalt meg lehet szeretni, hiszen mind egy-egy különálló karakteres szerzemény, csupán a különféle hangulatok, érzések ingadozása, egymást követ? megváltozása adhat okot némi disszonanciára a befogadás alkalmával. Meghallgatása 


Murphy



    Megosztás:
Címkék: Ákos
Szólj hozzá a cikkhez