Stone Sour: Come What(ever) May

Murphy - 2006. október 27. péntek, 05:00    


Míg a Slipknot lázasan készíti Helloweenkor megjelenõ zsíros DVD-jét, addig a fõmaszkos Corey, és másik csapata, a Stone Sour kirukkolt második anyagával. Új dobosukkal ütõsebbet rockolnak, mint valaha…
Reklám:
Stone Sour 2001-es self titled korongja óta már egy kézen megszámolható év telt el, itt volt az ideje nekilátni a jól megérdemelt folytatásnak. Elõször egy leggyengébb láncszem effektus ütött be dobos fronton, így egy stúdiózás közben egy gyorscserét kellett eszközölniük. Ahogy a végeredményben majd halljuk Joel Ekman utódja, Roy Mayorga (ex-Soulfly) nagyot alkot, s ezt követõ véglegesítése bizony bombajó választásnak bizonyult!

 
A Come What(ever) May jóval túlmutat elõzõ társán. Az még kissé bemutatkozó-szagú, visszafogottabb atmoszférát teremtett - ennek ellenére a mai napig kirobbanóan vad, és pörgõs jelzõvel illetem, amikor csak szólok róla –, a mostani viszont már egyáltalán nem szerénykedik. Hozza az elõzõekben már megismert egyedi stílusjegyeket, rápakol közben egy csomó fantáziadús témát… Ja, és persze a frisshús dobos! Elképesztõ újdonságok tárházasként

 
Kezdõdik minden a 30/30-150-el, ami engem már magában meggyõzött; ha csak egy szám alapján kéne véleményt mondani a lemezrõl. Négy percen felüli originális SS döngölés, lágyabb rész a közepén, hamisítatlan Corey ének, meg kellõ sikongatás. Jön a címadó szong, melyben (az elõbb elmondottakon kívül) egy megragadó, dallamos refrén itatja át fülkagylón minden kis porcikáját. Totálisan eltalált Hell & Consequences, aztán Sillyworld, amit a lágyabb, érzelmes dallamok kedvelõinek ajánlanék, majd a középhangulatú Made Of Scars. Sorban következõ Reborn, a másik atomkedvencem. Amit a szolid verse alapokból kisajnáltak, azt a refrénben durvulják ki magukból. Velõtrázó üvöltések, agyba mászó riffek, két lábdob gyors, elszánt munkássága - minden adott egy mestermûhöz! Visszavesz az eddigi tempóból, és az elvadult hõbörgéstõl távolra kalauzol a Your God. De csak az elsõ felében, mert a másodikban már õ is kilöki magából az eddig megszelídített durvulását. És ha lazulós balladára lenne igény, mint egykor a Bother volt, az eddigi metálkodások mellett a Through Glass tökéletes választásnak bizonyul. Socio a folytatásban, a maga érdekes hangzásával, aztán újra hard lesz elsõ személyben, indul a 1st Person. A Cardiff alatt újból lelassul a tempó, majd a Zzyxz Rd. zongorás szólamai zárják le végleg a korongot. Tökéletes végszó egy tökéletes anyaghoz, más nem is igen tudok mondani…

 
STONE SOUR diszkográfia:
Stone Sour – 2001
Come What(ever) May – 2006

 
Murphy


Szólj hozzá a cikkhez