T?zmadár - Álmok

Így járt a T?zmadár zenekar legújabb lemeze, az Álmok is, amelyhez ugyen nem kapunk rendes booklet-et, de magyar zenekarról lévén szó a szövegeket így is magunkévá tehetjük, de akinek mégis szüksége van erre a kiegészít?re, a csapttól megvásárolhatja azt.

Nos, ez az anyag a 3. a 12 éve létez?, szimpatikus dallamos power metalt játszó bandától. Nekem a Jégkorszak bejött, azon hallhattam az eddig kedvenc dalomat is t?lük, az Élünk még-et. A Fények viszont valamiért nem talált be nálam. Az Álmok most új kaput nyitott meg el?ttem ebben zenei világban. Ugyan a hagzás lehetne jobb is (mondjuk az új Wisdom, vagy a Dalriada lehet minta), de azért b?ven átlag feletti így is. A dalok viszont most újra magukkal repítettek. Hangulatos kis intro után a címadó lendületes középtempója, kicsit Nevermore-os riffel nyit, míg az énekdallamok engem sokszor a Rage-re, vagy a Masterplan-ra emlékeztetnek. Sokan mondják, hogy a Sonata rajongóknak jöhet be ez a zene, de ha a korai Sonata világára gondolnak, akkor ez nem az a pörg?s, megadallmos, gyors melodikus északi zene, de talán ha az Unia-val vetjük össze, lehet némi hasonlóság. Az Álmok változatos dal, váltásokkal, jó kis dallamokkal, és jó szöveggel. Súly éppúgy, mint szárnyaló dallamok, akadnak benne.

A következ?, Út a jöv?be az egyik leger?sebb a lemezen, szintén lassabb, és súlyosabb tempóval. Az elején még nincs száguldozás, csak a refrénnél gyorsul fel a tempó. Ez a dal úgy jó, ahogy van. A Stratovariusosan slágeres refrént?l egyenesen kiráz a hideg. A szöveg itt is jól eltalált, és van mondanivaló is b?ven. Amúgy ez a környezetszennyzéses téma szintén kissé er?síti a Strato-párhuzamot. Tetszik, hogy nem a tipikus metal-os témákat veszik el? a srácok.

A Júdás csókja (na min? meglepetés, újabb párhuzam az el?bb említett finn bandával) szintén az egyik olyan dal, amit már youtube-on, és a zenekar honlapján is el?re le lehetett csekkolni, nekem szintén bejön, nem is kicsit. A tempó itt is közép, vagy lassabb, és izgalmas, változatos, mondhatni progos a megközelítés A verze második fele (vagy nevezzük bridge-nek), és a refrén libab?r a köbön. :) Folyton mosolyt csal az arcomra, nagyon eltalálták. Schrott Peti pedig kihozza magából a maximumot, nagyon királyul énekel, s a dal végi sikolya is er?teljes (ilyen alkalmakkor sokan elvéreznek itthon). Persze itt sem csak az énekest kell kiemelni, mert a gitárosok (Károlyi Gergely, és Tóth Péter), illetve a billenty?s (Horváth Zsolt) olyan szólókat hoznak - például ebben a dalban - amik szintén borsót ültetnek a karomra. Zsolti egyébként is jól teljesít, sokféle hangszínnel operál, próbálja mindig megtalálni az épp témához illó variációt.

S ha már itt tartunk, akkor már a basszusgitáros Sz?cs Attila, és a dobos Pál Dániel se maradjon ki, hiszen ?k is odateszik magukat, mindegyikük izgalmas és változatos munkát végez. Hallatszik a bandán, hogy nem akarnak tipikus zenét játszani, de a hatásaikat sem tagadják meg, viszont szerintem így is rátaláltak egy olyan hangra, ami megkülönbözteti ?ket a mez?ny nagyjától.

Most sem fogom felsorolni az összes dalt, mert mindegyik nagyon ott van, s ha nem is tökéletesek, de a tökéletesre törekvés egyértelm?en hallatszik az egész anyagon. Bár minden magyar zenekar ennyire fejl?d? szándékú volna, s bár többen játszanák itthon ilyen min?ségben ezt a fajta zenét, ami alapban a legközelebb áll hozzám minden fémes irány közül. (Azért be kell vallanom, hogy nekem leginkább az olyan zenekarok hiányoznak az itthoni palettáról, mint a Sonata, Startovarius, vagy az ukrán Sunrise, illetve a lengyel Pathfinder.) Két dal van, amit még kiemelnék a sorból. Az egyik a Volt egy álmom, ami a lemez lírája, epikus, szomorú, de egyben felemel?, akusztikus részekkel, szimfonikus hangszínekkel. Ennek a dalnak a legjobb a szövege, ahogy az énekdallamok, és a szóló is gyönyör?ek.

A másik az utolsó el?tti korszellem (erre a dalra készült el a zenekar legújabb klipje is). Gyorsabb középtempóval nyitó darabról van szó, ami kés?bb még gyorsabb tempóba fordul, zakatoló, szaggatott riffekkel, szárnyaló refrénnel. Petinek ez a másik csúcspontja a lemezen. Amit itt énekel, kissé ráspolyos hangján, azzal bizonyítja, hogy ? a színtér egyik legjobb énekese. A dal közepe felé beúszik egy közönségtapsoltatós rész, ami hirtelen villámgyors duplázós téméba fordul át, majd jön újra az els?re fülbe ragadó refrén.

Felesleges szaporítanom tovább a szót, ez a lemez a kicsit progos megközelítés? dallamos, slágeres, európai jelleg? metal híveinek biztos kedvenc lehet. Szóval (mivel már az újságosoknál nem lehet kapni) irány a net, és rendeljétek! :)

atilla