Dalriada - Ígéret

Nem vagyok folk metál rajongó. Mi több, egy árva folk metal albumot sem ismerek, talán a Skyclad 1-2 anyagát kivéve. Egyszer?en nem jön be ez a zenei stílus. Ha hörg?s énekkel vezetik el?, akkor azért, ha dallamosan, akkor azért. Ez van!

2008 ?szén szereztem be – egy valahol olvasott jobb kritika miatt – a Dalriada Szelek cím?, akkor megjelent friss anyagát. Magam sem értem, hogy hogyan történhetett, de nagyon megfogott az a lemez. Nagy örömmel vettem azt, hogy nem azt az újhullámosan túlmagyarkodós szövegeket kapom, amit jó pár másik zenekar próbál lenyomni a zenehallgatók torkán. Tetszett az ?si mondavilágra építkez? szövegvilág (pl. Szikla legendája, vagy a Hazatérés), a zúzós riffelés és Laura, klasszikus értelemben vett nem igazán er?s, de kellemes, és nagyon is szerethet? hangja.

Aztán rá egy évvel jött az Arany János balladákat feldolgozó Arany-album. Ezt már saját késztetésb?l szereztem be. A szövegekbe egyértelm?, hogy nem lehet belekötni, de a zene is – kiegészülve az autentikus muzsikát játszó Fajkusz Bandával – kimagaslóra és kidolgozottra sikeredett. Mindezt úgy, hogy meg?rizték az addigi zenei világuk hangulatát.

És ezt tartom az egyik leglényegesebb részének a Dalriadához f?z?d? kapcsolatomban. A HANGULAT-ot. Vannak zenék, amiket csak meghallgatunk és id?vel csak 1-1 riff marad meg bennünk. Nálam a Dalriada zenéje mindig is kellemes hangulatot hozott. Ezt az érzést egyszer?en képtelenség szavakba önteni.

Szóval ilyen el?zmények után vártam az új Dalriada-t. Vártam… De hogyan? Félve vártam, tudva azt, hogy az Arany albummal magasra emelt lécet bizony ám nagyon nehéz újra megugrani. A tavaly neten megjelent els? kosztümös fotók sem találtak be nálam, de ez persze nem ok a negatív gondolatok megjelenésére. Aztán jött a hír, hogy az AMF kiadó veszi gondozásba az új albumot, az Ígéretet és emiatt a megjelenés is tolódik néhány hónappal. Sokakkal ellentétben örültem a hírnek. Mégiscsak a nemzetközi színtéren való részvételr?l álmodik a legtöbb banda, még ha nem is vallják ezt be soha. És jött az els? nyilvánosan megjelent új dal, a Hajdútánc klipje Laura károgásával. Ez nekem sem jött be és ez már ténylegesen er?sítette bennem a parát, hogy tuti gyengébb lesz az anyag, mint az el?z? kett?.

Az Ígéretet (május, ?si magyar hónapmegnevezéssel), mint eddig majd minden esetben, itt is egy rövid intro vezeti be. A különbség az eddigiekhez képest, hogy itt egy XVI. századi Tinódi Lantos Sebestyén vers van felénekelve díszes, korabeli szöveggel, brácsa, cselló és más népi hangszerek kísérete mellett.

A szövegek az eddig megszokott vonalon mennek tovább: a magyarok egykor fényes múltjából kiemelt témák (Kinizsi mulatsága, Hadak útja), az ?si monda- és táltosvilágot megidéz? dalok (Leszek a Csillag, Leszek a Hold), valamint erdélyi, moldvai balladák, versek mintájára, írt szövegek (Mennyei harang) ezek.

Néhány hallgatás után, ellentétben a korábbiakkal, nem éreztem azt, hogy újra és újra el?vegyem a korongot. Ennek az oka, úgy érzem, a dalok nem egyformán magas nívója. Bár! Belekötni sem igen van értelme egyikbe sem, hiszen benne van minden, amit eddig szeretni lehetett a Dalriada-ban. A Fajkusz Banda autentikus hangszereken el?vezetett muzsikája is végigkíséri a produkciót, Reickmann Tadeusz dobja is szakít, mint korábban, Laura is akkorát énekel, amennyit elbír és nem er?lteti magát feleslegesen, a billenty?s témák is a szokásos színvonalat képviselve jelennek meg a korongon. Viszont amit hiányolok az Ficzek Andris eddigieknél kevesebbet szerepl? karcos hangja. F?leg, hogy a tavalyi Bloody Roots-on is akkorát süvölt, hogy az na!

A legnagyobb kedvencem az albumról a címadó nóta, egy egykori bújdosóének (érdekes mód ezt a Virrasztók zenekar is átdolgozta els? lemezén) újragondolt változata. Kellemes és kedves dallamok hozzák a korábban említett Dalriada-érzéseket. Nagyon jók a Fajkusz Banda témái. A két zenei világ itt fonódik teljesen össze egy nagy egésszé. Valamint itt hallatja zseniális hangját Andris is. Egy csoda a dal. Tényleg borzongás!

Viszont a már korábban említett Hajdútánc is remekbeszabott darab – leszámítva persze Laura károgását. Koncerten biztos vagyok, hogy húzónóta lesz. Gondolom ennek a dalnak a hatására vették sokan a szájukra a Dalriada nevét mondván, hogy eladták magukat és csak bulizós folkmetál az egész, amit m?velnek. Mondjuk a dal közepe táján hallható barokkos téma nem igazán er?síti ezt a kijelentést!

A Leszek a Hold-ban szövege ?seink nap- hold- t?z- fénytiszteletén alapul. A Kalevalából beidézett versszakokat pedig a Korpiklaani hörg?/morgója, Jonne vezeti el? - természetesen finnül. Speciel én nem érzem azt, hogy ett?l több, vagy jobb lett a nóta. Viszont tuti felkelti majd néhány Korpi-rajongó érdekl?dését a csapat iránt.

A Mennyei Harang-ból nyugodt hangulat árad. A lemezr?l ez a másik nagy kedvencem. A dalba belesz?tt „Indulj el, egy úton”, cím? moldvai csángó nóta külön segíti a könny? befogadhatóságot.

A Kinizsi mulatsága az Arany album Szent László szerzeményének hangulatában fogant némi Elegy-korabeli Amophis ízzel megspékelve. H?sies szöveg?, pörg?s és egyben táncolós dal.

Az Ígéretet a gyönyör?en kivitelezett booklet-el a kézben ajánlott leginkább hallgatni. Olvasni a dalszövegeket és nézegetni a hozzájuk tartozó kézzel rajzolt/festett illusztrációkat.

Ha a Szelek és az Arany album tíz pontos volt, akkor ez a lemez nálam most egy er?s kilences. Viszont továbbra sem értem, hogy miért ennyire megosztó ez a korong?

-feca-