Firkin - Whup !

Mattyy - 2011. január 28. péntek, 07:00    

Úgy érzem, hogy a második Firkin albummal jó úton jár a csapat. Az alapkoncepció természetesen megmaradt (ír kocsmazene punk/rock féktelen változata) és emellett sok-sok pozitív változás kapott szerepet, hogy a Firkin ne ismételje önmagát. 

Reklám:

Szimpatikus, hogy végre a nyersebb, "füstösebb" hangzásé a f?szerep. Felt?n? továbbá hogy Barna hangja és Pali el?adásmódja sokat fejl?dött, Attila pedig nagyobb teret kapott, emiatt helyenként már-már metálos döngölésbe hajlik a muzsika, de nálam ez egyáltalán nem probléma. Ese hozza átlagon felüli formáját, Zsuzska (Sushi) és Jancsi (PJ) egyszer?en zseniális, kár hogy Peti túlképzett ehhez a m?fajhoz, villanásait a vájtfül?ek élvezhetik.

Na de menjünk a dalokra (nem sorrendben)... A Whup Jamboree tökéletes kezdése az ?rületnek. A lemezbemutató koncerten sikerült alaposan felforgatni a setlistet, és titokban tartani az új dalokat. Mindössze két dalt ismerhettünk korábbi bulikról : Beggarman, Keep On Drinking. A Beggarman akkora koncertnóta, hogy egyszer?en nem tudom elképzelni, hogy valaki állva vagy ülve maradjon amikor meghallja. Benne van minden, amit egy jó Firkin dal ismérve : laza furulya-kezdés Ese "t?zoltó zenekaros" :) ritmusaival, aztán ír furulya + gitár kombó, heged? virga, majd észveszejt? tempó és szaggatott ritmusok váltják egymást, hogy láb ne is érje a padlót, furulya-heged?-basszus virgázás, Pali eszel?s hangja, váltott és közös éneke Barnával, hej-hej közönségénekeltet?s megmozdulás, és még amit kihagytam. :) Másik személyes nagy kedvencem az Idyll On A Hill. Gyerekik ! :) Ahogy négy versszakon keresztül felvezetitek a refrént, és kibontakozik a dal... Óriási ! Nem beszélve arról, ahogy Barna "megnyomja" azokat a szavakat (...your mitten I shove. :)). A Mounting Her valószín?leg az eddigi legkeményebb Firkin dal. Nekem tetszik, mivel ebb?l az irányból érkeztem. (Atti ! Jó a szóló ! :)). Aztán ott van a Spanish Lady flamenco gitár betétje Hadnagy Árpád vendégszereplésének jóvoltából. A Lord Of The Dance "förkinesített" változatán nyilván jónéhányan meglep?dnek majd (pozitív értelemben). A Sailing Away inkább egy lendületesebb rocknóta, mint tradicionális Firkin dal (gitár és dob dominál). A Rocky Road To Dublin szintén üde színfolt, a Crazy Man Michael története pedig szomorúbb hangvétele miatt lóg ki a sorból. A Striker egy fél perces "molyolás" lehet a stúdióban, biztos megvan az oka amiért szerepel a lemezen. Ezenkívül a Highland Games refjénjét nem tudom még hová tenni... (Nem baj, koncerten eközben megyek majd sörért a pulthoz :)). A Beer Almighty, Monto, Keep On Drinking hármas borzasztóan er?s befejezés, gyanítom azért, hogy megmaradjon a kedv a lemez újbóli meghallgatásához. Közülük a Monto-t emelném ki (Dublin hírhedt piros lámpás negyede) fogós country bevezet?jével, mint sokadik újdonságot, de a Beer Almighty "hej-hej-hej-hej" táncrahívó kezdése és Ese dobver?kkel való játéka szintén csemege.

Mindig kétkedve fogadom az új anyagokat kedvenc zenekaraimtól, attól tartva, nem hozzák az elvárt színvonalat. A Whup ! esetében err?l szó nincs, sikerült túlszárnyalni a Firkinful Of Beer-t, ezt nyugodtam állíthatom. Megtartva a tipikus stílusjegyeket, tucatnyi ötlettel sikerült változatossá és még élvezhet?bbé tenni az egyébként sem gyenge színvonalat. Ez a csapat ÉLETképes, fejl?d?képes. Pontosabban életrevaló. Nemcsak hallgatni, de látni is kell ?ket. Kihagyhatatlan.


Mattyasovszky Zoltán



    Megosztás:
Címkék: Firkin, kocsmapunk
Szólj hozzá a cikkhez