Rockkarácsony Beregszászban – a MetálSzív és a MetálIsten egy színpadon

Feca - 2011. január 02. vasárnap, 11:02    

December 26-án ingyenes rock/metal buli került megrendezésre a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színházban, mely az ünnep apropójának köszönhet?en a Rockkarácsony megnevezést kapta. A kisebb fesztiválnak is betudható koncerten hat fellép? zenekar képviseltette magát, melyek közül kett? Magyarországról érkezett hozzánk vendégként.

Reklám:

A korai (15:00) kezdésnek köszönhet?en sikerült lemaradni a beregszászi Crash-r?l, pedig a már korábban érkezettek szerint jól játszottak. Majd legközelebb, srácok!

A második csapat a szintén beregszászi Whiplash volt. Az ? programjukra futottunk be mi, a kis baráti társaságunkkal. A négytagú gárda feldolgozásokkal operál. Mi éppen a Pokolgép Ítélet helyett klasszikusát csíptük el els? dalként. Ezek után elhangzott még a több klasszikus nóta is, de valamelyikük csak részleteiben (Master of Puppets, One). Az el?adásmód viszont hagyott kívánnivalót maga után. A klasszikusok felpörgették a jelenlév?k hangulatát, viszont azt tanácsolnám nekik, hogy mindenképpen teljes dalokat játszanak és azokat is igyekezzenek minél precízebben elsajátítani, mert ezek örökérvény? metal nóták és nem szabad ?ket kasztráltan el?adni! Valamint Marcsák Gergelynek ajánlanám, hogy tanulja be az említett dalok szövegeit, mert tenyérr?l olvasva nem hatásos az el?adásmód. De ezen hibákat betudhatjuk annak, hogy mindössze 5-6 hónapja zenélnek együtt a fiúk, így b?ven van még mód a fejl?désre.
 
A Dream Over zenekar Veszprémb?l érkezett városunkba, hogy 70-es években gyökerez? hard rock nótákkal szórakoztassák a nagyérdem?t. Az énekesük egy Beregszászban született srác – Csobolya József – aki hosszú éveken át teljesen más zenei stílusokban (operett, krónikás ének, stb.) m?ködött, de végre visszatért szeretett zenei világához, hogy az el?z?leg említett m?vészeti stílusokból merített tudását a rockzenében is kamatoztathassa. Néhány saját dal mellett leginkább Deep Purple dalok adták a program gerincét. Ezek el?adásába nem is igen tudnék belekötni, hiszen profin tolták a Lazy, vagy a Smoke On The Water örökérvény? témáit. A különbség az anyazenekarhoz képest annyi, hogy nem gitár/billenty? felállásban játszanak, hanem két gitárral, billenty?sök nélkül. Feldolgozásként el?került még a P. Box által Radics Béla emlékére írt: A Zöld, a Bibor és a Fekete c. klasszikus. Erre a nótára már többen felálltak táncolni a csak ül?helyekkel rendelkez? színházban. Az utolsónak elhangzó Smoke On The Water-ben Balázs István, a The Judas Priest Tribute Band énekese jött fel egy kis kisegít? éneklésre a színpadra, színesítve ezzel is az el?adást.

A nyíregyházi Diamond volt az est utolsó el?tti fellép?je. ?k a hard rock/heavy metal vonal mozognak. A 7-8 tételb?l álló szett, mint az el?z? zenekar esetében, úgy itt is tartalmazott feldolgozásokat és saját dalokat egyaránt. Hatásaik közül semmiképpen sem tagadhatnák meg az Edda-t, vagy akár bármely korai magyar hard rock/metal csapatot, esetleg a 80-as évek végi amerikai rock’n’roll brigádjait. Nekem speciel a saját dalok jobban bejöttek, mint az átiratok, ugyanis ezeknél a feldolgozásoknál az énektémákat sajnos nem sikerült megfelel?en interpretálni sem az Accept Metal Heart-ja, sem a Europe Final Countdown-ja, sem pedig a Bon Jovi 1984-es klasszikusa, a Runaway esetében. Zeneileg viszont OK volt mindegyik, így az ül?helyeket újra elhagyva, állva táncolta/headbangelte végig ezeket a dalokat a néz?k egy része. A saját dalok közül a Nálam mindig napfény maradt meg leginkább bennem, valószín?leg a többször is elénekelt fogós refrénnek köszönhet?en. A kb. egyórás produkció után a szabolcsi zenekar produkcióját tapssal köszönte meg a közönség.

Az öttagú, beregszászi The Judas Priest Tribute Band 2009 májusában alakult azzal a céllal, hogy a Judas Priest koncertjeit a lehet? legpontosabban leutánozzák mint zeneileg, mint kinézetileg. Mindehhez az alapot az anyazenekar Budokan-i DVD-je adta. A csapat színpadot építtetett magának lifttel, lépcs?kkel, kifutókkal a két oldalon, valamit a tagok is ugyanolyan ruhákban jelennek meg a bulikon, mint az eredeti zenészek.
 
Idén már több fellépési lehet?ségük volt, mint helyben, mint Magyarország területén, ahol pl. a Mobilmania-val és a Radar-al koncerteztek együtt több helyen is, valamint októberben felléptek a Crazy Mama-ban a Crossholder, valamint az olasz Bejelit vendégeként.

Idén negyedik alkalommal láttam a társaságot és ez volt az eddigi legjobb produkció részükr?l. A korábbiakkal is „csak” annyi bajom volt, hogy vagy borzasztóan rosszul szóltak, vagy pedig nem teljes érték? koncertet adtak. A hozzáállással sosem volt gond és a jó hangzású bulikon a teljesítménybe is csak ritkán lehetett volna belekötni.

Az ominózus estén a már megszokott Electric Eye, Metal Gods, The Ripper trióval kezdett a banda. Ez pont elég volt ahhoz, hogy a jelenlév?k jókora része a zenekar elé gy?ljön, és ott rázza sörényét. A folytatásban a Painkiller-es Hell Patrol és az örök klasszikus Breaking The Law emelte tovább a hangulatot. Balázs István (Isti) igyekszik minél jobban elsajátítani Halford mozdulatait amellett, hogy a nem kis hangterjedelemmel rendelkez? énekes vokális teljesítményét is leveszi. Amikor szükséges – biztosan hozza a Halford-os sikolyokat is. A két gitáros: Dzsanda Mihály (zenekarvezet?) és Illés Andris precízen hozták a Downing/Tipton páros témáit szólóstól, riffest?l. Ponz Tibor, basszusgitáros Ian Hill-szer?en, a háttérbe húzódva adta meg a dalok alapjait, míg Szmozsánszky István, dobos az épített színpad tetején verte a b?röket.

Az általam korábban látott program két dallal b?vült: a Jawbreaker-el és az egyik nagy kedvencemmel, a Hell Bent For Leather-el. Mondanom sem kell, hogy nagy örömömre. A zenekar tagja szerint további dalokkal fogják még a jöv?ben színesíteni a repertoárt. Részemr?l hajrá oda!

A 12.-ként elhangzó, You’ve Got Another Thing Comin’-al zárult az el?adás, majd a közönség visszázására még négy ráadásdalra tértek vissza. Az els? a Painkiller volt, amire már jó kis színpad el?tti csoportosulás zárta el a még ülve maradó néz?k el?l a lelátást. Ezután két light-osabb nóta közvetkezett: Turbo Lover és United, melyb?l az els?t a csapat barátja, Kaluja István (Fuli) énekelte magában, míg a British Steel dalát Istivel közösen énekelték.

A koncert a szokásos Priest zárótétellel, a Living After Midnight-al fejez?dött be. Ekkor Isti megkérte az eddig fellép? bandák énekeseit, hogy lépjenek a színpadra és énekeljék el közösen ezt az örökérvény?t. Ez így, egyben, tökéletes zárása volt ennek a kellemes, jó hangulatú karácsony estének.

Még annyit tennék hozzá az eddig leírtakhoz, hogy szerencsére sok tizenéves is jelen volt a rendezvényen, ami alapján elmondhatjuk, hogy megint csak érvényesek az Ossian által is megénekelt sorok, miszerint a „Rock örök és elpusztíthatatlan”. Valamint külön köszönetet mondanék minden jelenlév? nevében az Illés Gyula Magyar Nemzeti Színház munkatársainak a jó hangzás és a helyiség biztosításáért.

The Judas Priest Tribute Band Facebook oldal

-feca-



    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez