Chronology - The Eye of Time

Ami els?sorban jellemzi a The Eye of Time anyagot, az az a fajta epikus jelleg, ami leginkább az Iron Maiden hosszabb szerzeményeit (Seventh Son of a Seventh Son, Alexander The Great), vagy utóbbi, epikusabb korongjait idézi. Nem véletlen az Iron Maiden említése, hiszen ezeknek a srácoknak az ereiben Steve Harris által adagolt vér csordogál. A szólók, a gitárharmóniák mind az angol mestereket idézik. De nem szolgai módon! Az egésznek van egy sajátos íze, amilyet nem igen tapasztaltam még. Nincsenek a dalokban nagy megfejtések, mégsem unalmas, vagy kópia-szer? a cucc. Ráadásul végtelenül kidolgozott az egész. Érezhet? rajta, hogy nem egy összecsapott fércm?vet készültek megjelentetni Cserfalvi Zoliék, hanem egy er?teljes debütálás volt a cél.

A Chronology lemeze egyrészt simán elmegy háttérzenének munka mellé. De mivel egy középkorban játszódó, id?utazással kapcsolatos koncepalbumról van szó (szerencsére egyre többet termelnek ezen a vonalon a magyar bandák) azért nem ez a legjobb módja az ismerkedésnek. A 17 trackb?l álló korong kiismeréséhez id? szükségeltetik – nem hat azonnal.

A lemezen éppúgy megtalálhatók lassabb, hangulatosabb, esetleg billenty?játékkal f?szerezett szerzemények, mint gyorsabb (17. february 1773.), vagy középtempós metálosabb tételek. Kiss Zoli hangjának és énekstílusának köszönhet?en az egésznek van egy kis Nemesis-t (Terra Ingocnita – szintén egy remek konceptalbum) idéz? hangulata.

A dalokat nincs értelme egyesével kivesézni, mert egyben hatásos az egész. Mindenesetre a címadó, a Warning, a Legacy Of The Ancient Gods (a kezdés tiszta Aces High), a The Way Leads To Nowhere (szintén Maident idéz? nyitás: Back In The Village) tuti favoritok nálam és koncerteken is nagyot lehet zúzni rájuk – úgy gondolom.

A történetr?l is lehetne itt sztorizni, de a megértéshez inkább ajánlatos a szövegkönyv beszerzése.

A egész The Eye of Time-val csak egyetlen problémám van. A hossza. Illetve még ez sem lenne gond, ha több gyors szerzemény is helyett kapott volna a korongon. Lehet, hogy ezt csak a mostanában rajtam eluralkodott thrash-láz mondatja velem, de per pillanat ezt így érzem.

A hangzás, természetesen, a Denevér Stúdióban készült és ennek megfelel?en er?lteljesen megszólaló sound-al rendelkez? albumot vehet kezébe az egyszeri zenehallgató, mely a világon bárhol megállná a helyét. Viszont egy dolgot itt is hiányolok, miszerint az albumot nem kíséri olyan hangzás, ami a hangulatot tovább fokozhatná. Mintapélda erre a Maiden Sevent Son-ja.

A említett két apró hiányossággal együtt is egy nagyon különleges lemez született Töfiék m?helyében és reménykedhetünk, hogy ennek az albumnak még több folytatása is fog születni.

9/10

Tagok:
Kiss Zoltán – ének
Cserfalvi „Töfi” Zoltán – gitár
Makra Ádám – gitár
Boros Béla – basszusgitár
Balogh Krisztián – dobok

Dalok:
1. In Days of Old
2. The Eye of Time
3. Warning
4. Forbidden Path
5. The Coldest Day
6. 17 February 1773
7. The Scriptorium
8. Hidden Memories
9. Legacy of the Ancient Gods
10. The Way Leads to Nowhere
11. Evil Eye
12. Benedictio
13. Father Godthart
14. Neverending Dreams
15. Close to Me
16. Frozen Time
17. Guardians of the Eternity

-feca-