Dobozba zárt birodalom – Nevergreen, T?zmadár, KerecsenSólyom @ Club202, 2011. január 7.

Ez volt az els? alkalom, hogy közelebbr?l is szemügyre vehettem a Wigwam Club202-vé történt transzformálását, mégpedig a Nevergreennek köszönhet?en. Túl sok minden nem változott, mivel a dizájn elemek maradtak ugyanazok, a csocsót ugyan áthelyezték az egyik oldalról a másikra. Azon szerintem minden kedves vendég elgondolkodott már, hogy a Wigwam helyett miért az oly egyszer? Club 202 nevet kapta ez a szórakozó egység. Az újonnan rock-tudatára ébred? emberi lényeket könnyen megtévesztheti ez a név. Na de nem ez a lényeg, mert ha a hangzás és a hangulat rendben van, akkor akár a „Hogyishívják” klubban is lehetnénk. A koncertre kétféle módon lehetett bejutni. Vagy egy Hammer World magazin, vagy a Nevergreen els? négy albumát tartalmazó Imperium box megvásárlása után már át is lehetett lépni a küszöböt. Megérkezésünkkor az emberek még csak lézengtek és ki-ki sörét, borát, vagy épp akármilyét kortyolgatva társalgott cimboráival.

Kilenc órakor a KerecsenSólyom nev? folk metált játszó héttagú zenekar állt a kontroll ládák mögé, majd minden teketória nélkül belevágott az els? számába. A szegedi zenekar 2004-ben alakult és tavaly látott napvilágot az els? korongjuk, az Aquileia Ostroma. Az els? szám közben már világossá vált, hogy itten kérem szépen a hangosítással óriási gondok vannak. Egyik hangszer jobban elnyomta a másikat, mint minket az oroszok. A számomra oly kedves és valószín?leg a zene esszenciáját adó furulyát egyáltalán nem lehetett hallani. A színpad el?tt ácsorgó gyéres közönségben felfedeztem a lelkesedést, de ezt annak tudnám inkább be, hogy nekik korábban már volt szerencséjük a lemezhez. Bevallom ?szintén én csak a koncert után ismerkedtem meg azzal, hogy mit is kellett volna hallanom és bizton állíthatom, van a zenekarban fantázia. Ami szintén rossz pont volt nálam az az énekes teátrális el?adás módját ellensúlyozó egyik lábukról a másikra álldogáló tagok látványa. Zongorázni lehetett a  különbséget az intenzitásban, ezért úgy éreztem a sok hadonászás, ég felé emelked? kar, hajrázás Alkonyat (igen, ez az énekes neve) részér?l már-már túlzás. Becsületükre legyen mondva hét ember azon a kis helyen valószín?leg nem tud kiteljesedni, ezért a vállamat megvonva azt mondom talán emiatt sem láthattunk mindenki részér?l nagy ugrálást, fejrázást. Az jutott eszembe, hogy kicsit olyan volt az egész mint az els?  szexuális élmény, az ember kicsit kapkod, kicsit ügyetlen, de gyakorlással egyre jobb lesz. Kívánom, hogy a fiúknak (és az egy szem leányzónak) legyen még több lehet?ségük fellépni, mert akkor talán egyszer eljutnak ?k is és mi is a zenei orgazmusig.
 

Egy gyors átszerelést követ?en a budapesti T?zmadár zenekar lépett színpadra. ?k már a dallamos metál kategóriában tevékenykednek és a '99-es megalakulás óta két nagylemezzel is büszkélkedhetnek. (Jégkorszak, Fények) S?t! Ez év márciusában harmadik gyermeküket is bemutatják, amelyet Álmok névre kereszteltek. Szerencsénkre a hangosítás javult valamennyit, ezáltal már nem az volt az érzése az embernek, hogy egy nagy hangmassza lüktet a füleiben. Az el?adásmód kellemes volt, de nekem hiányzott a dög bel?le, amit talán annak lehet betudni, hogy az ének sokszor jár a magas tartományokban. Ami számomra itt igazán megkapó volt, az az énekes ventilátor által táncoltatott haja. T?zként lobogott, amiben érdemes volt egy-két percre elvesznem. A T?zmadárnál már jóval nagyobb összhangot lehetett megfigyelni, mint a KerecsenSólyomnál. Mindent figyelembe véve egy kellemes hangulatú koncertet hallhattunk t?lük, de bennem nem hagytak maradandó nyomot.
 

A Nevergreen csöndes egyszer?séggel jelent meg a színpadon, majd lüktetve áramlott szét a zene a teremben. ?k azért jöttek, hogy megmutassák a saját maguk által kreált és dobozba zárt birodalmukat. Az Imperium Box négy cd-je a munkásságuk els? felét eleveníti fel ismét és ezek az albumok adták a koncert gerincét is. A hangzás ekkor már-már kifogástalan volt, a színpadról áramló energia magával ragadó. Elhangzott többek között a Gótikus Erotika, a Sötét szív, a 20 000 év hiába, Szerelmed vágya vér, az Árnyak az éjben és természetesen a már névjegyükké vált, Carmina Burana adaptáció az Ó, Fortuna is. A fiúk bebizonyították, hogy ?ket nem lehet félvállról venni, mert nekik igenis helyük van azon a bizonyos palettán, mégpedig a sötétzöldet képviselve. A közönség lelkesen fogadott minden egyes hangjegyet és meglibben? hajtengerrel viszonozta azokat.  A színpad el?tt headbangel? emberek ugyan nem alkottak teltházat, de sokan voltak kíváncsiak a Nevergreen által megidézett hangulatra.  Megleptek minket feldolgozásokkal is, mint a Here comes the rain again, a Strangelove, vagy Madonna Frozenje. Az utolsó felvonásban színpadra lépett Tina, akib?l néhol nagyon keveset lehetett hallani, amit én személy szerint sajnáltam. Az ? hangja szöges ellentétben áll Bobéval és ett?l valahogy sokkal színesebbek lesznek a számok. A másfél óra gyorsan elröppent és a közönségnek szemmel láthatólag nem sikerült betelniük, ezért hangos kántálással hívták vissza a zenekart. A ráadásban elhangzott a Furor Christiani és az Ámok, ami tökéletes megkoronázása volt az estének. Aki elkötelezett híve a Nevergreennek biztos, hogy nem csalódott sem látványban, sem hangzásban.
 

A koncertek után ottmaradók reggelig bulizhattak a már jól megszokott rock diszkóban, de ez egy másik történet.

Gabriel

További infók:
http://www.myspace.com/kerecsensolyom
http://www.myspace.com/tuzmadar
http://www.nevergreen.hu/