Sick-Room - Perverse Paradise

Murphy - 2011. január 03. hétfő, 20:48    

Sick-Room - Perverse ParadiseKuriózum és egyben rendkívül pozitív dologként kezelend? a tény, hogy e kaposvári extrém-metál együttes második lemeze éppen ennél, a nem egészen ilyen súlyos muzsikákra szakosodott Alexandra kiadónál jelent meg. Szívb?l reméljük, folytatják még ezt a tendenciát!

Reklám:

Mindjárt az elején engedjetek meg egy-két személyes gondolatot. Mikor anno a magyar zenetévén szembetalálkoztam els? szerzeményükkel (Pink Dreams), nem tudtam hova tenni a csapatot, mondom, mit bohóckodnak ezek meg extrém metál címke alatt; nem más, mint artikulátlan üvöltéssel durvábbá tett nu-metálkodás, a nyomokban meg némi ipari zaj és scratch. Ezzel el is könyveltem a bandát. Aztán a tavalyi évben újra elém kerültek, mikor is a pécsi Rockmaraton egyik sátrában egy rendkívül színvonalas produkcióval álltak ki, meg is jegyeztem, hogy metálnak egészen metál, ráadásul elég hangos és ?rült is. Változnak az id?k…

Ugyan elég felületesen ismerem az együttes 2007-ben, szerz?i kiadásban megjelent Pigwash For Enemies lemezét, de az már kapásból lejött új anyag kapcsán, hogy bizony komolyodtak, s az er?sebb, gitárcentrikusabb dalok szintén el?nyükre válltak. Hangzással ugyancsak nincs gond, modern felfogásban készült az Audioplanet studióban, Jaya Hari Das támogatásával. Viszont a cover nem sikerült túlzottan jóra vagy hatékonyra, kissé talán túl egyszer? és otromba, s talán a booklet némileg feledteti ez el?bbit.

Érdekes dupla-vokállal operálnak, ami egyrészr?l az énekesük, másrészr?l pedig a banda elektronikus részéért felel?s Dj Bunny mF szolgáltat. Nekem felettébb bejön ez a megoldás, talán a régi Szegnél hallottam ilyet utoljára. Végig jól összerakott durvulásnak lehetünk fültanúi, néha egy-egy klassz gitárcincogtatás, scratch vagy egyéb elektro-elemek színezik mindezt. Emellett pedig szinte az egész lemezen tetten érhet?ek a Slayer-es hagyományokat követ? témázgatások, szóval igazán nem mondhatjuk, hogy rossz példaképekt?l merítettek, haha! Deterrente ritmikája bennem szinte azonnal felidézte kedvenc indusztriál-csapatom, a mára sajnos megboldogult American Head Charge formáció Cowards-beli döngölését. Viszonylag hamar megragad még a Green Mile, ami talán a lemez legslágeresebb refrénje címért kiált, de az utána következ? Van Goghs Ear címre keresztelt tétel is hamar szerethet?vé válik. Aki szereti a döngöl?s riffek, mellette nyitott az extremitásra, az mindenképpen  tegyen vele próbát!

Tracklista:
1. Intro
2. Deterrente
3. One Minute
4. Perverse Paradise
5. Unfinished Tomb
6. Green Mile
7. Van Goghs Ear
8. Not Yet
9. Way Of Candiru
10. Backstage Secret


Murphy



    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez