Cavalera Conspiracy - Blunt Force Trauma

Murphy - 2011. április 08. péntek, 07:00    

Cavalera Conspiracy - Blunt Force TraumaMíg az el?z? Soulfly vs Cavalera Conspiracy thrash-menetet nálam ez utóbbi nyerte, meg kell, hogy állapítsam, mostani rangadóban egy hajszállal, de az Omennek kedvezett a szerencse, pedig Max Cavalera és Marc Rizzo párosa szinte ugyanazon összetev?ket alkalmazta.

Reklám:

Már kapásból a kezd? Warlord kapcsán a Soulfly legutóbbi, kannibál-sorozatgyilkosos dala, a Jeffrey Dahmer ugrik be – persze nem csak ez az egyetlen párhuzam az Omennel. Max durva és profán, mondhatni földm?ves mélységeket idéz? (bár kétségkívül még mindig hatásos) gitártémáit profi módon ellensúlyozza Marc Rizzo szóló-ügyi szakember, ahogy mindenféle kifinomult ujjtekervényes témákat zsinnyegtet közben. Lássuk csak, az Omennél nem így volt véletlenül?!

A lemez legrövidebb, és egyben legpunkosabb tétele (Torture) után következik Lynch Mob, az egyetlen szerzemény, amiben vendéget találunk, méghozzá Roger Miret az Agnostic Front-ból, nekem némileg disszonáns hardcore szövegelésével.

Killing Inside személyében el is értünk a Blunt Force Trauma kimondott slágeréhez, talán ahhoz lehetne hasonlítani, mint ami az els? korongon a Santuary volt – vagyis roppant hatásos, ennek köszönhet?en pedig könnyen megjegyezhet?! A következ? Thraser ismét csak egy szélsebesen pulzáló, agyatlanul nyomulós darab - csodálom, hogy ilyen címmel még nem írt eddig dalt Max bátyó, haha -, szerencsére azért nem fullad egysíkú döngölésbe, hála a dal végi tempóváltásnak és a klassz szólónak.

I Speak Hate ügyesen kidolgozott, több témát felölel? részei után egy pörgésmentes, egyhelyben tébláboló refrén következik, ami némileg visszaveti a dal eddig egybefügg?, szuper lüktetését. A Target megint csak a gyors döngölést helyezi el?térbe, persze okosan egyensúlyozva, nehogy monotonitás szálljon rá.

Baromi eltalált nyitóriffet használ a Genghis Khan (ejtsd: Dzsingisz Kán), de lesznek még meglepetések a dalban! ?rületen tomboló rapid energiabomba következik, a Burn Waco tökéletesen megfelel minden kitételnek: gyors és vel?s. Mongol népvezér után egy újabb történelmi alak kerül terítékre a keleti szekcióból: ezúttal a cári körökben mozgó Rasputinról danolászik Max. Témaválasztás ide vagy oda, nem igazán jött be e nóta. Címadó Blunt Force Trauma még egy utolsó, kellemes zúzást tartogat számunkra.

Normál verzión kívül természetesen megjelent egy spéci változat is, melyben három bónusz nótával kecsegtet. Psyhosomatic igazán csak egy perc után indul be, de akkor is jobban hajaz egy B-oldalas nótára; lemezen alapból nem állná meg a helyét. Jihad Joe se túl fantáziadús, viszont csordavokálos hangulata mellett sokkal jobban bejön a riffelése, mint az el?bbi dalé. Harmadik nóta pedig egy feldolgozás, méghozzá a Black Sabbath Electric Funeral cím? szerzeménye.

Ami változás történt az el?z? anyaghoz képest, hogy Joseph Duplantier basszeros helyére Johny Chow került, aki már egy ideje úgyis turnézott velük, de igazából e tény semmit sem befolyásol. Mikor két-háromszor lepörgettem jelen korongot, már akkor éreztem, hogy az els? sokkal inkább megfogott, magával ragadott, mint ez, talán az újdonság varázsa, talán a kevésbé sikerült aktuális Soulfly, a Conquer hibája, ki tudja… Mindenesetre most sem teljesítettek rosszul a Cavelera-tesók, a jó érdemjegyük simán megvan!!

Murphy



    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez